Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.08.05. hétfő
Isten állandóan azt parancsolta Jeremiás prófétának, hogy figyelmeztesse Jeruzsálem és egész Júda lakósságát, hogy térjenek meg, hagyjanak fel a kétfelé sántikálással, ami azt jelentette, hogy Jahve és a templom biztosítja hazájuk és templomunk épségét, de azért ragaszkodnak bálványainkhoz is. Az Úr külön elítéli, hogy a zsidók a templom után hazamennek, a gyerekek rőzsét gyűjtenek, a háziasszonyok ennek lángján megsütik az áldozati kalácsot, majd a család fölmegy a tetőteraszra és ott a családfő a kelő hold felé emelgetve bemutatja a családi áldozatot. A másik súlyos istenbántás az volt, hogy az Úr sokszor megüzente prófétáival, hogy a kirótt adót fizessék Babilonnak, Nebukadnezár király ezzel megelégszik, és nem támadja meg hadseregével Jeruzsálemet. A titkos tárgyalások Egyiptommal ennek ellenére folytatódtak. Ugyanezt a lázadást erősítették más, kisebb népek is. Amikor Jeruzsálembe érkeztek követeik Cidkija királyhoz (594-ben) és közös lázadásra ösztönözték Babilon ellen, az Úr parancsot adott Jeremiásnak: csináltass egy faigát és hozzá köteleket. Vedd a nyakadba az igát és így mondd el a templomban az igaz Isten üzenetét. Az Úr három generáció idejére hatalmat adott a követek országai fölött Nebukadnezárnak. Aki tehát ő ellene lázad, az Isten ellen kel fel. Hajtsa mindegyik kis nép a nyakát a babiloni király jármába, így megmenekülhet a pusztulástól. Legyen erősítő példa, hogy az előbbi jeruzsálemi király addig tagadta meg az adót, amíg Nebukadnezár rátört Jeruzsálemre Kr. e. 597-ben, letaszította trónjáról királyát, és az országból elhurcolta az első fogolycsoportokat Babilonba. Még ebben az évben Hananja próféta beszédet intézett Jeremiáshoz az Úr templomában, a papok és az egész nép jelenlétében. Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Összetöröm Babilon királyának igáját. Két esztendőn belül visszahozom erre a helyre az Úr házának összes edényét, amelyet Nebukadnezár, Babilon királya vitt el innen, és Babilonba hurcolt. És visszahozom erre a helyre Jechonját is, Jojakim fiát, Júda királyát Júda valamennyi száműzöttjével együtt, akik Babilonba kerültek mondja az Úr. Mert valóban összetöröm Babilon királyának igáját” (Jer, 28,1b-4) Jeremiás így válaszolt Hananjának: „Úgy legyen! Bárcsak így tenne az Úr! Bár teljesítené szavaidat, amelyekkel azt jövendölted, hogy visszahozza templomának edényeit és az összes száműzöttet is Babilonból erre a helyre. De hallgasd meg most azt a beszédet, amelyet én intézek hozzád és az egész néphez: Azok a próféták, akik előtted és előttem voltak, ősidők óta harcról, éhínségről és döghalálról jövendöltek sok ország és nagy birodalmak ellen. De arról a prófétáról, aki békességet jövendöl, csak akkor ismerik el, hogy valóban az Úr küldte, ha szava beteljesedik. Erre Hananja próféta levette Jeremiás próféta nyakáról az igát és összetörte. Majd így szólt Hananja az egész nép színe előtt: Ezt mondja az Úr: Így fogom letörni két esztendő múlva Nebukadnezárnak, Babilon királyának igáját az összes nemzetek nyakáról. Jeremiás próféta ezután elment onnan” (10-11) Miután Hananja próféta összetörte az igát, amelyet levett Jeremiás próféta nyakáról, az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz: Menj el Hananjához és mondd meg neki, ezt mondja az Úr: A faigát ugyan összetörted, de én vasigát csinálok helyette. Mert a Seregek Ura, Izrael Istene ezt mondja: vas igát teszek mind e nemzetek nyakára, hogy meghódoljanak Nebukadnezárnak, Babilon királyának. Jeremiás próféta ezután így szólt Hananja prófétához: Idehallgass, Hananja! Nem küldött téged az Úr! Mégis arra vetted rá a népet, hogy hazugságban bízzék. Ezért ezt mondja az Úr: Elpusztítalak a föld színéről, még ebben az esztendőben meghalsz, mert az Úrtól való elpártolást hirdetted. Meg is halt Hananja még abban az esztendőben a hetedik hónapban.(12-17)„Meg kell halni, ó jaj! Halál a bűn zsoldja, hat ezrede, hogy e sóhaj örömünket rontja. Ember, kérlek téged, hallgass ész szavára,ha ma másnak, holnap néked nyílik a sír szája. Meg kell halnod majdan. Kérd Istent, nézz égre, hogy segítsen a nagy harcban s üdvözítsen végre” (Ho 242,1-2.7)
2014.08.05. hétfő
Isten állandóan azt parancsolta Jeremiás prófétának, hogy figyelmeztesse Jeruzsálem és egész Júda lakósságát, hogy térjenek meg, hagyjanak fel a kétfelé sántikálással, ami azt jelentette, hogy Jahve és a templom biztosítja hazájuk és templomunk épségét, de azért ragaszkodnak bálványainkhoz is. Az Úr külön elítéli, hogy a zsidók a templom után hazamennek, a gyerekek rőzsét gyűjtenek, a háziasszonyok ennek lángján megsütik az áldozati kalácsot, majd a család fölmegy a tetőteraszra és ott a családfő a kelő hold felé emelgetve bemutatja a családi áldozatot. A másik súlyos istenbántás az volt, hogy az Úr sokszor megüzente prófétáival, hogy a kirótt adót fizessék Babilonnak, Nebukadnezár király ezzel megelégszik, és nem támadja meg hadseregével Jeruzsálemet. A titkos tárgyalások Egyiptommal ennek ellenére folytatódtak. Ugyanezt a lázadást erősítették más, kisebb népek is. Amikor Jeruzsálembe érkeztek követeik Cidkija királyhoz (594-ben) és közös lázadásra ösztönözték Babilon ellen, az Úr parancsot adott Jeremiásnak: csináltass egy faigát és hozzá köteleket. Vedd a nyakadba az igát és így mondd el a templomban az igaz Isten üzenetét. Az Úr három generáció idejére hatalmat adott a követek országai fölött Nebukadnezárnak. Aki tehát ő ellene lázad, az Isten ellen kel fel. Hajtsa mindegyik kis nép a nyakát a babiloni király jármába, így megmenekülhet a pusztulástól. Legyen erősítő példa, hogy az előbbi jeruzsálemi király addig tagadta meg az adót, amíg Nebukadnezár rátört Jeruzsálemre Kr. e. 597-ben, letaszította trónjáról királyát, és az országból elhurcolta az első fogolycsoportokat Babilonba. Még ebben az évben Hananja próféta beszédet intézett Jeremiáshoz az Úr templomában, a papok és az egész nép jelenlétében. Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Összetöröm Babilon királyának igáját. Két esztendőn belül visszahozom erre a helyre az Úr házának összes edényét, amelyet Nebukadnezár, Babilon királya vitt el innen, és Babilonba hurcolt. És visszahozom erre a helyre Jechonját is, Jojakim fiát, Júda királyát Júda valamennyi száműzöttjével együtt, akik Babilonba kerültek mondja az Úr. Mert valóban összetöröm Babilon királyának igáját” (Jer, 28,1b-4) Jeremiás így válaszolt Hananjának: „Úgy legyen! Bárcsak így tenne az Úr! Bár teljesítené szavaidat, amelyekkel azt jövendölted, hogy visszahozza templomának edényeit és az összes száműzöttet is Babilonból erre a helyre. De hallgasd meg most azt a beszédet, amelyet én intézek hozzád és az egész néphez: Azok a próféták, akik előtted és előttem voltak, ősidők óta harcról, éhínségről és döghalálról jövendöltek sok ország és nagy birodalmak ellen. De arról a prófétáról, aki békességet jövendöl, csak akkor ismerik el, hogy valóban az Úr küldte, ha szava beteljesedik. Erre Hananja próféta levette Jeremiás próféta nyakáról az igát és összetörte. Majd így szólt Hananja az egész nép színe előtt: Ezt mondja az Úr: Így fogom letörni két esztendő múlva Nebukadnezárnak, Babilon királyának igáját az összes nemzetek nyakáról. Jeremiás próféta ezután elment onnan” (10-11) Miután Hananja próféta összetörte az igát, amelyet levett Jeremiás próféta nyakáról, az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz: Menj el Hananjához és mondd meg neki, ezt mondja az Úr: A faigát ugyan összetörted, de én vasigát csinálok helyette. Mert a Seregek Ura, Izrael Istene ezt mondja: vas igát teszek mind e nemzetek nyakára, hogy meghódoljanak Nebukadnezárnak, Babilon királyának. Jeremiás próféta ezután így szólt Hananja prófétához: Idehallgass, Hananja! Nem küldött téged az Úr! Mégis arra vetted rá a népet, hogy hazugságban bízzék. Ezért ezt mondja az Úr: Elpusztítalak a föld színéről, még ebben az esztendőben meghalsz, mert az Úrtól való elpártolást hirdetted. Meg is halt Hananja még abban az esztendőben a hetedik hónapban.(12-17)„Meg kell halni, ó jaj! Halál a bűn zsoldja, hat ezrede, hogy e sóhaj örömünket rontja. Ember, kérlek téged, hallgass ész szavára,ha ma másnak, holnap néked nyílik a sír szája. Meg kell halnod majdan. Kérd Istent, nézz égre, hogy segítsen a nagy harcban s üdvözítsen végre” (Ho 242,1-2.7)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése