Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.10.01. Szerda
A következő fejezetekben azokat a beszédeket olvashatjuk, amelyeket részint Jób, másrészt az egyre inkább vádlóként fellépő barátai mondanak. Mivel Jób védi ártatlanságát, barátai egyre hevesebben támadják, és azt bizonygatják, hogy az eddig jámbor Jób most Isten igazságos ítéletét szenvedi. Kutatják a titkát, hogy megfejthessék ennek a hirtelen történt csapásözönnek az okát. A mai olvasmányban Egyházunk álláspontja: fel kell tárnunk Isten igazságossága és a jog közötti nagy különbségeket.Jób fejtegetni kezdi az isteni igazságosság és az emberi jog közötti különbséget. „Jób akkor válaszolt és így szólt: Igen is jól tudom, hogy a dolog így áll. Lehet Isten előtt embernek igaza? Még ha összeáll is vele vitatkozni, ezer kérdés közül egyre se ad választ. Bölcsessége nagy és ereje hatalmas. Ki marad büntetlen, ha vele szembeszáll? Hegyeket mozdít el, és észre sem venni, hogy mivel haragszik, felforgatja őket. (Jób 9,1-5) a szenvedő Jób jól tudja, hogy Isten végtelenül igaz és igazságos. Sőt, az sem titok előtte, hogy ennek az igazságnak és igazságosságnak Ő a meghatározója. A filozófia egyik alaptétele: igaz az, amely megfelel a fogalmának. Amikor Isten teremt vagy alkot valamit, annak ő adja meg a törvényeit, azok mindig megmaradnak és hatékonyak. Hegyeket mozdít el, és ezt észre sem lehet venni: ha egy hegy a tengerbe dűl az éjszaka folyamán, senki nem észleli, legfeljebb reggel hiányolja kicsit az ember. Ha viszont ember áll neki egy hegybontásnak, hogy sziklájából utat építsen, vagy mészkövéből meszet égessen, azt a generációk sora fogja észlelni.„a földet is kimozdítja helyéről, az oszlopai csak úgy inognak. Ha megparancsolja, nem kel föl a nap sem, pecsétje elveszi a csillagok fényét. Maga feszítette ki az ég sátorát, tenger magas árját lába alá gyűrte. Ő alkotta a Göncölszekeret, a Kaszást meg a Fiastyúkot is, s Délnek Kamaráit”(6-9) Ezek a csillagképek különösen tetszettek a csillagos égen ismerős alakzatokat kémlelőknek. A Göncölszekér a hatalmas rúdjával külön kedvence lehetett a földet művelő embernek. Igaz, azóta a csillagászat más fajta sajátságokat bámul meg a Göncöl-szekéren.(a szekér rúdjával ellentétes két egymás fölötti csillaga ötször rámérve az égboltra megmutatja az északi sarkcsillagot.) Mintegy összegezésül adja Jób ajkára az ihlet a következő néhány sort: „Kifürkészhetetlen s nagy, amit teremtett, csodálatra méltó és tömérdek. Nem látom, amíg elvonul mellettem, járását-kelését nem is veszem észre. Ha magával ragadja, ki tud ellenállni? Ki mondhatja neki: Hé, Te mit akarsz itt’”(10-13) „Acélszárnyon száll az ember a levegő kék űrében, Azt hiszi, hogy nincs titok már sem a földön, sem az égen. De ha rád néz, félelem sújtja földre hirtelen. Irgalmazz, ó Krisztus, nékem! Nyugtalan a földi ember, ledönti a trónusokat, sok baj okán száműzi a régi kardos királyokat. Ámde király kell neki: Krisztuskirály – énekli —terjeszd ki ránk jogarodat! Mint a tenger, háborog, a népek szörnyű ár adatja, új eszméknek, új bűnöknek lelkét könnyen általadja. Ámde újra ráeszmél, hogy csak tőled jön remény Jobb világra, virradatra. Tenger bajból, küzdelemből minden ember hozzád kiált: Teremts nekünk jobb világot, halhatatlan Krisztus-király! Alattvalók, köszöntünk, uralkodjál fölöttünk! Földön, égben Te légy Király!” (Ho 158,1-4)
2014.10.01. Szerda
A következő fejezetekben azokat a beszédeket olvashatjuk, amelyeket részint Jób, másrészt az egyre inkább vádlóként fellépő barátai mondanak. Mivel Jób védi ártatlanságát, barátai egyre hevesebben támadják, és azt bizonygatják, hogy az eddig jámbor Jób most Isten igazságos ítéletét szenvedi. Kutatják a titkát, hogy megfejthessék ennek a hirtelen történt csapásözönnek az okát. A mai olvasmányban Egyházunk álláspontja: fel kell tárnunk Isten igazságossága és a jog közötti nagy különbségeket.Jób fejtegetni kezdi az isteni igazságosság és az emberi jog közötti különbséget. „Jób akkor válaszolt és így szólt: Igen is jól tudom, hogy a dolog így áll. Lehet Isten előtt embernek igaza? Még ha összeáll is vele vitatkozni, ezer kérdés közül egyre se ad választ. Bölcsessége nagy és ereje hatalmas. Ki marad büntetlen, ha vele szembeszáll? Hegyeket mozdít el, és észre sem venni, hogy mivel haragszik, felforgatja őket. (Jób 9,1-5) a szenvedő Jób jól tudja, hogy Isten végtelenül igaz és igazságos. Sőt, az sem titok előtte, hogy ennek az igazságnak és igazságosságnak Ő a meghatározója. A filozófia egyik alaptétele: igaz az, amely megfelel a fogalmának. Amikor Isten teremt vagy alkot valamit, annak ő adja meg a törvényeit, azok mindig megmaradnak és hatékonyak. Hegyeket mozdít el, és ezt észre sem lehet venni: ha egy hegy a tengerbe dűl az éjszaka folyamán, senki nem észleli, legfeljebb reggel hiányolja kicsit az ember. Ha viszont ember áll neki egy hegybontásnak, hogy sziklájából utat építsen, vagy mészkövéből meszet égessen, azt a generációk sora fogja észlelni.„a földet is kimozdítja helyéről, az oszlopai csak úgy inognak. Ha megparancsolja, nem kel föl a nap sem, pecsétje elveszi a csillagok fényét. Maga feszítette ki az ég sátorát, tenger magas árját lába alá gyűrte. Ő alkotta a Göncölszekeret, a Kaszást meg a Fiastyúkot is, s Délnek Kamaráit”(6-9) Ezek a csillagképek különösen tetszettek a csillagos égen ismerős alakzatokat kémlelőknek. A Göncölszekér a hatalmas rúdjával külön kedvence lehetett a földet művelő embernek. Igaz, azóta a csillagászat más fajta sajátságokat bámul meg a Göncöl-szekéren.(a szekér rúdjával ellentétes két egymás fölötti csillaga ötször rámérve az égboltra megmutatja az északi sarkcsillagot.) Mintegy összegezésül adja Jób ajkára az ihlet a következő néhány sort: „Kifürkészhetetlen s nagy, amit teremtett, csodálatra méltó és tömérdek. Nem látom, amíg elvonul mellettem, járását-kelését nem is veszem észre. Ha magával ragadja, ki tud ellenállni? Ki mondhatja neki: Hé, Te mit akarsz itt’”(10-13) „Acélszárnyon száll az ember a levegő kék űrében, Azt hiszi, hogy nincs titok már sem a földön, sem az égen. De ha rád néz, félelem sújtja földre hirtelen. Irgalmazz, ó Krisztus, nékem! Nyugtalan a földi ember, ledönti a trónusokat, sok baj okán száműzi a régi kardos királyokat. Ámde király kell neki: Krisztuskirály – énekli —terjeszd ki ránk jogarodat! Mint a tenger, háborog, a népek szörnyű ár adatja, új eszméknek, új bűnöknek lelkét könnyen általadja. Ámde újra ráeszmél, hogy csak tőled jön remény Jobb világra, virradatra. Tenger bajból, küzdelemből minden ember hozzád kiált: Teremts nekünk jobb világot, halhatatlan Krisztus-király! Alattvalók, köszöntünk, uralkodjál fölöttünk! Földön, égben Te légy Király!” (Ho 158,1-4)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése