Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.08.25. Hétfő
Szent Pál apostol Szilvánusszal és Timóteussal együtt alapította a tesszalonikai egyházat. Közösen két levelet írtak a tesszalonikai egyháznak: „Pál, Szilvánusz és Timóteus a tesszalonikaiak egyházának, amely az Atyaistenben és Urunkban, Jézus Krisztusban áll fenn. Kegyelem nektek és békesség az Atyaistentől és Urunktól, Jézus Krisztustól” (2Tessz 1,1-2) Mint minden apostoli levél, megjelöli azokat, akik részt vettek a levél megszerkesztésében, esetünkben már az egykori alapításban is. Ez a módszer alkalmas arra, hogy az első majd sok felkészítő hitoktatást végző isteni küldöttek, apostolok alakja, beszéde felelevenedjék a hallgatókban. A közölt igazságok szívet és elmét, majd a tettekre kész akaratot felébresztik az írásból induló emlékezés segítségével. A megszólított közösség annak idején az Atyaistenről szólt, aki a végtelen nagy, szellemi, mindentudó és mindenható isteni lényeget (más néven, állagot, természetet) önmagától és egyedül birtokolja. Ő ezt a lényeget isteni szüléssel (önismerettel) születő Fiának ajándékozza öröktől fogva, majd vissza is kapja tőle, és ez az ajándékozás oda-vissza állandó tény marad. A II. vatikáni zsinat előtt a Szentmisében Szent János evangéliumának bevezető szavaival mindig mondtuk: „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ez volt kezdetben az Istennél” (Jn 1,1-2) Sürgősen hozzá kellett fűzni az alapvető kinyilatkoztatást a Harmadik Isteni Személy származásáról, mert az imát bevezető keresztvetésben is megjelent ez a fogalom. Itt olyan isteni titokról van szó, amelyre Jézus tanította meg az embereket. Benne volt ebben a törekvésben, hogy a zsidók által hirdetett alapigazság is igaz, de a Szentháromság igazsága is ugyanúgy igaz. Mégsem pogány sok istenhitet hirdetnek az apostolok, hanem egy Istenről, az egy isteni lényegről van szó, amelyet szeretetben hárman birtokolnak. Ezt megérteni soha senki nem tudja teljesen, de a tényt hittel el lehet és el is kell fogadnunk. Ez az üdvösség alapkövetelménye. Erre utal a fohász: „Kegyelem nektek és békesség az Atyaistentől, és Urunktól, Jézus Krisztustól” (2)„Folytonos hálával tartozunk értetek az Istennek, testvérek, mégpedig méltán, mert hitetek nőttön-nő, és a kölcsönös szeretet mindnyájatokban gyarapszik. Dicsekszünk is veletek Isten egyházaiban: állhatatosságotokkal és hitetekkel, amelyet tanúsíttok a sok üldözés és zaklatás közepette. Ezeket elviselitek az Isten igazságos ítéletének előjeleként, hogy majd méltók legyetek az Isten országára, hiszen szenvedtek érte”(3-5) Ebben a hálaadásban benne él az apostol őszinte hálája, mert a tesszalonikiek „hite növekszik” Miben? A megismert hitigazságok minden katekézisen gyarapítják a megismerendő igazságok számát. Jézus az Atya természete szerinti Fia. Birtokolja az isteni természetet, tehát imádni kell. Megtestesül, a szűzi édesanya közvetítésével felveszi az emberi testet, egy teljes emberi természetet. A Szentháromság közösen teremt neki emberi lelket a semmiből és egyesíti az emberkezdeménnyel, de nem teremt neki emberi személyt, hanem aláveti az Isteni Személynek. Ez a hit egyre mélyül, mikor napról-napra rengeteg csodát művel, és megtanuljuk tőle, hogy az Atya képmása. Elmondja magáról, hogy a külön ítéleten és az utolsó ítéleten is majd ő lesz az ítélő Bíró. Az átváltoztatott búzakenyér lényege, Jézus eukarisztikus teste a lelkünk tápláléka lesz. Minden hitoktató, de főként a prédikáló pap megköszönheti, ha a hallgatói naponta úgy gyarapodnak a hit igazságaiban, mint a tesszalonikai hívek.„Uram, hiszlek és reméllek, tiszta szívből szeretlek. Vallom magam kereszténynek, hitelt adok mindeneknek, amit Krisztus hitén vállnak, mert mindezek Tőled vannak. E szent hitben, reménységben, szeretetben erősíts” (Ho 263,1)
2014.08.25. Hétfő
Szent Pál apostol Szilvánusszal és Timóteussal együtt alapította a tesszalonikai egyházat. Közösen két levelet írtak a tesszalonikai egyháznak: „Pál, Szilvánusz és Timóteus a tesszalonikaiak egyházának, amely az Atyaistenben és Urunkban, Jézus Krisztusban áll fenn. Kegyelem nektek és békesség az Atyaistentől és Urunktól, Jézus Krisztustól” (2Tessz 1,1-2) Mint minden apostoli levél, megjelöli azokat, akik részt vettek a levél megszerkesztésében, esetünkben már az egykori alapításban is. Ez a módszer alkalmas arra, hogy az első majd sok felkészítő hitoktatást végző isteni küldöttek, apostolok alakja, beszéde felelevenedjék a hallgatókban. A közölt igazságok szívet és elmét, majd a tettekre kész akaratot felébresztik az írásból induló emlékezés segítségével. A megszólított közösség annak idején az Atyaistenről szólt, aki a végtelen nagy, szellemi, mindentudó és mindenható isteni lényeget (más néven, állagot, természetet) önmagától és egyedül birtokolja. Ő ezt a lényeget isteni szüléssel (önismerettel) születő Fiának ajándékozza öröktől fogva, majd vissza is kapja tőle, és ez az ajándékozás oda-vissza állandó tény marad. A II. vatikáni zsinat előtt a Szentmisében Szent János evangéliumának bevezető szavaival mindig mondtuk: „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ez volt kezdetben az Istennél” (Jn 1,1-2) Sürgősen hozzá kellett fűzni az alapvető kinyilatkoztatást a Harmadik Isteni Személy származásáról, mert az imát bevezető keresztvetésben is megjelent ez a fogalom. Itt olyan isteni titokról van szó, amelyre Jézus tanította meg az embereket. Benne volt ebben a törekvésben, hogy a zsidók által hirdetett alapigazság is igaz, de a Szentháromság igazsága is ugyanúgy igaz. Mégsem pogány sok istenhitet hirdetnek az apostolok, hanem egy Istenről, az egy isteni lényegről van szó, amelyet szeretetben hárman birtokolnak. Ezt megérteni soha senki nem tudja teljesen, de a tényt hittel el lehet és el is kell fogadnunk. Ez az üdvösség alapkövetelménye. Erre utal a fohász: „Kegyelem nektek és békesség az Atyaistentől, és Urunktól, Jézus Krisztustól” (2)„Folytonos hálával tartozunk értetek az Istennek, testvérek, mégpedig méltán, mert hitetek nőttön-nő, és a kölcsönös szeretet mindnyájatokban gyarapszik. Dicsekszünk is veletek Isten egyházaiban: állhatatosságotokkal és hitetekkel, amelyet tanúsíttok a sok üldözés és zaklatás közepette. Ezeket elviselitek az Isten igazságos ítéletének előjeleként, hogy majd méltók legyetek az Isten országára, hiszen szenvedtek érte”(3-5) Ebben a hálaadásban benne él az apostol őszinte hálája, mert a tesszalonikiek „hite növekszik” Miben? A megismert hitigazságok minden katekézisen gyarapítják a megismerendő igazságok számát. Jézus az Atya természete szerinti Fia. Birtokolja az isteni természetet, tehát imádni kell. Megtestesül, a szűzi édesanya közvetítésével felveszi az emberi testet, egy teljes emberi természetet. A Szentháromság közösen teremt neki emberi lelket a semmiből és egyesíti az emberkezdeménnyel, de nem teremt neki emberi személyt, hanem aláveti az Isteni Személynek. Ez a hit egyre mélyül, mikor napról-napra rengeteg csodát művel, és megtanuljuk tőle, hogy az Atya képmása. Elmondja magáról, hogy a külön ítéleten és az utolsó ítéleten is majd ő lesz az ítélő Bíró. Az átváltoztatott búzakenyér lényege, Jézus eukarisztikus teste a lelkünk tápláléka lesz. Minden hitoktató, de főként a prédikáló pap megköszönheti, ha a hallgatói naponta úgy gyarapodnak a hit igazságaiban, mint a tesszalonikai hívek.„Uram, hiszlek és reméllek, tiszta szívből szeretlek. Vallom magam kereszténynek, hitelt adok mindeneknek, amit Krisztus hitén vállnak, mert mindezek Tőled vannak. E szent hitben, reménységben, szeretetben erősíts” (Ho 263,1)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése