Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.09.26. Péntek
A Prédikátor az olvasmánynak előírt bölcs tanításában kemény leckét ad olvasóinak. Annak különösen kemény ez a lecke, akit az Úr léte kezdetén, az édesanyja és édesapja szerelme gyümölcseként különösen fontos céllal indít el. A szülők nem is sejtik ezt az életkezdést, hogy sejthetnék a folytatását és a végcélját. A legtekintélyesebb forrásból keresem a példát, az Isten ószövetségi Bibliájából. Ábrahám fiatalon feleségül vette Sárát. Ezzel elsődlegesen az volt a céljuk, hogy teljesítsék Isten parancsát, amit így fogalmazott meg ősszüleinknek, Ádámnak és Évának: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok és töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá!” (Ter 1,28) Ábrahám okos, erős, egészséges, dolgos, férfi volt. Nősülése idején egy marok föld-tulajdona sem volt, de gyűjtötte a pénzt, hogy gazdag földesúr legyen. Ifjú hitvese olyan gyönyörű volt, hogy egyiptomi útjuk alkalmával a fáraónak szolgái jelentették szépségét. Mindketten 75 évesek voltak, amikor az Úr szólt Ábrahámhoz, hogy hagyja el Háránt, ahol eddig bérelt legelőkön őrizte, legeltette birkanyájait. Hagyja el apját, rokonait és menjen oda, ahová a Magasságbeli, az igaz Isten vezeti. Meggazdagítja, országnyi földet ad majd bokrosodó családjának, dobja el bálványait és csak neki szolgáljon, mert az ő utódai közül születik majd a Megváltó, akiről már a sátán elítélésekor beszélt az Úr.(Ter 3,15) Ábrahám mindent megtett, látta az „Ígéret földjét, de még húsz évig kellett várnia, hogy az ígért fiú megszülessék Sárától. Nehezen, de megjött ez a perc is. Isten a felnőtt legényt egészen elégő áldozatul kérte az édesapjától, aki nehéz szívvel vette ezt az isteni parancsot, de kész volt teljesíteni. Isten angyala az utolsó pillanatban kiáltott rá, hogy ne nyúljon fiához, ez csak a hűség próbája volt: ez a fiú lesz a messiási áldás birtokosa. Megnősítette fiát, akinek a régi rokonság közül választott Rebekka lett a menye.(24) a házasságkötés után egy idő múlva Rebekka áldott állapotba került, de különös gondot jelentett a szíve alatti furcsa mozgás. Istent kérdezte, aki elmondta neki, hogy ikreket hordoz és meg is szüli őket, de majd az életükben, felnőttként a fiai és a késő unokái is örök harcban fognak élni. Valóban: Az elsőszülött Ézsau felnőttként egy tál lencséért eladta öccsének, Jákobnak első szülötti jogait. Így az ő ága lett a Messiás családja. Amikor Ábrahám megszólítása, majd meghívása után kétezer év múlva megszületett a Jákob leszármazottai között a legfontosabb unoka, aki személy szerint az Isten Fia volt. Ugyanakkor a zsidók országa már a Római Birodalom egyik tartománya volt, és fölötte Ézsau egyik késői utódja, Nagy Heródes uralkodott királyi rangban, és próbálta megöletni a Messiást, hogy visszafizesse népének háttérbe szorulását. Az Úr angyalainak parancsolta, hogy szóljanak a nevelő apának, mentse el Heródes elől a kis Jézust, mert majd harminc három éves korában kell meghalnia szenvedések között a világ minden emberének megváltására. Ezt vette talán példának a Prédikátor? Hogy jelzi olvasóinak az isteni Gondviselésnek a mindennapjainkban megnyilvánuló rendelkezéseit? „Mindennek megvan az órája és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt: Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének. Ideje az ölésnek és ideje a gyógyításnak; ideje a bontásnak, és ideje az építésnek. Ideje a sírásnak, és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak, és ideje a táncnak. Ideje a kő eldobásának és ideje a kő összeszedésének; ideje az ölelkezésnek és ideje az öleléstől való tartózkodásnak. Ideje a keresésnek, és ideje az elveszítésnek; ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak. Ideje az eltépésnek és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak. Ideje a szeretetnek és ideje a gyűlöletnek. Ideje a háborúnak és ideje a békének. Mi haszna van a munkálkodónak abból, hogy fáradozik? Elnéztem a vesződséget, amit Isten az emberek fiainak ad, hogy bajlódjanak vele. Mindent ő tesz a maga idejében. Adott ugyan nekik (némi) fogalmat az idő egész folyásáról is, de anélkül, hogy az ember elejétől végéig fel tudná fogni, amit az Isten tesz”(Préd 3,1-11) „Viharon, vészen át, íme, felzúg hozzád Nyomorunk jajszava: Segítsd meg nemzeted Háborgó tengerek Csillaga, Mária!” (Ho 290,5)
2014.09.26. Péntek
A Prédikátor az olvasmánynak előírt bölcs tanításában kemény leckét ad olvasóinak. Annak különösen kemény ez a lecke, akit az Úr léte kezdetén, az édesanyja és édesapja szerelme gyümölcseként különösen fontos céllal indít el. A szülők nem is sejtik ezt az életkezdést, hogy sejthetnék a folytatását és a végcélját. A legtekintélyesebb forrásból keresem a példát, az Isten ószövetségi Bibliájából. Ábrahám fiatalon feleségül vette Sárát. Ezzel elsődlegesen az volt a céljuk, hogy teljesítsék Isten parancsát, amit így fogalmazott meg ősszüleinknek, Ádámnak és Évának: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok és töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá!” (Ter 1,28) Ábrahám okos, erős, egészséges, dolgos, férfi volt. Nősülése idején egy marok föld-tulajdona sem volt, de gyűjtötte a pénzt, hogy gazdag földesúr legyen. Ifjú hitvese olyan gyönyörű volt, hogy egyiptomi útjuk alkalmával a fáraónak szolgái jelentették szépségét. Mindketten 75 évesek voltak, amikor az Úr szólt Ábrahámhoz, hogy hagyja el Háránt, ahol eddig bérelt legelőkön őrizte, legeltette birkanyájait. Hagyja el apját, rokonait és menjen oda, ahová a Magasságbeli, az igaz Isten vezeti. Meggazdagítja, országnyi földet ad majd bokrosodó családjának, dobja el bálványait és csak neki szolgáljon, mert az ő utódai közül születik majd a Megváltó, akiről már a sátán elítélésekor beszélt az Úr.(Ter 3,15) Ábrahám mindent megtett, látta az „Ígéret földjét, de még húsz évig kellett várnia, hogy az ígért fiú megszülessék Sárától. Nehezen, de megjött ez a perc is. Isten a felnőtt legényt egészen elégő áldozatul kérte az édesapjától, aki nehéz szívvel vette ezt az isteni parancsot, de kész volt teljesíteni. Isten angyala az utolsó pillanatban kiáltott rá, hogy ne nyúljon fiához, ez csak a hűség próbája volt: ez a fiú lesz a messiási áldás birtokosa. Megnősítette fiát, akinek a régi rokonság közül választott Rebekka lett a menye.(24) a házasságkötés után egy idő múlva Rebekka áldott állapotba került, de különös gondot jelentett a szíve alatti furcsa mozgás. Istent kérdezte, aki elmondta neki, hogy ikreket hordoz és meg is szüli őket, de majd az életükben, felnőttként a fiai és a késő unokái is örök harcban fognak élni. Valóban: Az elsőszülött Ézsau felnőttként egy tál lencséért eladta öccsének, Jákobnak első szülötti jogait. Így az ő ága lett a Messiás családja. Amikor Ábrahám megszólítása, majd meghívása után kétezer év múlva megszületett a Jákob leszármazottai között a legfontosabb unoka, aki személy szerint az Isten Fia volt. Ugyanakkor a zsidók országa már a Római Birodalom egyik tartománya volt, és fölötte Ézsau egyik késői utódja, Nagy Heródes uralkodott királyi rangban, és próbálta megöletni a Messiást, hogy visszafizesse népének háttérbe szorulását. Az Úr angyalainak parancsolta, hogy szóljanak a nevelő apának, mentse el Heródes elől a kis Jézust, mert majd harminc három éves korában kell meghalnia szenvedések között a világ minden emberének megváltására. Ezt vette talán példának a Prédikátor? Hogy jelzi olvasóinak az isteni Gondviselésnek a mindennapjainkban megnyilvánuló rendelkezéseit? „Mindennek megvan az órája és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt: Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének. Ideje az ölésnek és ideje a gyógyításnak; ideje a bontásnak, és ideje az építésnek. Ideje a sírásnak, és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak, és ideje a táncnak. Ideje a kő eldobásának és ideje a kő összeszedésének; ideje az ölelkezésnek és ideje az öleléstől való tartózkodásnak. Ideje a keresésnek, és ideje az elveszítésnek; ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak. Ideje az eltépésnek és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak. Ideje a szeretetnek és ideje a gyűlöletnek. Ideje a háborúnak és ideje a békének. Mi haszna van a munkálkodónak abból, hogy fáradozik? Elnéztem a vesződséget, amit Isten az emberek fiainak ad, hogy bajlódjanak vele. Mindent ő tesz a maga idejében. Adott ugyan nekik (némi) fogalmat az idő egész folyásáról is, de anélkül, hogy az ember elejétől végéig fel tudná fogni, amit az Isten tesz”(Préd 3,1-11) „Viharon, vészen át, íme, felzúg hozzád Nyomorunk jajszava: Segítsd meg nemzeted Háborgó tengerek Csillaga, Mária!” (Ho 290,5)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése