Szent Ágoston püspöknek „A pásztorok” című
beszédéből
Jó legelőkön legeltetem nyájamat
Hazahozom őket a népek közül, összegyűjtöm őket az országokból, és hazavezérlem őket. Izrael hegyein legeltetem őket (Ez 34, 13). A Szentírás szerzőit nevezi Izrael hegyeinek. Azokon legeltessetek, hogy biztonságosan tápláljatok. Amit onnan hallotok, annak örüljetek, de utasítsátok vissza, ami rajta kívül van. Ne ködben kóboroljatok, hanem hallgassatok a pásztor szavára. Gyűljetek össze a Szentírás hegyeire. Itt van a szívetek gyönyörűsége. Itt nincs semmi ártalmas, semmi idegen; itt nagyon bőséges legelők vannak. De csak ti, egészségesek jöjjetek, csak ti, egészségesek legeljetek Izrael hegyein. A völgyekben és az ország lakott tájain legeltetem őket (Ez 34, 13). Hiszen az előbb említett szentírási hegyekből fakadnak az evangéliumi igehirdetés patakjai, és a földkerekség végéig eljut igéjük (Zsolt 18, 5), és az egész föld boldog és termékeny lakhelye lett a legelésző juhoknak. Jó legelőre terelem majd őket, és Izrael magaslatain lesz a legelőjük. Jó legelőn pihennek majd (Ez 34, 14). Azaz, ahol majd megpihennek, ott mondják: „Jól érezzük itt magunkat.” Ott azt is mondják: „Ez igaz és biztos. Nem tévedünk.” Isten dicsősége úgy pihenteti meg őket, mintha akolban lennének. És „alszanak” majd, azaz megpihennek, éspedig igazi gyönyörűségben pihennek majd. Jó legelőn pihennek majd, kövér legelőn, Izrael hegyein (Ez 34, 14). Már említettem Izrael hegyeit, a szent hegyeket, ahová felemeljük tekintetünket, hogy segítség jöjjön onnét a számunkra. De a mi segítségünk az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta (Zsolt 123, 8). Hogy még e jó hegyekbe se helyezzük a reményünket, ezt mondta: Izrael hegyein legeltetem nyájamat. De nehogy magadra maradj a hegyeken, rögtön hozzátette: Én magam terelgetem majd juhaimat. Emeld fel tekintetedet a hegyek felé, ahonnan segítség jön számodra, de figyelj arra, aki azt mondja: Én magam terelgetem. Hiszen a segítség számodra az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta (Zsolt 123, 8). És így fejezi be: az igazság szerint legeltetem őket (Ez 34, 14). Lásd be, hogy így, igazság szerint legeltetve egyedül csak ő legeltet. Mert ki az az ember, aki embertársáról ítéletet mondhatna? Vakmerő ítélettel van tele minden. Akiről talán már lemondtunk, az hirtelen megtérhet, és megjavulhat. Akiben viszont elhamarkodottan bizakodtunk, váratlanul elbukhat, és rosszá válhat. Sem a félelmünkben, sem a szeretetünkben nem lehetünk biztosak. Hogy mi van most az emberben, azt az illető maga is aligha tudja. De némileg mégis ismeri magát. De hogy holnap mi lesz, azt még maga sem tudja. Isten azonban igazság szerint legeltet, mindenkinek azt adja, ami neki sajátosan megfelel: egyiknek ezt, másiknak azt. Vagy ezt, vagy azt, ami kinek-kinek kijár. Ő ugyanis tudja, mit kell tennie. Igazság szerint legelteti azokat, akiket – igazságtalanul halálra ítélve – megváltott. Tehát ő valóban igazság szerint legeltet.
Jó legelőkön legeltetem nyájamat
Hazahozom őket a népek közül, összegyűjtöm őket az országokból, és hazavezérlem őket. Izrael hegyein legeltetem őket (Ez 34, 13). A Szentírás szerzőit nevezi Izrael hegyeinek. Azokon legeltessetek, hogy biztonságosan tápláljatok. Amit onnan hallotok, annak örüljetek, de utasítsátok vissza, ami rajta kívül van. Ne ködben kóboroljatok, hanem hallgassatok a pásztor szavára. Gyűljetek össze a Szentírás hegyeire. Itt van a szívetek gyönyörűsége. Itt nincs semmi ártalmas, semmi idegen; itt nagyon bőséges legelők vannak. De csak ti, egészségesek jöjjetek, csak ti, egészségesek legeljetek Izrael hegyein. A völgyekben és az ország lakott tájain legeltetem őket (Ez 34, 13). Hiszen az előbb említett szentírási hegyekből fakadnak az evangéliumi igehirdetés patakjai, és a földkerekség végéig eljut igéjük (Zsolt 18, 5), és az egész föld boldog és termékeny lakhelye lett a legelésző juhoknak. Jó legelőre terelem majd őket, és Izrael magaslatain lesz a legelőjük. Jó legelőn pihennek majd (Ez 34, 14). Azaz, ahol majd megpihennek, ott mondják: „Jól érezzük itt magunkat.” Ott azt is mondják: „Ez igaz és biztos. Nem tévedünk.” Isten dicsősége úgy pihenteti meg őket, mintha akolban lennének. És „alszanak” majd, azaz megpihennek, éspedig igazi gyönyörűségben pihennek majd. Jó legelőn pihennek majd, kövér legelőn, Izrael hegyein (Ez 34, 14). Már említettem Izrael hegyeit, a szent hegyeket, ahová felemeljük tekintetünket, hogy segítség jöjjön onnét a számunkra. De a mi segítségünk az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta (Zsolt 123, 8). Hogy még e jó hegyekbe se helyezzük a reményünket, ezt mondta: Izrael hegyein legeltetem nyájamat. De nehogy magadra maradj a hegyeken, rögtön hozzátette: Én magam terelgetem majd juhaimat. Emeld fel tekintetedet a hegyek felé, ahonnan segítség jön számodra, de figyelj arra, aki azt mondja: Én magam terelgetem. Hiszen a segítség számodra az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta (Zsolt 123, 8). És így fejezi be: az igazság szerint legeltetem őket (Ez 34, 14). Lásd be, hogy így, igazság szerint legeltetve egyedül csak ő legeltet. Mert ki az az ember, aki embertársáról ítéletet mondhatna? Vakmerő ítélettel van tele minden. Akiről talán már lemondtunk, az hirtelen megtérhet, és megjavulhat. Akiben viszont elhamarkodottan bizakodtunk, váratlanul elbukhat, és rosszá válhat. Sem a félelmünkben, sem a szeretetünkben nem lehetünk biztosak. Hogy mi van most az emberben, azt az illető maga is aligha tudja. De némileg mégis ismeri magát. De hogy holnap mi lesz, azt még maga sem tudja. Isten azonban igazság szerint legeltet, mindenkinek azt adja, ami neki sajátosan megfelel: egyiknek ezt, másiknak azt. Vagy ezt, vagy azt, ami kinek-kinek kijár. Ő ugyanis tudja, mit kell tennie. Igazság szerint legelteti azokat, akiket – igazságtalanul halálra ítélve – megváltott. Tehát ő valóban igazság szerint legeltet.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése