Szent Pacianus püspöknek a keresztségről mondott
beszédéből
Ki hasonló hozzád,Istenünk;te megbocsátod bűneinket
Ahogy a földi ember képét magunkon hordoztuk, a mennyeinek képét is magunkon fogjuk hordozni, mert az első ember földből való, földi, a második ember a mennyből való, mennyei (vö. 1 Kor 15, 41-49). Ha ez megvalósul bennünk, szeretteim, többé már nem halunk meg. Még ha elporlad is ez a testünk, élünk majd Krisztusban, hiszen ő maga mondja: Aki bennem hisz, még ha meghal is, élni fog (Jn 11, 25).Bizonyosak lehetünk tehát – az Úr saját tanúsága alapján –, hogy Ábrahám, Izsák, Jákob és Istennek összes szentjei élnek. Hiszen éppen ezekről mondja az Úr: Mindezek élnek, mert Isten nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene (vö. Mt 22, 32). Az Apostol is így beszél magáról: Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. Szeretnék elköltözni, hogy Krisztussal egyesüljek (vö. Fil 1, 21-23). Továbbá: Míg e testben vándorként élünk, távol járunk az Úrtól. A hitben élünk még és nem a szemlélésben (1 Kor 5, 6). Ez a mi hitünk, szeretett testvéreim. Mert ha csak ebben az életben reménykedünk, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk (vö. 1 Kor 15, 19). A földi élet az állatok, a vadak és a madarak számára látszólag közös a mienkkel, sőt az övék néha hosszabb is. Az emberi élet sajátos többlete, amelyet Krisztus ad Lelke által, maga az örök élet, de csak akkor, ha többé már nem vétkezünk. Mert amint a halált bűn által vonjuk magunkra és az erényes élet révén kerüljük el, úgy az életet bűnökkel lehet elveszíteni, erényekkel pedig megőrizni. Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az Örök élet Jézus Krisztusban, a mi Urunkban (Róm 6, 23). Ő az, aki megváltott minket, megbocsátotta minden bűnünket – mint az Apostol mondja –, eltörölte az ellenünk szóló adóslevelet: az útból eltávolította és a keresztre szögezte. Levetve testi mivoltát halálakor, megtörte a hatalmasságokat, nyilvánosan diadalmaskodott rajtuk (vö. Kol 2, 13-15). Kiszabadította a foglyokat, összetörte bilincseinket, amint Dávid megjövendölte: Az Úr fölemeli azt, aki elesett, az Úr kiszabadítja a foglyokat, az Úr megvilágosítja a vakok szemét (Zsolt 145, 7-8). És máshol: Bilincseimet széjjeltörted, most hálaáldozatot hozok neked (Zsolt 115, 16-17). Megoldódtak tehát bilincseink, amikor a keresztség szentségében az Úr zászlaja alá gyülekeztünk. Krisztus vére és neve által szabadok lettünk. Tehát, testvéreim, egyszer mos meg minket a keresztvíz, egyszer szabadulunk meg, egyszer jutunk be a halhatatlanság országába. Egyszer boldogok azok, akiknek a bűne megbocsátva, akiknek be van födve gonoszsága (vö. Zsolt 31, 1). Erősen tartsátok meg azt, amit kaptatok, ragaszkodjatok hozzá boldogan, többé ne vétkezzetek. Tisztán és szeplőtelenül őrizzétek meg magatokat minden bűntől az Úr napjára!
Ki hasonló hozzád,Istenünk;te megbocsátod bűneinket
Ahogy a földi ember képét magunkon hordoztuk, a mennyeinek képét is magunkon fogjuk hordozni, mert az első ember földből való, földi, a második ember a mennyből való, mennyei (vö. 1 Kor 15, 41-49). Ha ez megvalósul bennünk, szeretteim, többé már nem halunk meg. Még ha elporlad is ez a testünk, élünk majd Krisztusban, hiszen ő maga mondja: Aki bennem hisz, még ha meghal is, élni fog (Jn 11, 25).Bizonyosak lehetünk tehát – az Úr saját tanúsága alapján –, hogy Ábrahám, Izsák, Jákob és Istennek összes szentjei élnek. Hiszen éppen ezekről mondja az Úr: Mindezek élnek, mert Isten nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene (vö. Mt 22, 32). Az Apostol is így beszél magáról: Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. Szeretnék elköltözni, hogy Krisztussal egyesüljek (vö. Fil 1, 21-23). Továbbá: Míg e testben vándorként élünk, távol járunk az Úrtól. A hitben élünk még és nem a szemlélésben (1 Kor 5, 6). Ez a mi hitünk, szeretett testvéreim. Mert ha csak ebben az életben reménykedünk, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk (vö. 1 Kor 15, 19). A földi élet az állatok, a vadak és a madarak számára látszólag közös a mienkkel, sőt az övék néha hosszabb is. Az emberi élet sajátos többlete, amelyet Krisztus ad Lelke által, maga az örök élet, de csak akkor, ha többé már nem vétkezünk. Mert amint a halált bűn által vonjuk magunkra és az erényes élet révén kerüljük el, úgy az életet bűnökkel lehet elveszíteni, erényekkel pedig megőrizni. Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az Örök élet Jézus Krisztusban, a mi Urunkban (Róm 6, 23). Ő az, aki megváltott minket, megbocsátotta minden bűnünket – mint az Apostol mondja –, eltörölte az ellenünk szóló adóslevelet: az útból eltávolította és a keresztre szögezte. Levetve testi mivoltát halálakor, megtörte a hatalmasságokat, nyilvánosan diadalmaskodott rajtuk (vö. Kol 2, 13-15). Kiszabadította a foglyokat, összetörte bilincseinket, amint Dávid megjövendölte: Az Úr fölemeli azt, aki elesett, az Úr kiszabadítja a foglyokat, az Úr megvilágosítja a vakok szemét (Zsolt 145, 7-8). És máshol: Bilincseimet széjjeltörted, most hálaáldozatot hozok neked (Zsolt 115, 16-17). Megoldódtak tehát bilincseink, amikor a keresztség szentségében az Úr zászlaja alá gyülekeztünk. Krisztus vére és neve által szabadok lettünk. Tehát, testvéreim, egyszer mos meg minket a keresztvíz, egyszer szabadulunk meg, egyszer jutunk be a halhatatlanság országába. Egyszer boldogok azok, akiknek a bűne megbocsátva, akiknek be van födve gonoszsága (vö. Zsolt 31, 1). Erősen tartsátok meg azt, amit kaptatok, ragaszkodjatok hozzá boldogan, többé ne vétkezzetek. Tisztán és szeplőtelenül őrizzétek meg magatokat minden bűntől az Úr napjára!
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése