Barnabásnak tulajdonított levélből
Az új teremtés
Az Úr azért adta halálra saját testét, hogy bűneink elengedése által megszenteljen minket; ezt nyerjük el ugyanis a vérével való meghintés által. Róla van megírva Izrael számára és a mi számunkra is: Megsebesíttetett gonoszságainkért, szorongatásban volt része bűneinkért, az ő kék foltjai által gyógyultunk meg. Mint a juhot, úgy vitték leölésre, és elnémult, mint a bárány nyírója előtt (vö. Iz 53, 5-7). Igen nagy hálával tartozunk az Úrnak azért, mert a múltat megmutatta, a jelenvalókkal tanított, és a jövőre vonatkozóan sem hagyott minket homályban. A Szentírás azt mondja: Nem jogtalanul feszítenek hálókat a madaraknak (Péld 1, 17). Ezzel azt mondja, hogy igazságosan pusztul el az az ember, aki a sötétség útjára tér, noha ismeri az igazság útját. De azt is kérdem, testvérem, ha az Úr Krisztus vállalta a szenvedést a mi lelkünkért, mégis hogyan tűrhette el, hogy emberek keze által szenvedjen, holott Ő az egész világ Ura? Őhozzá szólt ugyanis Isten a világ teremtésekor: Teremtsünk embert képünkre és hasonlatosságunkra (Ter 1, 26). Halljátok hát! Róla szóltak a próféták, hiszen tőle kapták a jövendölés adományát. Ő pedig elviselte a halált, mivel testben kellett megjelennie, hogy eltiporja a halált és bizonyságot tegyen a halálból váló feltámadásról. Elviselte a halált, hogy az atyáknak tett ígéretet beteljesítse, és magának új népet szerezve a földön megmutassa, hogy a feltámadás után ő fogja megítélni a világot. Továbbá tanította Izraelt, nagy csodákat és jeleket művelt; nem mintha ezért magasztalták vagy szerették volna. Amikor bűneink bocsánatával új életre támasztott minket, megadta nekünk, hogy új természetet vegyünk fel, tudniillik az istengyermekség lelkületét, minthogy újjáteremtett minket. Mert rólunk mondja a Szentírás amikor az Atya így szól a Fiúhoz: Teremtsünk embert képünkre és hasonlatosságunkra. Ők uralkodjanak a föld állatai, az ég madarai és a tenger halai fölött (Ter 1, 26). És amikor szépnek talált minket mint az ő teremtményét, azt mondta: Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet! (Ter 1, 28).Ezt az Atya a Fiúnak mondta. De ismét arra hivatkozom, hogy miként szólt mihozzánk. Az utolsó időkben vitte végbe a második teremtést. Azt mondja az Úr: Íme, olyanná alkotom az utolsókat, mint az elsőket (Mt 20, 16). Erre utalt a Próféta, amikor ezt hirdette: Menjetek be a tejjel és mézzel folyó földre, és uralkodjatok rajta! (Kiv 33, 3). Íme tehát, mi újjá lettünk teremtve, miként máshol ismét mondja a Próféta: Íme, mondja az Úr, elveszem tőlük – vagyis azoktól, akiket előre kiválasztott az Úr Lelke – a kőszívet, és hússzívet adok nekik (. Ez 11, 19). Mert ő testben akart közöttünk megjelenni és nálunk lakni. Szívünk ugyanis Isten temploma, testvéreim. Mert azt mondja az Úr: Magasztallak a testvérek gyülekezetében, és a szentek egyházában énekelek neked (Zsolt 21, 23). Mi vagyunk tehát azok, akiket bevezetett arra a jó földre.
Az új teremtés
Az Úr azért adta halálra saját testét, hogy bűneink elengedése által megszenteljen minket; ezt nyerjük el ugyanis a vérével való meghintés által. Róla van megírva Izrael számára és a mi számunkra is: Megsebesíttetett gonoszságainkért, szorongatásban volt része bűneinkért, az ő kék foltjai által gyógyultunk meg. Mint a juhot, úgy vitték leölésre, és elnémult, mint a bárány nyírója előtt (vö. Iz 53, 5-7). Igen nagy hálával tartozunk az Úrnak azért, mert a múltat megmutatta, a jelenvalókkal tanított, és a jövőre vonatkozóan sem hagyott minket homályban. A Szentírás azt mondja: Nem jogtalanul feszítenek hálókat a madaraknak (Péld 1, 17). Ezzel azt mondja, hogy igazságosan pusztul el az az ember, aki a sötétség útjára tér, noha ismeri az igazság útját. De azt is kérdem, testvérem, ha az Úr Krisztus vállalta a szenvedést a mi lelkünkért, mégis hogyan tűrhette el, hogy emberek keze által szenvedjen, holott Ő az egész világ Ura? Őhozzá szólt ugyanis Isten a világ teremtésekor: Teremtsünk embert képünkre és hasonlatosságunkra (Ter 1, 26). Halljátok hát! Róla szóltak a próféták, hiszen tőle kapták a jövendölés adományát. Ő pedig elviselte a halált, mivel testben kellett megjelennie, hogy eltiporja a halált és bizonyságot tegyen a halálból váló feltámadásról. Elviselte a halált, hogy az atyáknak tett ígéretet beteljesítse, és magának új népet szerezve a földön megmutassa, hogy a feltámadás után ő fogja megítélni a világot. Továbbá tanította Izraelt, nagy csodákat és jeleket művelt; nem mintha ezért magasztalták vagy szerették volna. Amikor bűneink bocsánatával új életre támasztott minket, megadta nekünk, hogy új természetet vegyünk fel, tudniillik az istengyermekség lelkületét, minthogy újjáteremtett minket. Mert rólunk mondja a Szentírás amikor az Atya így szól a Fiúhoz: Teremtsünk embert képünkre és hasonlatosságunkra. Ők uralkodjanak a föld állatai, az ég madarai és a tenger halai fölött (Ter 1, 26). És amikor szépnek talált minket mint az ő teremtményét, azt mondta: Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet! (Ter 1, 28).Ezt az Atya a Fiúnak mondta. De ismét arra hivatkozom, hogy miként szólt mihozzánk. Az utolsó időkben vitte végbe a második teremtést. Azt mondja az Úr: Íme, olyanná alkotom az utolsókat, mint az elsőket (Mt 20, 16). Erre utalt a Próféta, amikor ezt hirdette: Menjetek be a tejjel és mézzel folyó földre, és uralkodjatok rajta! (Kiv 33, 3). Íme tehát, mi újjá lettünk teremtve, miként máshol ismét mondja a Próféta: Íme, mondja az Úr, elveszem tőlük – vagyis azoktól, akiket előre kiválasztott az Úr Lelke – a kőszívet, és hússzívet adok nekik (. Ez 11, 19). Mert ő testben akart közöttünk megjelenni és nálunk lakni. Szívünk ugyanis Isten temploma, testvéreim. Mert azt mondja az Úr: Magasztallak a testvérek gyülekezetében, és a szentek egyházában énekelek neked (Zsolt 21, 23). Mi vagyunk tehát azok, akiket bevezetett arra a jó földre.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése