Beer Miklós püspök körlevele
Az alábbiakban közreadjuk Beer Miklósnak, a Váci Egyházmegye püspökének körlevelét, amelyet szeptember 21-én az egyházmegye minden közösségi szentmiséjén felolvastak.
Krisztusban
Kedves Testvérek!
A
mai evangéliumban Urunk elénk tárja a munkanélküliség kiszolgáltatott,
reménytelen helyzetét. Egyre égetőbb problémája ez a jelenkori társadalmunknak
is. Ez a világméretű nyomorúság különösképpen érinti Európában és elsősorban
hazánkban a cigányságot. Ferenc pápánk sürgető felhívása egybecseng Jézus
tanításával. Nem mi döntjük el, hogy ki méltó az irgalomra.
A
cigányság nyomorúságos helyzetének megoldásában egyházunknak sajátos
felelőssége van.
Tényként
tapasztaljuk, hogy évszázadok óta velünk élnek. Arányszámuk a lakosság
vonatkozásában rohamosan növekszik. A megszületett gyermekek aránya néhány
megyében már elérte az 50%-ot.
Tényként
tapasztaljuk, hogy a mélyszegénység elsősorban őket érinti. Az utóbbi 25 év
alatt vált drámai méretűvé körükben a munkanélküliség, az analfabétizmus, az
éhezés, a közbiztonság romlása. Megszűnt a kötelező munkahely, a sorkatonai szolgálat,
megjelentek a városi gettók.
Keresztényként
szemünk előtt kell tartanunk azt az igazságot, hogy egyikük sem maga
választotta meg, hogy cigánynak szülessék. Ahogyan mi sem választottuk meg a
családunkat, személyes adottságainkat.
Keresztényként
szemünk előtt kell tartanunk azt az igazságot is, hogy mindannyian emberként
születtünk és hordozzuk a Teremtő Isten képét.
Keresztényként
valljuk, hogy egyedül Isten Fia választotta meg, hogy hol és milyen körülmények
között szülessék. Jézus Krisztus személye és magatartása vezet ahhoz az
igazsághoz is, hogy mindnyájan testvérek vagyunk. Ha pedig testvérek vagyunk,
akkor Krisztus követőiként felelősek is vagyunk egymásért.
Jézus
Krisztus példája adja meg a testvéri szeretet megoldását. Ő testvéreiért, értünk,
sorsközösséget vállalva kiüresítve önmagát és a megváltó szeretet mindhalálig
való áldozatát hozta meg a kereszten. „Ha Isten így szeretett minket, nekünk is
szeretnünk kell egymást.” /1 Ján. 4,8/
Ezeket
a legalapvetőbb keresztény igazságokat a jelen társadalmi helyzetben
önvizsgálatként újra és újra át kell elmélkednünk.
A
világban szörnyű dolgok történtek és történnek. Az indiánok lemészárlása, a
négerek rabszolgasága Amerikában, a népirtások, a holokauszt többféle formája,
a mai nemzedékben is jelen levő fajgyűlölet, a rasszizmus jelzi azt az
embertelenséget, amely a másik ember emberi méltóságát nem tudja elfogadni: a
káini tragédiát, a testvériség megtagadását.
Keresztényként
roppant nagy a felelősségünk.
Ferenc
pápánk szüntelenül szembesít bennünket a szegénység, az ártatlanok
nyomorúságával.
„Hogyan
marad meg az Isten szeretete abban, aki – bár bőven van neki a világ javaiból,
mégis – amikor látja, hogy testvére szükséget szenved, elzárja előle a szívét?”
/ 1 Ján. 3,17/
Keresztényként
nem utalhatjuk át a megoldás felelősségét másra. Keresnünk kell az
együttműködés lehetőségeit az állami intézményekkel, jószándékú civil
szervezetekkel.
Nem
csaphatjuk be magunkat. A cigányság nem maga kereste a nyomorúságát, de saját
erejéből nem is tud abból kiemelkedni. A foglalkoztatás, a munkahelyteremtés,
az önmagáról való gondoskodás képességének megtanítása, az oktatásban való
részesítés mind-mind feltétele annak, hogy önbecsülésük lehessen. Mindezt
nekünk kellene megadnunk, nekünk kellene ehhez hozzásegíteni őket.
Az
Úristen egymásra bízott bennünket. Tőlünk várja, hogy testvérként tegyünk értük
valamit.
Keresztényként nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a cigányság sajátos kezdetleges vallásossággal keresi az egyházzal való kapcsolatot. Szentnek tartják a keresztséget, a családot, gondoskodnak az öregekről, tisztelik a halottakat, különös gyermeki vonzódással tekintenek a Szűzanyára.
Keresztényként nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a cigányság sajátos kezdetleges vallásossággal keresi az egyházzal való kapcsolatot. Szentnek tartják a keresztséget, a családot, gondoskodnak az öregekről, tisztelik a halottakat, különös gyermeki vonzódással tekintenek a Szűzanyára.
Nem
ők tehetnek arról, hogy a vándorló, gyűjtögető életmód, a sajátos
cserekereskedelmi viszonyok, a régi mesterségek iránti kereslet mind-mind
eltűnt a mai európai civilizációból. Partra vetett halként tengődnek.
Amikor
az egyházban keresztény testvérként ismerünk rájuk, csak akkor nevezhetjük
magunkat is valóban kereszténynek. A mai európai társadalomban a cigánysággal
szemben tanúsított magatartásunk egyfajta kontrolljelzése hitünk mélységének és
őszinteségének.
Krisztusban
Kedves Testvérek!
Mindnyájan
tisztában vagyunk azzal, hogy olyan súlyos kérdésről van szó, amire nem vagyunk
felkészülve. Bénítanak az előítéletek, a korszellem önző érzéketlensége, az
egyéni fájdalmas csalódások, sérelmek. Tisztában vagyunk azzal, hogy a
cigányság nyomorúságát nem a börtönök és az erőszak fogja megoldani. Nekünk
kell kitalálni a számukra felkínálható munkahelyeket.
Hálát
adunk Istennek, hogy korunkban is vannak nagylelkű papok, szerzetesek, világi
testvérek, kik a közvélemény gúnyos megjegyzései ellenére is vállalják a cigány
testvérekkel való önzetlen törődés áldozatát. Álljunk bátran melléjük, legyünk
munkatársaik!
A
Szentlélek Úristen adjon bátorságot, nagylelkűséget, ötletességet, hogy példát
és bátorítást adhassunk minden olyan kezdeményezéshez, amely ezt a súlyos
ellentmondást, igazságtalanságot segít megszüntetni.
Ne
feledjük el Urunk Jézus Krisztus példáját! Sokszor tegyük fel a kérdést, hogy Ő
mit tenne ma Magyarországon, Európában a cigányokért? „Noha gazdag volt,
értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok.” /2 Kor 8,9/
Amen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése