Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.09.16. Kedd
„Történt, hogy Naim városába ment.(Jézus) Vele tartottak tanítványai és mások is, igen sokan. Amikor a város kapujához közeledett, egy halottat hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Elég nagy tömeg kísérte a városból. Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve, és megszólította: Ne sírj! Aztán odalépett a koporsóhoz, és amint megálltak, akik vitték, megérintette s így szólt: ifjú, mondom neked, kelj föl! A halott felült, és elkezdett beszélni. Ekkor átadta anyjának. Mindnyájukat elfogta a félelem, és magasztalták Istent ezekkel a szavakkal: Nagy prófétánk támadt, és: Meglátogatta népét az Isten. S a hír elterjedt egész Júdeában és a környéken is mindenfelé” (Lk 7,11-17)
A Szentföld térképére tekintve Naim elég közel esik Kafarnaumhoz, ahonnan Jézus ebbe a kisvárosba érkezett. Szent Lukács evangéliuma valószínűleg időrendi és helyi sorrendben őrizte meg az Úr Jézus működését. Amikor megismerkedett a kereszténységgel a művelt ember (orvos volt) igényességével állt hozzá a nagy feladathoz: a világ Megváltójának a hiteles történetét írja meg népének. Ezért utazott a hazájától, Görögországtól keletre eső tengerparti Zsidó országba. Valószínűleg Szent Márk evangéliumát tanulmányozta és egészítette ki saját kutatásaival. Jézus születésének körülményeit megírva ismertette Jézus gyerekkorát. Folytatta előfutárának Keresztelő Szent Jánosnak harminc évesen elkezdett igehirdetésével, Jézussal való találkozásával. Feljegyezte Jézus családfáját, Jézus csodálatos gyógyításainak történetét, mint képzett orvos. A mű hetedik fejezetében a Kafarnaumban élő római pogány századosnak rendkívüli Isten- és emberszeretetét ismerteti olvasóival. Kiemeli, hogy Jézust a pogány százados már messze távolból gyógyítani tudó Istennek ismeri fel. Gyönyörű hitvallását minden misében elimádkozzuk szentáldozás előtt: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám” Jézus dicsérete: „Mondom nektek, ekkora hittel még Izraelben sem találkoztam”(Lk 7,7-9) Innen sietett át délnyugatra egy városkába, Naimba „Történt, hogy Naim városába ment. Vele tartottak tanítványai és mások is, igen sokan. Amikor a város kapujához közeledett, egy halottat hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Elég nagy tömeg kísérte a városból. Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve, és megszólította: Ne sírj! Aztán odalépett a koporsóhoz, és amint megálltak, akik vitték, megérintette, s így szólt: Ifjú, mondom neked, kelj föl! A halott felült, és elkezdett beszélni. Ekkor átadta anyjának. Mindnyájukat elfogta a félelem, és magasztalták Istent ezekkel a szavakkal: Nagy prófétánk támadt; és: Meglátogatta népét az Isten. S a hír elterjedt egész Júdeában és a környéken is mindenfelé”(11-17) Nekünk már természetesnek tűnik, hogy Urunk és Megváltónk ezt a fiatalembert feltámasztotta a halálból. Hasonlóan örül mindenki, hogy ilyen jó szívű istentől küldött segítőnk van. Megérti az egyedül maradt özvegy édesanyát, aki boldog, hogy él a fia, megnősülhet, születhetnek unokái. Ha majd azt is megértik a földön, hogy a Názáreti Jézus nem is próféta, hanem végtelen hatalmú Isten fia, aki helyettünk szenved, meghal, feltámad saját erejéből, hogy minket ne a pokol tornáca, ha nem az örökké boldog mennyország várjon, ha a földi életünk végkép betelik. Milyen boldog lesz majd az egész világ, hogy minden bűnös ember bűnbocsánatot kaphat, és nem veszíti el a feltámadás reményét. Ha tudták volna a csoda tanúi, hogy a mennyország az egész emberiség öröksége lesz. „ Mi tudjuk már, hogy Jézus vár, s ha elfeledjük, szent Szíve fáj. Mi nem feledtük, szívünkbe vettük, s ha sok kis szívben él a mennyország, a mi kedvünkért élni fog újra, élni örökre, szent Magyarország!”(Kovács Bánk)
2014.09.16. Kedd
„Történt, hogy Naim városába ment.(Jézus) Vele tartottak tanítványai és mások is, igen sokan. Amikor a város kapujához közeledett, egy halottat hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Elég nagy tömeg kísérte a városból. Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve, és megszólította: Ne sírj! Aztán odalépett a koporsóhoz, és amint megálltak, akik vitték, megérintette s így szólt: ifjú, mondom neked, kelj föl! A halott felült, és elkezdett beszélni. Ekkor átadta anyjának. Mindnyájukat elfogta a félelem, és magasztalták Istent ezekkel a szavakkal: Nagy prófétánk támadt, és: Meglátogatta népét az Isten. S a hír elterjedt egész Júdeában és a környéken is mindenfelé” (Lk 7,11-17)
A Szentföld térképére tekintve Naim elég közel esik Kafarnaumhoz, ahonnan Jézus ebbe a kisvárosba érkezett. Szent Lukács evangéliuma valószínűleg időrendi és helyi sorrendben őrizte meg az Úr Jézus működését. Amikor megismerkedett a kereszténységgel a művelt ember (orvos volt) igényességével állt hozzá a nagy feladathoz: a világ Megváltójának a hiteles történetét írja meg népének. Ezért utazott a hazájától, Görögországtól keletre eső tengerparti Zsidó országba. Valószínűleg Szent Márk evangéliumát tanulmányozta és egészítette ki saját kutatásaival. Jézus születésének körülményeit megírva ismertette Jézus gyerekkorát. Folytatta előfutárának Keresztelő Szent Jánosnak harminc évesen elkezdett igehirdetésével, Jézussal való találkozásával. Feljegyezte Jézus családfáját, Jézus csodálatos gyógyításainak történetét, mint képzett orvos. A mű hetedik fejezetében a Kafarnaumban élő római pogány századosnak rendkívüli Isten- és emberszeretetét ismerteti olvasóival. Kiemeli, hogy Jézust a pogány százados már messze távolból gyógyítani tudó Istennek ismeri fel. Gyönyörű hitvallását minden misében elimádkozzuk szentáldozás előtt: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám” Jézus dicsérete: „Mondom nektek, ekkora hittel még Izraelben sem találkoztam”(Lk 7,7-9) Innen sietett át délnyugatra egy városkába, Naimba „Történt, hogy Naim városába ment. Vele tartottak tanítványai és mások is, igen sokan. Amikor a város kapujához közeledett, egy halottat hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Elég nagy tömeg kísérte a városból. Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve, és megszólította: Ne sírj! Aztán odalépett a koporsóhoz, és amint megálltak, akik vitték, megérintette, s így szólt: Ifjú, mondom neked, kelj föl! A halott felült, és elkezdett beszélni. Ekkor átadta anyjának. Mindnyájukat elfogta a félelem, és magasztalták Istent ezekkel a szavakkal: Nagy prófétánk támadt; és: Meglátogatta népét az Isten. S a hír elterjedt egész Júdeában és a környéken is mindenfelé”(11-17) Nekünk már természetesnek tűnik, hogy Urunk és Megváltónk ezt a fiatalembert feltámasztotta a halálból. Hasonlóan örül mindenki, hogy ilyen jó szívű istentől küldött segítőnk van. Megérti az egyedül maradt özvegy édesanyát, aki boldog, hogy él a fia, megnősülhet, születhetnek unokái. Ha majd azt is megértik a földön, hogy a Názáreti Jézus nem is próféta, hanem végtelen hatalmú Isten fia, aki helyettünk szenved, meghal, feltámad saját erejéből, hogy minket ne a pokol tornáca, ha nem az örökké boldog mennyország várjon, ha a földi életünk végkép betelik. Milyen boldog lesz majd az egész világ, hogy minden bűnös ember bűnbocsánatot kaphat, és nem veszíti el a feltámadás reményét. Ha tudták volna a csoda tanúi, hogy a mennyország az egész emberiség öröksége lesz. „ Mi tudjuk már, hogy Jézus vár, s ha elfeledjük, szent Szíve fáj. Mi nem feledtük, szívünkbe vettük, s ha sok kis szívben él a mennyország, a mi kedvünkért élni fog újra, élni örökre, szent Magyarország!”(Kovács Bánk)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése