Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.08.20. Szerda
Társadalmi kultúra, amely közösséget szül
Jézus emberi közösségbe születik bele. Vállalja ennek a családi közösségét vallási és társadalmi kötöttségeivel együtt. Édesanyja szüzességi fogadalma ellenére házasságot kell, hogy kössön közvetlen rokonával, Józseffel, mert a családi birtokot meg kell őrizni a nemzetség keretein belül. Nevelőapja a szentcsalád feje lesz. Jézus engedelmesen fogadja nemcsak édesanyja parancsait, hanem Szent Józsefét is. Tőle tanulja meg az építőipar elméletét és gyakorlatát. Gyakorolja a zsidó vallást, jár szombatonként a názáreti zsinagógába közösen hallgatni a Szentírás felolvasását, magyarázatát. Nyilván belekapcsolódott Názáret gyermekközösségébe, majd felnőttként is úgy élt, hogy senki nem gondolt teljes kilétére, hogy ő az Isten Fia, aki érettünk emberré lett. Eljött az idő, hogy messiási küldetését kezdje el, amikor harminc éves, tehát népe kultúrája szerint nagykorú lett. Ettől kezdve építi az Isten országának új formáját, amelynek feladata beteljesíteni az ószövetségi kinyilatkoztatást, kiegészíteni az újszövetségi üzenettel: Isten az igazságra és szeretetre teremtette az emberiséget. A Messiás dolga az elrontott viszonyt helyreállítani. Az Istent kiengesztelni szenvedésével, halálával és feltámadásával, megnyitni az emberek számára az utat Isten felé. Az Isten kiengesztelten gyermekévé fogadja a megkeresztelt embert. Az ember ettől kezdve nem a törvény hatalma alatt áll, hanem a kegyelem világában él. Ennek legfőbb vonása: A Szentháromság nemcsak a mintánk a teremtésben, hanem a Szentháromság igazság és szeretetközösségébe tartozunk. Imánk az Atyánkhoz szól, kegyelmét a Fiú érdemli ki a számunkra és a Szentlélek osztja ki, akit az Atya és a Fiú immár közösen adományoz, küld nekünk. Ő, aki az isteni akarat síkján származik az Atyától és a Fiútól egyetlen leheléssel, bennünk marad, bennünk él a bérmálás után. Ő fedi fel nekünk egyénenként Istenatyánk számunkra készített csodálatos tervét, hogy minden pillanatban rányíljék a szemünk, itt és most mit kell tennünk. Hogy kell önzetlen szeretettel szolgálnunk a mellénk rendelt emberek boldogságát, gyűjtenünk az örök élet kincseit, amit Atyánk a mennyországba érkezve nekünk jutalmul oszt ki örökké tartó érvénnyel.Jézus földi életének alapvető parancsa: „Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ti is úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13,34-35) Megszűnt tehát az a magába zárkózott életforma, amelyik ezt szavalja: Én szeretem az Istent, de ezt a borzasztó emberi nemet nem szeretem. Szent János keményen fogalmaz: „Ezt a parancsot kaptuk tőle: Aki Istent szereti, szeresse testvérét is" (Jn 4,21) Rengeteg a teendőnk-népünk új életre keltésével kapcsolatban. Minden részletkérdést ebben a megvilágításba kell elhelyeznünk: Vissza kell térnünk Istenhez, aki Fia által az Atyához emelt minket. A Szentlélek kegyelmeivel gazdagon boldogítani minden embertestvérünket úgy, hogy ez ne máz legyen rajtunk, hanem egész lényünket átdolgozott állapot: keresztény katolikus kultúra.
2014.08.20. Szerda
Társadalmi kultúra, amely közösséget szül
Jézus emberi közösségbe születik bele. Vállalja ennek a családi közösségét vallási és társadalmi kötöttségeivel együtt. Édesanyja szüzességi fogadalma ellenére házasságot kell, hogy kössön közvetlen rokonával, Józseffel, mert a családi birtokot meg kell őrizni a nemzetség keretein belül. Nevelőapja a szentcsalád feje lesz. Jézus engedelmesen fogadja nemcsak édesanyja parancsait, hanem Szent Józsefét is. Tőle tanulja meg az építőipar elméletét és gyakorlatát. Gyakorolja a zsidó vallást, jár szombatonként a názáreti zsinagógába közösen hallgatni a Szentírás felolvasását, magyarázatát. Nyilván belekapcsolódott Názáret gyermekközösségébe, majd felnőttként is úgy élt, hogy senki nem gondolt teljes kilétére, hogy ő az Isten Fia, aki érettünk emberré lett. Eljött az idő, hogy messiási küldetését kezdje el, amikor harminc éves, tehát népe kultúrája szerint nagykorú lett. Ettől kezdve építi az Isten országának új formáját, amelynek feladata beteljesíteni az ószövetségi kinyilatkoztatást, kiegészíteni az újszövetségi üzenettel: Isten az igazságra és szeretetre teremtette az emberiséget. A Messiás dolga az elrontott viszonyt helyreállítani. Az Istent kiengesztelni szenvedésével, halálával és feltámadásával, megnyitni az emberek számára az utat Isten felé. Az Isten kiengesztelten gyermekévé fogadja a megkeresztelt embert. Az ember ettől kezdve nem a törvény hatalma alatt áll, hanem a kegyelem világában él. Ennek legfőbb vonása: A Szentháromság nemcsak a mintánk a teremtésben, hanem a Szentháromság igazság és szeretetközösségébe tartozunk. Imánk az Atyánkhoz szól, kegyelmét a Fiú érdemli ki a számunkra és a Szentlélek osztja ki, akit az Atya és a Fiú immár közösen adományoz, küld nekünk. Ő, aki az isteni akarat síkján származik az Atyától és a Fiútól egyetlen leheléssel, bennünk marad, bennünk él a bérmálás után. Ő fedi fel nekünk egyénenként Istenatyánk számunkra készített csodálatos tervét, hogy minden pillanatban rányíljék a szemünk, itt és most mit kell tennünk. Hogy kell önzetlen szeretettel szolgálnunk a mellénk rendelt emberek boldogságát, gyűjtenünk az örök élet kincseit, amit Atyánk a mennyországba érkezve nekünk jutalmul oszt ki örökké tartó érvénnyel.Jézus földi életének alapvető parancsa: „Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ti is úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13,34-35) Megszűnt tehát az a magába zárkózott életforma, amelyik ezt szavalja: Én szeretem az Istent, de ezt a borzasztó emberi nemet nem szeretem. Szent János keményen fogalmaz: „Ezt a parancsot kaptuk tőle: Aki Istent szereti, szeresse testvérét is" (Jn 4,21) Rengeteg a teendőnk-népünk új életre keltésével kapcsolatban. Minden részletkérdést ebben a megvilágításba kell elhelyeznünk: Vissza kell térnünk Istenhez, aki Fia által az Atyához emelt minket. A Szentlélek kegyelmeivel gazdagon boldogítani minden embertestvérünket úgy, hogy ez ne máz legyen rajtunk, hanem egész lényünket átdolgozott állapot: keresztény katolikus kultúra.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése