2014.10.05. Vasárnap

Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.10.05. Vasárnap

Ha valaki beletekint a mai vasárnap szentírási részleteibe, sok féle gondolat ébredhet benne. Aki nem vallásos, ez juthat az eszébe: Milyen okos az Egyház. Október van, szüretidő. A bort kedvelők, akik csak pohárban találkoznak a finom innivalóval, most az Egyház jóvoltából megtanulják, milyen munkát végeznek a szőlőföldnek okos előkészítésével a szőlőtelepítők. A talajt mélyen föl kell ásni, mert a szőlő gyökere mélyre ereszti gyökerét, hogy megfelelő mennyiségű vizet tudjon felszívni, mert bő és jó termés csak így várható. Következik a fajta megválasztása, elültetése, a tartó karók vagy lugasok beszerzése, lerakása. Három évig permetezni kell, mire komolyra fordul a termés. Jól esik a szőlőt megenni, de préselve, hozzá értő módon kezelve, a must forrására, a végső állapotra ügyelve, hozzá értő módon kell lefejteni, sok munkával segíteni, hogy színre, ízre kifogástalan, kellemes ital váljék belőle. Az Egyház ezt akarja megértetni? Nyilvánvalóan nem. Erre szakembereket képeznek ki, de az egyszerűbb bortermelők is elsajátítják a borászat tudományát, de főleg elvégzik a munkát. Aki olvassa, vagy a templomban hallgatja Isten igéjét, meglepődhet, hogy az Ószövetség legnagyobb prófétája is, de az Újszövetséget megkötő Istenember, Jézus Krisztus is újra szól a szőlőtelepítőről. Miért kellett erről a témáról mindkét szövetségben írni? Az Ószövetséget Isten Mózes közvetítésével kötötte meg az Ábrahám egyik unokájától, Jákobtól (Izrael) származó néppel mintegy 3250 évvel ezelőtt. Erre azért volt szükség, mert ősszüleinket, Ádámot és Évát megkísértette az ördög, és ők elkövették az első bűnt, ezzel elszakadtak Istentől és elszakították összes utódjukat az Úrtól. Isten ezt a bűnt és következményeit még abban az órában büntetni kezdte, de nem vetette el örökre legkedvesebb teremtményeit, az embereket. Megígérte, hogy Megváltót küld a földre, aki visszaállítja a jó viszonyt Isten és az emberiség között. Az embereket, Isten fogadott gyermekeit elszakító sátánnak ezekkel a szavakkal hozta tudomására végzését: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba” (Ter 3,15) Az asszonyt (Évát) és vele minden nőt azzal büntette, hogy az örömnek szánt szülés fájdalmassá válik, de fájdalmas lesz Isten számára is, mert minden megfogamzott gyermek lelkét teremtve nem adhatta ajándékul a megszentelő kegyelmet, amellyel Isten gyermekévé és a mennyország örökösévé fogadja az embereket. Ez a büntetés a világ végéig érvényes, kivéve a Szűzanya (Szeplőtelen Fogantatás) és Jézus emberi lelke. Amit pedig az emberek táplálékául teremtett Isten és a szív megvidámítására (bor), annak előállítására kemény, izzasztó, fárasztó lesz a munka. Az isteni gonddal létrehozott Paradicsomkertből pedig azonnal távozniuk kellett:„Ezért az Úristen eltávolította az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből lett. Amikor az embert elűzte az Éden kertjétől keletre, odaállította a kerubokat és a fenyegető tüzes kardot, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat”. (Ter 3,23-24) Az Éden kertje tehát örökre elveszett az ember számára. A Megváltó eljövetelét előkészítő Ábrahám népe örökségül megkapta Kánaán földjét. A tejjel, mézel folyó örökséget Isten más népekkel műveltette, felépített városokat és termőföldeket kaptak. Izajás próféta megírta a mára kijelölt ítéletet: „Lebontom sövényét, hadd legeljék le, lerombolom falát, hadd tapossák össze. Nem metszik, és nem kapálják meg, hadd verje föl a bozót és a gaz. És megparancsolom a felhőknek, ne hullassanak rá esőt” (Iz 5,6)„Mikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz:„Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége. Meg is ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték. Amikor megjön a szőlőskert ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal? Ezt válaszolták: Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik idejében átadják neki a termést” Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét” (Mt21,38-43)