Balduin canterburyi püspök értekezéseiből
Erős a szeretet, mint a halál
Erős a halál, amely képes arra, hogy megfosszon minket az élet ajándékától. Erős a szeretet, amely egy jobb életbe tud bennünket bevezetni. Erős a halál, amely elég hatalmas arra, hogy megfosszon minket a testi élettől. Erős a szeretet, amelynek hatalma van arra is, hogy amit a halál elzsákmányolt tőlünk, azt visszavegye tőle, és vissza is adja nekünk. Erős a halál, amelynek senki emberfia nem tud ellenállni. Erős a szeretet, hiszen le tudja győzni a halált, le tudja törni fullánkját, meg tudja szelídíteni támadását, és képes arra is, hogy meghiúsítsa győzelmét. Eljön ugyanis az idő, amikor a halált majd ilyen becsmérlő szó fogja érni: Halál, hol a te fullánkod? Halál, hol a te győzelmed? (1 Kor 15, 55) Erős a szeretet, mint a halál (vö. Én 8, 6), mert Krisztus szeretete a halál halála. Ezért mondja: Ó halál, én leszek a halálod; alvilág, én leszek a te halálos marásod (Oz 13, 14). Az a szeretet is, amellyel mi szeretjük Krisztust, olyan erős, mint a halál, mivel ez a szeretet is bizonyos értelemben halál, kioltja tudniillik a régi életet, eltörli a bűnöket, és eltemeti az örök halált hozó cselekedeteket. Ez a mi Krisztus iránti szeretetünk már viszontszeretet, bár hasonló Krisztus irántunk való szeretetéhez, de kisebb annál. Ő ugyanis előbb szeretett minket (1 Jn 4, 10), és irántunk tanúsított szeretetével példát adott nekünk, hogy hasonlók legyünk hozzá, levetve a földi ember képét és felöltve a mennyei emberét: ahogy ő szeretett minket, mi is úgy szeressük őt. Hiszen ebben példát adott nekünk, hogy kövessük őt (1 Pét 2, 21). Ezért mondja: Tégy a szívedre pecsétnek (Én 8, 6). Mintha ezt mondaná: „Szeress engem, ahogyan én szeretlek téged. Legyek a lelkedben, emlékezetedben, vágyaidban, sóhajtásaidban, gyötrődésedben és sírásodban. Ember, emlékezz arra, hogy milyenné tettelek, mennyire kiemeltelek a többi teremtmények közül, milyen méltósággal ajándékoztalak meg, mekkora dicsőséggel és tisztelettel koronáztalak meg, milyen kevéssel tettelek kisebbé az angyaloknál, mennyire a lábad alá vetettem mindent. Ne feledd, hogy ennyi mindent tettem érted, de azt se, hogy még mennyi kegyetlenséget és méltánytalanságot is elviseltem érted. Ebből aztán te ítéld meg, hogy nem vagy-e méltánytalan velem szemben, ha nem szeretsz engem. Hiszen ki szeret téged annyira, mint én? Ki teremtett téged, ha nem én? Ki váltott meg téged, ha nem én?” Uram, vedd ki belőlem a kőszívet, az én megdermedt, körülmetéletlen szívemet; adj nekem új szívet, érző szívet és tiszta szívet! Te, aki megtisztítod az ember szívét és szereted a tiszta szívet, vedd birtokodba szívemet és te lakozz benne, legyen a tiéd és töltsd azt be te, aki több vagy, mint legmerészebb álmaim, és közelebb vagy hozzám, mint legbensőbb énem! Te, aki a szépség mintája és a szentség pecsétje vagy, formáld szívemet képmásoddá; szenteld meg szívemet irgalmaddal, szívem Istene és örökrésze mindig az Isten (Zsolt 72, 26) Ámen.
Erős a szeretet, mint a halál
Erős a halál, amely képes arra, hogy megfosszon minket az élet ajándékától. Erős a szeretet, amely egy jobb életbe tud bennünket bevezetni. Erős a halál, amely elég hatalmas arra, hogy megfosszon minket a testi élettől. Erős a szeretet, amelynek hatalma van arra is, hogy amit a halál elzsákmányolt tőlünk, azt visszavegye tőle, és vissza is adja nekünk. Erős a halál, amelynek senki emberfia nem tud ellenállni. Erős a szeretet, hiszen le tudja győzni a halált, le tudja törni fullánkját, meg tudja szelídíteni támadását, és képes arra is, hogy meghiúsítsa győzelmét. Eljön ugyanis az idő, amikor a halált majd ilyen becsmérlő szó fogja érni: Halál, hol a te fullánkod? Halál, hol a te győzelmed? (1 Kor 15, 55) Erős a szeretet, mint a halál (vö. Én 8, 6), mert Krisztus szeretete a halál halála. Ezért mondja: Ó halál, én leszek a halálod; alvilág, én leszek a te halálos marásod (Oz 13, 14). Az a szeretet is, amellyel mi szeretjük Krisztust, olyan erős, mint a halál, mivel ez a szeretet is bizonyos értelemben halál, kioltja tudniillik a régi életet, eltörli a bűnöket, és eltemeti az örök halált hozó cselekedeteket. Ez a mi Krisztus iránti szeretetünk már viszontszeretet, bár hasonló Krisztus irántunk való szeretetéhez, de kisebb annál. Ő ugyanis előbb szeretett minket (1 Jn 4, 10), és irántunk tanúsított szeretetével példát adott nekünk, hogy hasonlók legyünk hozzá, levetve a földi ember képét és felöltve a mennyei emberét: ahogy ő szeretett minket, mi is úgy szeressük őt. Hiszen ebben példát adott nekünk, hogy kövessük őt (1 Pét 2, 21). Ezért mondja: Tégy a szívedre pecsétnek (Én 8, 6). Mintha ezt mondaná: „Szeress engem, ahogyan én szeretlek téged. Legyek a lelkedben, emlékezetedben, vágyaidban, sóhajtásaidban, gyötrődésedben és sírásodban. Ember, emlékezz arra, hogy milyenné tettelek, mennyire kiemeltelek a többi teremtmények közül, milyen méltósággal ajándékoztalak meg, mekkora dicsőséggel és tisztelettel koronáztalak meg, milyen kevéssel tettelek kisebbé az angyaloknál, mennyire a lábad alá vetettem mindent. Ne feledd, hogy ennyi mindent tettem érted, de azt se, hogy még mennyi kegyetlenséget és méltánytalanságot is elviseltem érted. Ebből aztán te ítéld meg, hogy nem vagy-e méltánytalan velem szemben, ha nem szeretsz engem. Hiszen ki szeret téged annyira, mint én? Ki teremtett téged, ha nem én? Ki váltott meg téged, ha nem én?” Uram, vedd ki belőlem a kőszívet, az én megdermedt, körülmetéletlen szívemet; adj nekem új szívet, érző szívet és tiszta szívet! Te, aki megtisztítod az ember szívét és szereted a tiszta szívet, vedd birtokodba szívemet és te lakozz benne, legyen a tiéd és töltsd azt be te, aki több vagy, mint legmerészebb álmaim, és közelebb vagy hozzám, mint legbensőbb énem! Te, aki a szépség mintája és a szentség pecsétje vagy, formáld szívemet képmásoddá; szenteld meg szívemet irgalmaddal, szívem Istene és örökrésze mindig az Isten (Zsolt 72, 26) Ámen.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése