2014. augusztus 26., kedd

Mi a feltámadás?



Mi a feltámadás?

Nagyszombat van, Jézus halálának döbbent csendje ül a világon. A hívek azonban tudják, hogy ma éjjel az Egyház boldog virrasztással készül: Urunk Jézus dicsőséges feltámadására. Jó lenne a feltámadásról világosabb képet alkotnunk, mert manapság sem hisz mindenki a feltámadásban, nincsenek biztos fogalmai erről a nagy titokról. Szent Pál Athénben is találkozott már ezzel a meghökkenéssel: „Mikor a holtak föltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások meg azt mondták: erről még egyszer meghallgatunk téged.” (ApCsel 17,32) Mi a feltámadás? Előbb tisztázzuk azt a kérdést: mi a halál? A kérdést szűkítsük le az ember halálára! A halál az emberi lélek eltávozása a testből. A lélek, mint szellemi létű állag, tovább él. A halál után rögtön Jézus Krisztus elé kerül, ítéletre és életét szellemek módján folytatja vagy a mennyországban, vagy a tisztítótűzben, vagy a pokolban. Mivel az emberi lélek Teremtője akaratából a testtel együtt alkotja az ember természetét, lényegét, csak ketten együtt számítanak teljes embernek. A lélek megőrzi lényegi igényét az elveszített testéhez. A mennyei boldogságban azért lehet boldog a különvált állapotban, mert Istentől biztosítéka van, hogy a világ mostani formájának megszűntével, a világ végén testét teljes épségben visszakapja A halál után a test tovább hal, azaz szétesik elemeire, elporlad. Ezek után válaszolhatunk a feltett kérdésre: Mi a feltámadás? Lényegében a testnek a lélekkel való újra-egyesülése. A testet ehhez újra kell alkotnia Istennek, mert szétesett. A test egykori elemét felhasználva Isten ereje formálja egésszé, tökéletessé, hibátlanná, alkalmassá téve a túlvilági életre. Így felkészítve hozza vissza Isten ereje a testbe a lelket, és egyesíti őket örökre. Utána viszi az embert az Úr végső állapotának helyére: vagy a mennyországba, vagy a pokolba. A világ végén ugyanis a tisztítótűz megszűnik. Jézus Krisztusra vonatkoztatva mindezt, nála miben állt a halál? Ő Istenember, emberi természete, teste-lelke örökre elválaszthatatlanul egyesítve volt emberi léte első pillanatától kezdve az isteni természettel. Jézus halála is abban állt, hogy emberi lelke elvált, eltávozott testétől. Leszállt a pokol tornácára, majd a büntetőterületére, megvigasztalta az üdvözült lelkeket, meghódoltatta a sátáni hadat, aztán húsvét hajnaláig a jó lelkekkel maradt. Teste eközben a sziklasírban feküdt teljesen tönkretetten, lepelbe burkolva, illatszerekkel bőven elborítva. A feltámadás abban állt, hogy az isteni erő, amelyet közösen birtokol a Szentháromság mindhárom Személye, visszahozta Jézus emberi lelkét a sírban nyugvó testébe. A szent testet teljesen rendbe hozta, minden torzulását, sérülését kijavította, másvilági állapotra átalakította, aztán emberi lelkét belebocsátva életre keltve feltámasztotta.

„Dániel elhatározta szívében, hogy nem szennyezi be magát a király ételeivel és azzal a borral, amelyet az ivott; arra kérte tehát az udvari tisztek főnökét, hogy ne kelljen magát beszennyeznie”. (Dán 1,8) Miért tett Dániel ilyen komoly elhatározást?

Dániel hithű zsidó volt. Jeruzsálem elfoglalása után a babiloni katonák fogságba hurcolták őt is sok más fogollyal együtt. Nabukodonozor király az előkelő és jó képességű, csinos megjelenésű fiatalemberek közül minden fogoly nemzetből kiválasztatott négy négy ifjút, hogy több éves képzés után a királyi trónteremben emeljék a fényt az uralkodó körül a hivatalos ceremóniákon, és a tanácsaikra is számított. Ez a foglyoknak kitüntetés volt. A nevelés testi és lelki síkon folyt. A babiloni írást, kultúrát kellett megismerniük. Testüket pedig a király konyháján főzött finom ételekkel táplálták. A fogság sanyarú kenyere helyett ez bizony újabb óriási kedvezmény. Dániel viszont keményen tartotta magát Isten parancsához, hogy a zsidó nép nem ehet pogányok asztaláról, és a tisztátalannak minősített ételeket nem fogyaszthatja. Aki ezeket a törvényeket megszegte, rituálisan tisztátalanná vált, nem vehetett részt az áldozatokon. Dániel kérését az udvari tisztek főnöke méltányolta, de nem merte teljesíteni:„Félek uramtól, a királytól, aki számotokra az ételt és italt megszabta; ha azt látja, hogy arcotok soványabb a többi, veletek egykorú ifjúénál, veszedelembe sodorjátok fejemet a királynál” Dániel megértette a főtiszt aggodalmait, de nem nyugodott bele a döntésbe. Annál a felügyelőnél próbált szerencsét, aki négyüket szolgálta ki. Megkérte, hogy tegyen velük próbát tíz napig. Mivel ez semmi kockázatot nem jelentett, megtörtént a próba, és Dánielék jobb színben voltak, mint a többi nemzet ifjai. Az előkészület esztendei után pedig Dániel olyan bölcsességről tett tanúságot, hogy a király kedvence lett. A problémát még jobban megértjük, ha hatszáz év elmúltával találkozunk hasonló aggályokkal. Jézus halála után megszűntek az ószövetségi rituális előírások. Nem a kisebbek, de a fontosabbak is az addig előírt áldozatok. Amikor Péter apostolt egy Cézáreában lakó római százados angyali útmutatásra házába hívta a szomszédos Joppéból, hogy tanítsa meg az üdvösség útjára-módjára, Péternek ima közben látomása volt. Óriási bugyor ereszkedett eléje a magasból, s amikor kiterült a földre, nyüzsgött benne a sok tiltott állat. Péter parancsot kapott felülről: „Kelj fel, Péter, öld meg és edd! De Péter azt mondta: Távol legyen tőlem, Uram, hiszen sohasem ettem közönségeset és tisztátalant. De a hang újból, másodszor is szólt hozzá: Amit Isten tisztává tett, azt te ne mondd közönségesnek!” (ApCsel 10,13-15) Ez a látomás még kétszer ugyanígy megismétlődött, és mindannyiszor összemarkolta egy kéz a bugyrot, és fölvitte az égbe. Tüstént megszólalt Péter vendéglátójának utcai csengője, és jelentkezett a százados küldöttsége. Péter akkor már nem habozott, elment, belépett a pogány házba, sőt perceken belül megkeresztelte a századost családjával együtt. Nincs már sem tisztátalan ember, sem állat, amelynek húsát tilos megenni.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése