Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.10.02. Csütörtök
Szegény Jób gyötrelemmel van tele, mert húsát és idegeit mardossák a kórokozók, amellyel a sátán fertőzte meg egész testét.A szerencsétlen jó barátok pedig úgy vélték, hogy beteg társukat Isten gyötri valami ismeretlen kórral, mert vétkezett. Jób ennyi összehangolt fájdalom láttán kifakadt: „Meddig akartok még gyötörni, kínozni, beszédetekkel egyre marcangolni? Lám, már tízszer is kicsúfoltatok. Hát nem szégyellitek, hogy így rám törtök? Még akkor is, ha hibáztam volna, és ha bűnömben megátalkodnék, csakugyan arra törekedtek, hogy fölém kerüljetek, és gyalázatomat szememre vessétek? Ismerjétek el, hogy Isten alázott meg, és ő volt, aki körülvett hálójával. Ha erőszak miatt kiáltok, nem felel, és ha segítségért, akkor nincs igazam” (Jób 19,2-7) Eddig mindenkihez jó volt: Istennek bemutatta a hódolat áldozatát, tíz gyermeket akart kapni tőle az Úr: örömmel vállalta őket, és úgy nevelte mindegyiket, hogy az emberi család Isten családja is legyen. Isten maga is elismeréssel hívta fel erre a sátán figyelmét (1,6-8) A sátán ezt színlelésnek tulajdonította, ezért engedte meg az Úr a teljes anyagi csőd okozást, hogy bizonyítva lássa hűségét. A sátán ezt is képmutatásnak bélyegezte, ezért jött a teljes testi fenyítés engedélyezése, hogy ebben is megnyilvánuljon Jób életszentsége. Itt meg a barátainak együtt kellett volna érezniük vele. Jóbot akkor fogta el a legnagyobb csalódás amikor: nem hitték el neki, hogy nem szolgált rá a csapásokra. Akkor már a pogány rómaiak is tapasztalatból vonták le a következtetés és foglalták remek disztichonba: „Donec eris felix multos numerabis amicos,tempora si fuerint nubila solus eris” (Amíg szerencsés leszel, sok barátot számlálsz, ha időd ködössé válik: egyedül maradsz). Jób ezt érzi keserű szívvel barátai szinte dühödt vádjaiban. Ezek után jön az újabb csalódás: „Áthatolhatatlan gátat emelt elém, és az ösvényemre sötétséget vetett. Levetette rólam ünneplő ruhámat, fejemről elragadta koronámat. Megtört körös-körül, hogy belepusztulok, kitépte reményem, ahogy a fát szokták. És fölszította ellenem haragját, úgy tekint rám, mintha ellensége volnék. Egyesült erővel jönnek seregei, ellenem sáncokat hánynak, és a sátorom körül táboroznak. Testvéreim távol tartják magukat tőlem, barátaim egészen elidegenedtek. Akik közel voltak és ismertek, mind elmaradtak, házam vendégei mind elfelejtettek. Még a szolgálók is idegennek néznek, csak valami jöttment vagyok a szemükben. Szolgámat, ha hívom, nem ad feleletet, úgy kell kérlelnem kedveskedő szóval. Feleségem rossznak tartja leheletem, szagomat büdösnek érzik testvéreim. Még a gyerekek is megvetnek, kicsúfolnak, amikor fölkelek. Menekülnek tőlem, akikkel barátkoztam, akiket szerettem, ellenséggé lettek. És a bőröm alatt elpusztul a húsom, csontjaim csupaszok, mint valami fogak” (8-20) a keserű panasz áradat után mégis csak visszatér tekintete a keményen vádoló, de kitartóan a szemétdomb körül tanyázó jó barátaihoz: „Könyörüljetek meg rajtam, barátaim, mert utolért az Istennek a keze. Miért üldöztök ti is, akárcsak az Isten? Nem tudtok már végre jóllakni húsommal? Ó, bárcsak fölírná szavaim valaki, följegyezné őket egy táblára! Ó, bár vasvésővel, aztán íróónnal örökre bevésnék őket a sziklába!” (21-24) Igen, a szikla az örökké megmaradó jelkép! Kéfa, Petra, Petrus, Péter, mint néhány száz év múlva Jézus is ezt a hasonlatot tartja az Ő egyetlen Egyháza jelének.„Tudom jól, él ügyem szószólója, ő lép majd föl utoljára a földön. Hogyha fölébredek, maga mellé állít, és meglátom még testemből az Istent. Látni fogom s ő a pártomon lesz, kit szemem lát, nem lesz majd idegen, vágyódás tölti el veséimet. Ti azt gondoljátok: Hogyan üldözzük, hogy leljük meg benne a dolog gyökerét. De a kard élétől mégis csak féljetek, mert a bűnök ellen harcra kél a harag. Vegyétek észbe: Él még az ítélő!”(25-27) Igen, a meggyötört emberi roncs mondja ki azt az igazságot, hogy a feltámadás után saját új-örök testi szemével is minden üdvözült meglátja az Istent.
2014.10.02. Csütörtök
Szegény Jób gyötrelemmel van tele, mert húsát és idegeit mardossák a kórokozók, amellyel a sátán fertőzte meg egész testét.A szerencsétlen jó barátok pedig úgy vélték, hogy beteg társukat Isten gyötri valami ismeretlen kórral, mert vétkezett. Jób ennyi összehangolt fájdalom láttán kifakadt: „Meddig akartok még gyötörni, kínozni, beszédetekkel egyre marcangolni? Lám, már tízszer is kicsúfoltatok. Hát nem szégyellitek, hogy így rám törtök? Még akkor is, ha hibáztam volna, és ha bűnömben megátalkodnék, csakugyan arra törekedtek, hogy fölém kerüljetek, és gyalázatomat szememre vessétek? Ismerjétek el, hogy Isten alázott meg, és ő volt, aki körülvett hálójával. Ha erőszak miatt kiáltok, nem felel, és ha segítségért, akkor nincs igazam” (Jób 19,2-7) Eddig mindenkihez jó volt: Istennek bemutatta a hódolat áldozatát, tíz gyermeket akart kapni tőle az Úr: örömmel vállalta őket, és úgy nevelte mindegyiket, hogy az emberi család Isten családja is legyen. Isten maga is elismeréssel hívta fel erre a sátán figyelmét (1,6-8) A sátán ezt színlelésnek tulajdonította, ezért engedte meg az Úr a teljes anyagi csőd okozást, hogy bizonyítva lássa hűségét. A sátán ezt is képmutatásnak bélyegezte, ezért jött a teljes testi fenyítés engedélyezése, hogy ebben is megnyilvánuljon Jób életszentsége. Itt meg a barátainak együtt kellett volna érezniük vele. Jóbot akkor fogta el a legnagyobb csalódás amikor: nem hitték el neki, hogy nem szolgált rá a csapásokra. Akkor már a pogány rómaiak is tapasztalatból vonták le a következtetés és foglalták remek disztichonba: „Donec eris felix multos numerabis amicos,tempora si fuerint nubila solus eris” (Amíg szerencsés leszel, sok barátot számlálsz, ha időd ködössé válik: egyedül maradsz). Jób ezt érzi keserű szívvel barátai szinte dühödt vádjaiban. Ezek után jön az újabb csalódás: „Áthatolhatatlan gátat emelt elém, és az ösvényemre sötétséget vetett. Levetette rólam ünneplő ruhámat, fejemről elragadta koronámat. Megtört körös-körül, hogy belepusztulok, kitépte reményem, ahogy a fát szokták. És fölszította ellenem haragját, úgy tekint rám, mintha ellensége volnék. Egyesült erővel jönnek seregei, ellenem sáncokat hánynak, és a sátorom körül táboroznak. Testvéreim távol tartják magukat tőlem, barátaim egészen elidegenedtek. Akik közel voltak és ismertek, mind elmaradtak, házam vendégei mind elfelejtettek. Még a szolgálók is idegennek néznek, csak valami jöttment vagyok a szemükben. Szolgámat, ha hívom, nem ad feleletet, úgy kell kérlelnem kedveskedő szóval. Feleségem rossznak tartja leheletem, szagomat büdösnek érzik testvéreim. Még a gyerekek is megvetnek, kicsúfolnak, amikor fölkelek. Menekülnek tőlem, akikkel barátkoztam, akiket szerettem, ellenséggé lettek. És a bőröm alatt elpusztul a húsom, csontjaim csupaszok, mint valami fogak” (8-20) a keserű panasz áradat után mégis csak visszatér tekintete a keményen vádoló, de kitartóan a szemétdomb körül tanyázó jó barátaihoz: „Könyörüljetek meg rajtam, barátaim, mert utolért az Istennek a keze. Miért üldöztök ti is, akárcsak az Isten? Nem tudtok már végre jóllakni húsommal? Ó, bárcsak fölírná szavaim valaki, följegyezné őket egy táblára! Ó, bár vasvésővel, aztán íróónnal örökre bevésnék őket a sziklába!” (21-24) Igen, a szikla az örökké megmaradó jelkép! Kéfa, Petra, Petrus, Péter, mint néhány száz év múlva Jézus is ezt a hasonlatot tartja az Ő egyetlen Egyháza jelének.„Tudom jól, él ügyem szószólója, ő lép majd föl utoljára a földön. Hogyha fölébredek, maga mellé állít, és meglátom még testemből az Istent. Látni fogom s ő a pártomon lesz, kit szemem lát, nem lesz majd idegen, vágyódás tölti el veséimet. Ti azt gondoljátok: Hogyan üldözzük, hogy leljük meg benne a dolog gyökerét. De a kard élétől mégis csak féljetek, mert a bűnök ellen harcra kél a harag. Vegyétek észbe: Él még az ítélő!”(25-27) Igen, a meggyötört emberi roncs mondja ki azt az igazságot, hogy a feltámadás után saját új-örök testi szemével is minden üdvözült meglátja az Istent.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése