Szent Bernát apát beszédeiből
Kiállok őrhelyemre, hogy lássam, mit mond nekem az Úr
Az evangélium tanúsága szerint, amikor az Úr arról a szent titokról beszélt, hogy együk az ő testét, és tanítványait arra biztatta, hogy nekik is részt kell venniök szenvedésében, akkor egyesek közülük így szóltak: Kemény beszéd ez (Jn 6, 61); és ettől fogva már nem jártak vele. Amikor pedig a tanítványoktól megkérdezte, vajon ők is el akarnak-e menni, azok így válaszoltak: Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás (Jn 6, 68). Ezzel kapcsolatban hangsúlyozom, testvéreim: sokak előtt mind a mai napig nyilvánvaló, hogy Jézus szavai lélek és élet, és ezért követik is őt. Mások viszont az ő szavait kemény beszédnek tartják, és valahol máshol keresnek maguknak nyomorúságos vigaszt. Az isteni bölcsesség mindenesetre hangosan szól a tereken meg a halálba vezető széles és tágas utakon, hogy visszahívja az ott járókat. Sőt azt olvassuk, hogy Negyven évig terhemre volt ez a nemzedék, azt mondtam: Ez a nép tévelygő szívű (Zsolt 94, 10). Viszont egy másik zsoltárban azt olvasod: Egyszer szólt az Isten (Zsolt 61, 12). Igen, egyszer szólt, de az minden időkre vonatkozik. Szava egyetlen, de soha meg nem szűnő, folyton tartó és örök beszéd. Szívbeli megtérésre hívja a bűnösöket, szívük tévelygése miatt feddi meg őket, hiszen a szívekben lakozik, onnan beszél, és ő is azt teszi, amit már prófétája által is tanított: Szóljatok Jeruzsálem szívéhez! (Iz 40,2)Látjátok, testvéreim, milyen üdvös a próféta figyelmeztetése, hogy ha ma meghalljuk az ő szavát, meg ne keményítsük a szívünket! Az evangéliumban is szinte ugyanazokat a szavakat olvassuk, mint a Prófétánál: Juhaim hallgatnak szavamra (Jn 10, 27). Szent Dávid is hasonlóképpen szól a zsoltárban: Ti az ő háza népe (mármint az Úré) és kezének nyája, bárcsak hallgatnátok ma az ő szavára: Ne legyetek kemény szívűek! (Zsolt 94, 7-8) Hallgasd meg végül Habakuk prófétát! Mennyire nem kendőzi el az Úr feddését, milyen nagy gonddal és körültekintéssel törődik vele. Azt mondja ugyanis: Kiállók őrhelyemre, felállok a sáncra, és figyelek, hogy lássam, mit mond nekem és mit válaszol a panaszomra (Hab 2, 1)Testvéreim, én is kérlek benneteket, hogy álljunk ki őrhelyünkre, mert életünk ideje ilyen katonás szolgálat. Legyen megfontolt és alapos e szívbeli megtérésünk. De ne csupán e megtérésünkbe vessük minden bizalmunkat, nehogy csak ilyen törékeny védelemben bizakodjunk.
Kiállok őrhelyemre, hogy lássam, mit mond nekem az Úr
Az evangélium tanúsága szerint, amikor az Úr arról a szent titokról beszélt, hogy együk az ő testét, és tanítványait arra biztatta, hogy nekik is részt kell venniök szenvedésében, akkor egyesek közülük így szóltak: Kemény beszéd ez (Jn 6, 61); és ettől fogva már nem jártak vele. Amikor pedig a tanítványoktól megkérdezte, vajon ők is el akarnak-e menni, azok így válaszoltak: Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás (Jn 6, 68). Ezzel kapcsolatban hangsúlyozom, testvéreim: sokak előtt mind a mai napig nyilvánvaló, hogy Jézus szavai lélek és élet, és ezért követik is őt. Mások viszont az ő szavait kemény beszédnek tartják, és valahol máshol keresnek maguknak nyomorúságos vigaszt. Az isteni bölcsesség mindenesetre hangosan szól a tereken meg a halálba vezető széles és tágas utakon, hogy visszahívja az ott járókat. Sőt azt olvassuk, hogy Negyven évig terhemre volt ez a nemzedék, azt mondtam: Ez a nép tévelygő szívű (Zsolt 94, 10). Viszont egy másik zsoltárban azt olvasod: Egyszer szólt az Isten (Zsolt 61, 12). Igen, egyszer szólt, de az minden időkre vonatkozik. Szava egyetlen, de soha meg nem szűnő, folyton tartó és örök beszéd. Szívbeli megtérésre hívja a bűnösöket, szívük tévelygése miatt feddi meg őket, hiszen a szívekben lakozik, onnan beszél, és ő is azt teszi, amit már prófétája által is tanított: Szóljatok Jeruzsálem szívéhez! (Iz 40,2)Látjátok, testvéreim, milyen üdvös a próféta figyelmeztetése, hogy ha ma meghalljuk az ő szavát, meg ne keményítsük a szívünket! Az evangéliumban is szinte ugyanazokat a szavakat olvassuk, mint a Prófétánál: Juhaim hallgatnak szavamra (Jn 10, 27). Szent Dávid is hasonlóképpen szól a zsoltárban: Ti az ő háza népe (mármint az Úré) és kezének nyája, bárcsak hallgatnátok ma az ő szavára: Ne legyetek kemény szívűek! (Zsolt 94, 7-8) Hallgasd meg végül Habakuk prófétát! Mennyire nem kendőzi el az Úr feddését, milyen nagy gonddal és körültekintéssel törődik vele. Azt mondja ugyanis: Kiállók őrhelyemre, felállok a sáncra, és figyelek, hogy lássam, mit mond nekem és mit válaszol a panaszomra (Hab 2, 1)Testvéreim, én is kérlek benneteket, hogy álljunk ki őrhelyünkre, mert életünk ideje ilyen katonás szolgálat. Legyen megfontolt és alapos e szívbeli megtérésünk. De ne csupán e megtérésünkbe vessük minden bizalmunkat, nehogy csak ilyen törékeny védelemben bizakodjunk.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése