Zsolozsma 258.

Szent Ágoston püspöknek „A pásztorok” című beszédéből

Készülj fel a megpróbáltatásokra!

Már hallottátok, mit tesznek előszeretettel a rossz pásztorok. Most lássátok azt is, mit hanyagolnak el. A gyengét nem gyámolítottátok, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet, vagyis amelyiknek a csontja tört, nem kötöztétek be. Nem mentetek utána az eltévelyedettnek, nem kerestétek meg az elveszettet. Durván és kegyetlenül hatalmaskodtatok fölöttük (Ez 34, 4), elpusztítottátok és levágtátok őket. Gyenge a bárány, ha olyan gyenge a lelkiereje, hogy nem tud ellenállni a kísértéseknek, amikor azok váratlanul és készületlenül meglepik. A hanyag pásztor az ilyen benne bízó báránynak nem mondja: Fiam, ha Istennek szeretnél szolgálni, készülj fel igen sok megpróbáltatásra! Keményítsd meg szíved és légy állhatatos! (Sir 2, 1) Aki ugyanis így beszél, az megerősíti azt a gyengét, és a gyengéből erőset formál, hogy az ilyen, amikor hisz, ne e világ sikereiben bízzék. Mert ha arra tanították, hogy e világ sikereiben reménykedjék, akkor e sikerekkel együtt maga is tönkremegy, a rászakadó balsorstól sebeket kap, sőt talán bele is hal. Aki így épít, az nem sziklára építi híveit, hanem csak homokra. A szikla pedig Krisztus volt (1 Kor 10, 4). A kereszténynek Krisztus szenvedését kell utánoznia, nem pedig gyönyöröket hajhásznia. A gyenge megerősödik, ha azt mondják neki: „Számolnod kell ugyan e világ kísértéseivel, de mindezekből kiment téged az Úr, ha szíved nem fordul el tőle. Mert ő éppen azért jött szenvedni, azért jött meghalni, azért hagyta magát leköpdösni, tövissel megkoronázni, szidalmakkal illetni és végül a fára szegezni, hogy megerősítse szívedet. Ő mindezt érted tette, és te semmit se tettél: sem érte, sem magadért.” De hát miféle emberek azok, akik attól félnek, hogy megsértik azokat, akiket figyelmeztetnek, és ezért nemcsak hogy nem készítik fel őket a fenyegető kísértésekre, hanem egyenesen evilági boldogulást ígérnek nekik, holott Isten ezt nem ígérte meg ennek a világnak! ő előre megmondta, hogy egészen a világ végéig szenvedés szenvedést ér e földön. És te mégis azt akarod, hogy éppen a keresztény ember legyen mentes ezektől a szenvedésektől? Hiszen neki éppen azért kell többet szenvednie ebben a világban, mert keresztény. Az Apostol ugyanis ezt mondja: Az üldözésből mindenkinek kijut, aki buzgón akar élni Krisztusban (2 Tim 3, 12). Mármost, ha neked úgy tetszik, a pásztor, aki azt keresi, ami a tiéd, és nem azt, ami Jézus Krisztusé, azt mondaná: Az üldözésből mindenkinek kijut, aki buzgón akar élni Krisztusban, akkor te azt válaszold neki: „Ha Krisztusban buzgón élsz, akkor minden javad bőséges lesz. És ha most nincsenek is gyermekeid, majd lesznek, és felneveled mindegyiket, és egyiket sem fogod elveszíteni.” Hát ilyen a te építményed? Vigyázz, mit teszel, mire alapozol! Homokra építesz. Rászakad majd a zápor, ráömlik majd az ár, süvít majd a szél, és nekizúdul annak a háznak. Az összedől majd, és nagy romhalmazzá válik. Vidd mélyebbre a homoknál, és építsd rá a sziklára: Krisztusban legyen, aki keresztény akar lenni. Fordítsa figyelmét Krisztus meg nem érdemelt szenvedéseire, arra figyeljen, aki bűn nélkül volt, és visszafizette azt, amit nem ő rontott el. Figyeljen a Szentírásra, amely ezt mondja neki: Az Úr megostoroz mindenkit, akit fiává fogad (Zsid 12, 6). Vagy készüljön fel tehát a megostorozásra, vagy pedig ne akarja, hogy gyermekévé fogadja.