2014. augusztus 5., kedd

2014.08.05. kedd



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.08.05. kedd

ÖRÖMNAPOK aug.5. 221-------
Isten nem engedte meg Jeremiás prófétának, hogy a rabszíj mellé álljon és népével együtt a babiloni fogságba menjen. Erősködésére Isten ezt válaszolta: Jól van, menj velük, de akkor én nem megyek a foglyokkal. Jeremiás azonnal megértette a leckét és a romok között maradt, de levélben megírta a száműzötteknek: Az Úr veletek lesz, vigyáz rátok, gondoskodik rólatok. Dolgozzatok, a fiatalok házasodjanak össze, szüljenek gyerekeket.„Nektek ugyanis sokasodnotok kel ott, nem pedig kevesbednetek. Munkálkodjatok annak az országnak jólétén, amelybe vittelek benneteket; imádkozzatok érte az Úrhoz, hiszen jóléte a ti jólétetek is” (Jer, 29,6b-9) Ezt a gyönyörű, vigasztaló levelet Jeremiás elküldte a foglyoknak. Egy fogoly írt választ az otthon maradottakhoz, név szerint Cefanja paphoz: „Az Úr tett pappá Jehojada utódaként, hogy rendet tarts az Úr templomában; ha tehát olyan őrjöngő férfi akad, aki prófétaként akar feltűnni, kötelességed kalodába és börtönbe zárni. Most hát miért nem léptél föl az anatóti Jeremiás ellen, aki prófétának színleli magát előttetek? Mert még ide, Babilonba is ilyen üzenetet küldött nekünk: Sokáig tart még! Építsetek házakat és lakjatok bennük, telepítsetek kerteket és élvezzétek gyümölcsét! Cefanja pap hangosan felolvasta ezt a levelet Jeremiás próféta előtt. De az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiás prófétához: Üzend meg az összes száműzöttnek: Ezt mondja az Úr a nehelámi Semaja felől: Mivel Semaja jövendölt nektek, bár nem küldtem, és arra ösztönzött benneteket, hogy hazugságban bízzatok: ezért megfenyítem a nehelámi Semaját és utódait, mondja az Úr. Családjának egyetlen tagja sem marad életben e nép között, és így nem látja meg azt a boldogságot, amelyet népemnek szánok’” (29,26-32) Ezek után a Szentírás tudósai szerint a Vigasztalások könyve következik:„Az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz: Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Írd le egy könyvbe a szavakat, amelyeket hozzád intéztem. Mert eljön az idő, mondja az Úr, amikor jóra fordítom népemnek, Izraelnek (és Júdának) sorsát mondja az Úr. És visszahozom őket, hogy birtokukba vegyék ezt a földet, amelyet atyáiknak adtam.(Jer, 30,1-3) Igen, ezt mondja az Úr: Gyógyíthatatlan a sebed, halálosan veszedelmes a sérülésed. Senki sincs, aki sebeddel törődnék, nincsen számodra gyógyulás. Szeretőid mind megfeledkeztek rólad, nem törődnek többé veled. Mert ellenséges csapással sújtottalak, kegyetlenül megfenyítettelek sok gonoszságodért, tömérdek vétkedért. Miért panaszkodol romlásod miatt? Bizony, gyógyíthatatlan a fájdalmad; sok gonoszságodért, tömérdek vétkedért tettem ezt veled.(12-15) „Ezt mondja az Úr: Helyreállítom Jákob sátrait, és megkönyörülök hajlékain. Újraépítik romjaiból a várost és a palotát is a maga helyén. Hálaadás hallatszik onnan és örömnek szava. Megsokasítom őket, és nem fogyatkoznak meg; megdicsőítem őket és nem szégyenülnek meg. Fiaik becsesek lesznek a szemben, mint egykor voltak, gyülekezetük szilárdan fennmarad színem előtt; sanyargatóikat meg mind megfenyítem. Vezérük közülük származik és fejedelmük a maguk köréből. Színem elé engedem, úgyhogy elém járulhat. Mert ki merné életét kockáztatni, hogy elém járuljon? – mondja az Úr. Így ti az én népem lesztek, én meg a ti Istenetek leszek”(18-22) Isten bejelenti a Fia által kötendő újszövetséget: Mi is népe leszünk! „Igen, jönnek napok,-- mondja az Úr--, amikor újszövetséget kötök Izrael házával és Júda házával. De nem olyan szövetséget, mint amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Azt a szövetségemet ugyanis megszegték, holott Uruk voltam” (31,31-32) Ez isteni stílus zsenialitása: „Jézus így szólt hozzájuk: Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek”(Lk 22,15) Utoljára elfogyasztják a húsvéti sült bárányt, hozzá kellő mennyiségű kovásztalan kenyeret. Aztán Jézus egy darab kenyeret fog meg és így szól: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre”(19b) Miután a bárányvacsora két kelyhének borát elfogyasztották, „ugyanígy a vacsora végén fogta a (harmadik kelyhet is, és azt mondta: Ez a kehely az újszövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak.(20) Ez nagy szentség valóban, ezt imádjuk legjobban, melyet Jézus nekünk hagyott Testamentumban”


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése