Jeruzsálemi Szent Cirill püspök
hitmagyarázataiból
Az Egyház: Isten népének gyülekezete
Az Egyházat katolikusnak, vagyis egyetemesnek mondjuk. Tesszük ezt azért, mert a föld innenső határától a túlsó határáig elterjedt, illetve mert egyetemesen és hiány nélkül tanítja azokat a láthatatlan és látható, égi és földi dolgokról szóló hitigazságokat, amelyeket meg kell ismerniük az embereknek. Azért is hirdetjük, hogy egyetemes az Egyház, mert minden embert el kell vezetnie az Istennek kijáró igazi hódolatra: uralkodókat és alattvalókat, tanultakat és tanulatlanokat. Végül azért is katolikus az Egyház, mert egyetemlegesen orvosol és gyógyít minden bűnt, amelyet a test és a lélek elkövet, ugyanakkor pedig ő maga birtokol is minden néven nevezendő erényt, akár cselekedetekben, akár szavakban nyilvánul az meg, és a Szentlélektől származó mindenféle karizmát is. Igen találó szó az is, hogy az Egyház: gyülekezet, hiszen mindenkit összegyűjt, együvé terel, amint az Úr mondja a Leviták könyvében: Gyűjtsd össze az egész közösséget a szövetség sátrának bejáratához (Lev 8, 3). Említésre méltó az is, hogy először itt fordul elő a Szentírásban ez a szó: „gyűjtsd össze”; akkor, amikor Áront az Úr beiktatja a főpapságba. A Második Törvénykönyvben pedig ezt mondja Isten Mózesnek: Gyűjtsd elém a népet, hallja szavamat, s tanuljon meg félni tőlem (MTörv 4, 10). A gyülekezet szót akkor használja ismét, amikor a táblákról ezt mondja: Ugyanazok a szavak vannak ráírva, amelyeket az Úr a gyülekezet napján a hegyen a tűz közepéből intézett hozzátok (MTörv 10, 4); ez más szavakkal, de tulajdonképpen ezt jelenti: „Azon a napon, amelyen az Úr hívására egybegyűltetek”. A Zsoltáros pedig így énekel: Magasztallak a nagy gyülekezetben, dicsőítelek a sok nép között (Zsolt 34, 18). Más alkalommal pedig így énekelt a Zsoltáros: Ünnepi közösségben áldjátok az Istent, az Urat, ti, Izrael ivadékai! (Zsolt 67, 27). Üdvözítőnk azután a pogányok közül származókból egy második gyülekezetet épített fel, a mi szent Egyházunkat, amely a keresztényekből áll, s erről mondta Péternek: Én erre a sziklára építem Egyházamat, és az alvilág kapui sem vesznek erőt rajta (Mt 16, 18). Isten ugyanis elvetette azt az egy gyülekezetet, amely Júdeában volt, és ettől kezdve Krisztusnak mind több egyháza létezik a földön, s ezekre vonatkozik az, ami a zsoltárokban áll: Új dalt énekeljetek az Úrnak, dicsérete zengjen hívei körében (Zsolt 149, 1). Ezekhez a gondolatokhoz kapcsolódnak a Próféta szavai, amelyeket a zsidókhoz intézett: Nem találom kedvemet bennetek, mondja a Seregek Ura; majd kevéssel alább így folytatja: Ezért napkelettől napnyugatig nagy az én nevem a népek között (Mal 1, 10-11). És Pál erről a szent katolikus Egyházról írja Timóteusnak: Tudd, hogyan kell viselkedned Isten házában, amely az élő Isten Egyháza, az igazság oszlopa és biztos alapja (1 Tim 3, 15).
Az Egyház: Isten népének gyülekezete
Az Egyházat katolikusnak, vagyis egyetemesnek mondjuk. Tesszük ezt azért, mert a föld innenső határától a túlsó határáig elterjedt, illetve mert egyetemesen és hiány nélkül tanítja azokat a láthatatlan és látható, égi és földi dolgokról szóló hitigazságokat, amelyeket meg kell ismerniük az embereknek. Azért is hirdetjük, hogy egyetemes az Egyház, mert minden embert el kell vezetnie az Istennek kijáró igazi hódolatra: uralkodókat és alattvalókat, tanultakat és tanulatlanokat. Végül azért is katolikus az Egyház, mert egyetemlegesen orvosol és gyógyít minden bűnt, amelyet a test és a lélek elkövet, ugyanakkor pedig ő maga birtokol is minden néven nevezendő erényt, akár cselekedetekben, akár szavakban nyilvánul az meg, és a Szentlélektől származó mindenféle karizmát is. Igen találó szó az is, hogy az Egyház: gyülekezet, hiszen mindenkit összegyűjt, együvé terel, amint az Úr mondja a Leviták könyvében: Gyűjtsd össze az egész közösséget a szövetség sátrának bejáratához (Lev 8, 3). Említésre méltó az is, hogy először itt fordul elő a Szentírásban ez a szó: „gyűjtsd össze”; akkor, amikor Áront az Úr beiktatja a főpapságba. A Második Törvénykönyvben pedig ezt mondja Isten Mózesnek: Gyűjtsd elém a népet, hallja szavamat, s tanuljon meg félni tőlem (MTörv 4, 10). A gyülekezet szót akkor használja ismét, amikor a táblákról ezt mondja: Ugyanazok a szavak vannak ráírva, amelyeket az Úr a gyülekezet napján a hegyen a tűz közepéből intézett hozzátok (MTörv 10, 4); ez más szavakkal, de tulajdonképpen ezt jelenti: „Azon a napon, amelyen az Úr hívására egybegyűltetek”. A Zsoltáros pedig így énekel: Magasztallak a nagy gyülekezetben, dicsőítelek a sok nép között (Zsolt 34, 18). Más alkalommal pedig így énekelt a Zsoltáros: Ünnepi közösségben áldjátok az Istent, az Urat, ti, Izrael ivadékai! (Zsolt 67, 27). Üdvözítőnk azután a pogányok közül származókból egy második gyülekezetet épített fel, a mi szent Egyházunkat, amely a keresztényekből áll, s erről mondta Péternek: Én erre a sziklára építem Egyházamat, és az alvilág kapui sem vesznek erőt rajta (Mt 16, 18). Isten ugyanis elvetette azt az egy gyülekezetet, amely Júdeában volt, és ettől kezdve Krisztusnak mind több egyháza létezik a földön, s ezekre vonatkozik az, ami a zsoltárokban áll: Új dalt énekeljetek az Úrnak, dicsérete zengjen hívei körében (Zsolt 149, 1). Ezekhez a gondolatokhoz kapcsolódnak a Próféta szavai, amelyeket a zsidókhoz intézett: Nem találom kedvemet bennetek, mondja a Seregek Ura; majd kevéssel alább így folytatja: Ezért napkelettől napnyugatig nagy az én nevem a népek között (Mal 1, 10-11). És Pál erről a szent katolikus Egyházról írja Timóteusnak: Tudd, hogyan kell viselkedned Isten házában, amely az élő Isten Egyháza, az igazság oszlopa és biztos alapja (1 Tim 3, 15).
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése