Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.09.05. Péntek
Szent Pál írásait olvasva gyakran álmélkodnunk azon, hogy milyen gazdag tudás élt benne a kinyilatkoztatás szövegeinek ismerete terén, az Ószövetséget milyen nagyszerű módon tudta érteni és megérttetni hallgatóival és késői olvasóival, velünk is.
Csodálatos találkozása Jézussal, akit, mint mesterei gyűlölt, a beléje vetett keresztény hitet halálos véteknek ítélte, üldözte. Evvel a lelkülettel nézte végig az első vértanú, Szent István elítélését és kivégzését. Nem hatotta meg az sem, hogy ez a nagy tudású ifjú milyen diadalmas hittel fogadta a halálos ítéletet a Krisztusba vetett hite miatt, de még az sem, hogy szent módjára imádkozott kínzóiért. Nem győzte meg a végső felkiáltása sem:„Látom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján”(ApCsel 7,56) Diadalmas örömmel kutatta fel, kötözte meg a Jézusban hívő nemzettársait, és adta a főtanács kezébe. Damaszkuszba is ilyen céllal kért kiküldetést. Amikor látta a déli nap fényét túlragyogó égi világosságot, benne az élő, mozgó és beszélő emberalakkal, aki kérdésére így válaszolt: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De állj fel és menj a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned ”(9,5-6) a Damaszkuszban lakó Ananiás tanítványt küldte hozzá szállására az Úr: „Menj csak, mert választott edényem ő, hogy nevemet hordozza a pogány népek, a királyok és Izrael fiai között. Megmutatom majd neki, mennyit kell nevemért szenvednie”(15-16) Jézus két éves pusztai oktatással megnyitotta értelmét a teljes kinyilatkoztatás, az Ó- és az Újszövetség megértésére. A mai szentleckében ezért írhatja a korintusiaknak és nekünk: „Úgy tekintsenek minket az emberek, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak gondnokait. A gondnokoktól természetesen egyet követelnek meg, hogy hűségesnek bizonyuljanak. A magam részéről nem törődöm azzal, hogy ti vagy más emberi bíróság, mint ítéltek felőlem, hiszen önmagam fölött sem ítélkezem. Nem érzem ugyan magam semmiben sem bűnösnek, de ez még nem jelent megigazulást. Az Úr mond fölöttem ítéletet. Ne ítélkezzetek hát időnap előtt, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és földeríti a szívek szándékait. Akkor majd mindenki megkapja az elismerést az Istentől”(1Kor 4,1-5) a mai szentmisére rendelt evangéliumi szakaszban Jézus utal arra a tényre, hogy az ószövetségi Írások ezer vagy több száz éves szövegei, népszokásai, emlékei már az születése előtt háromszáz évvel másnak bizonyultak, az új nemzedék már meg sem értette. Ezért megbíztak hetven szentírás-tudóst, hogy az ősibb héber szövegeket és a babiloni fogságban használt arám írásrészleteket fordítsák görög nyelvre. Jézus emberi eszével is tudott minden nyelvet. Mi erősen gyötrődünk a világ sok nyelve miatt. Több, egyetemet végzett fiatal nem kaphat diplomát, mert nem tud legalább egy elfogadott világnyelven beszélni. Ezért figyelmeztet Jézus már akkor mindenkit: „Senki sem hasít ki új ruhából foltot ócska ruhára. Hisz akkor az újat is tönkretenné, s az ócskára sem illenék az új folt. Senki sem tölt újbort régi tömlőkbe. Vagy ha mégis, az újbor szétveti a tömlőket, a bor kiömlik, a tömlők meg tönkremennek. Az újbor új tömlőbe való” (Lk 5,36-38) Az ószövetség egyik igen fontos családi hála áldozata volt az egyiptomi rabszolgaságból történt isteni kimentésért a húsvéti bárány elfogyasztása kovásztalan kenyérrel és három kehely borral. Az Újszövetség áldozatát Jézus saját testének feláldozásával vitte végbe a keresztfán. Ez tökéletes engesztelő áldozat volt az emberi nem minden tagjáért: Jézus „a követelményeivel ellenünk szóló adóslevelet eltörölte, az útból eltávolította és a keresztre szegezte. Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan pellengérre állította őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk”(Kol 2,14-15) Az utolsó vacsorán egy darab kovásztalan kenyeret Testévé, az egyik kehely bort Vérévé változtatta át,és tette meg az Újszövetség szentmiseáldozatává:„Ezt tegyétek az én emlékezetemre”(Lk 22,19b)A Bárány élő marad,él a Teste és a Vére is.
2014.09.05. Péntek
Szent Pál írásait olvasva gyakran álmélkodnunk azon, hogy milyen gazdag tudás élt benne a kinyilatkoztatás szövegeinek ismerete terén, az Ószövetséget milyen nagyszerű módon tudta érteni és megérttetni hallgatóival és késői olvasóival, velünk is.
Csodálatos találkozása Jézussal, akit, mint mesterei gyűlölt, a beléje vetett keresztény hitet halálos véteknek ítélte, üldözte. Evvel a lelkülettel nézte végig az első vértanú, Szent István elítélését és kivégzését. Nem hatotta meg az sem, hogy ez a nagy tudású ifjú milyen diadalmas hittel fogadta a halálos ítéletet a Krisztusba vetett hite miatt, de még az sem, hogy szent módjára imádkozott kínzóiért. Nem győzte meg a végső felkiáltása sem:„Látom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján”(ApCsel 7,56) Diadalmas örömmel kutatta fel, kötözte meg a Jézusban hívő nemzettársait, és adta a főtanács kezébe. Damaszkuszba is ilyen céllal kért kiküldetést. Amikor látta a déli nap fényét túlragyogó égi világosságot, benne az élő, mozgó és beszélő emberalakkal, aki kérdésére így válaszolt: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De állj fel és menj a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned ”(9,5-6) a Damaszkuszban lakó Ananiás tanítványt küldte hozzá szállására az Úr: „Menj csak, mert választott edényem ő, hogy nevemet hordozza a pogány népek, a királyok és Izrael fiai között. Megmutatom majd neki, mennyit kell nevemért szenvednie”(15-16) Jézus két éves pusztai oktatással megnyitotta értelmét a teljes kinyilatkoztatás, az Ó- és az Újszövetség megértésére. A mai szentleckében ezért írhatja a korintusiaknak és nekünk: „Úgy tekintsenek minket az emberek, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak gondnokait. A gondnokoktól természetesen egyet követelnek meg, hogy hűségesnek bizonyuljanak. A magam részéről nem törődöm azzal, hogy ti vagy más emberi bíróság, mint ítéltek felőlem, hiszen önmagam fölött sem ítélkezem. Nem érzem ugyan magam semmiben sem bűnösnek, de ez még nem jelent megigazulást. Az Úr mond fölöttem ítéletet. Ne ítélkezzetek hát időnap előtt, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és földeríti a szívek szándékait. Akkor majd mindenki megkapja az elismerést az Istentől”(1Kor 4,1-5) a mai szentmisére rendelt evangéliumi szakaszban Jézus utal arra a tényre, hogy az ószövetségi Írások ezer vagy több száz éves szövegei, népszokásai, emlékei már az születése előtt háromszáz évvel másnak bizonyultak, az új nemzedék már meg sem értette. Ezért megbíztak hetven szentírás-tudóst, hogy az ősibb héber szövegeket és a babiloni fogságban használt arám írásrészleteket fordítsák görög nyelvre. Jézus emberi eszével is tudott minden nyelvet. Mi erősen gyötrődünk a világ sok nyelve miatt. Több, egyetemet végzett fiatal nem kaphat diplomát, mert nem tud legalább egy elfogadott világnyelven beszélni. Ezért figyelmeztet Jézus már akkor mindenkit: „Senki sem hasít ki új ruhából foltot ócska ruhára. Hisz akkor az újat is tönkretenné, s az ócskára sem illenék az új folt. Senki sem tölt újbort régi tömlőkbe. Vagy ha mégis, az újbor szétveti a tömlőket, a bor kiömlik, a tömlők meg tönkremennek. Az újbor új tömlőbe való” (Lk 5,36-38) Az ószövetség egyik igen fontos családi hála áldozata volt az egyiptomi rabszolgaságból történt isteni kimentésért a húsvéti bárány elfogyasztása kovásztalan kenyérrel és három kehely borral. Az Újszövetség áldozatát Jézus saját testének feláldozásával vitte végbe a keresztfán. Ez tökéletes engesztelő áldozat volt az emberi nem minden tagjáért: Jézus „a követelményeivel ellenünk szóló adóslevelet eltörölte, az útból eltávolította és a keresztre szegezte. Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan pellengérre állította őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk”(Kol 2,14-15) Az utolsó vacsorán egy darab kovásztalan kenyeret Testévé, az egyik kehely bort Vérévé változtatta át,és tette meg az Újszövetség szentmiseáldozatává:„Ezt tegyétek az én emlékezetemre”(Lk 22,19b)A Bárány élő marad,él a Teste és a Vére is.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése