Újszövetség, új áldozat, új papság.

Újszövetség, új áldozat, új papság.

Jézus lelkében feláldozta magát Atyjának, és ezt misztikusan meg is mutatta a két szín külön átváltoztatásával. A kenyeret elsődlegesen Szent Testévé, másodlagosan Szent Vérévé tette, a bort pedig elsődlegesen Szent Vérévé, másodlagosan Szent Testévé. Ez a szentáldozásnál különösen fontos tudnivaló. Jézus csak megmutatta a két színnel, hogy másnap így fog meghalni. A kereszten pedig ténylegesen is megtörtént Teste és Vére különválasztása, bekövetkezett halála. Feltehető a kérdés: Mikor szentelte fel papokká tanítványait? Az evangéliumok nem szólnak erről kifejezetten. Lehet, hogy csak ennyi volt a felszentelés: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! Ebben a parancsban benne van a hatalom átadása is, hiszen hatalom nélkül mondani a kenyérnek és a bornak, hogy legyenek Krisztus Testévé és Vérévé, súlyos istenbántás. Elképzelhető, hogy a vacsora előtt vagy annak elején külön történt a papi hatalom átadása. Jézus adhatja a hivatást most is. Jézus mondta tanítványainak: ”Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!” (Jn 15,16-17) a papi hivatást tehát Jézus adja. Ki lehet tehát pap? Katolikus férfi, akit Jézus hív. A hívás jele: kedv, tehetség, püspöki vagy szerzetes főelöljárói felvétel. Tridenti zsinat (1545-1563) óta kötelező a szemináriumi nevelés, teológiai főiskola vagy egyetem. Közben a felolvasó és az akólitus kisebb rendek felvétele. A szerpapi rendre felszentelés (diakonátus) hatalmat ad szentmisében segédkezni, áldoztatni, keresztelni, esketni.