2014. július 7., hétfő

Zsolozsma 184.



Szent I. Kelemen pápának a korintusiakhoz írt leveléből

Mindegyikünk azt keresse, ami mindenkinek hasznos, és nemcsak saját magának

Írva van: Legyetek a szentek társai, mert akik hozzájuk csatlakoznak, maguk is szentek lesznek (Ef 2, 19) És egy más helyen ismét: Az ártatlannal ártatlan leszel, a választottal kiválasztott, a gonosszal elvetemülsz (Zsolt 17, 26). Ezért az ártatlanokkal és igazakkal társuljunk; ők ugyanis Isten választottai. Miért van köztetek viszály, harag, pártoskodás, szakadás és háborúság? Nemde, egy a mi Istenünk, egy a Krisztusunk, egy a kegyelemnek ránk áradó Lelke, és egy a mi hivatásunk Krisztusban? Miért tépjük, szaggatjuk szét Krisztus tagjait, és miért lázadunk saját testünk ellen? Elvakultságunkban megfeledkezünk arról, hogy egymásnak tagjai vagyunk? Emlékezzetek Urunk, Jézus szavaira. Azt mondotta: Jaj annak az embernek! Jobb lett volna neki, ha nem született volna, minthogy megbotránkoztasson egyet is választottaim közül; jobb lett volna, ha malomkövet kötöttek volna a nyakára, és a tengerbe vetették volna, mint hogy egyet is megrontson választottaim közül (Lk 17, 1-2). A köztetek levő szakadás sokakat megront, sokakat lelkileg elcsüggeszt, sokakat megingat, mindnyájunknak szomorúságot okoz, mindnyájunkat fájdalommal tölt el. Mégis megmarad köztetek ez a lázongás. Vegyétek csak kezetekbe Szent Pál apostol levelét. Mit ír nektek üzenetének elején? Bizonyosan isteni sugalmazásra magáról, Kéfásról és Apollóról ír hozzátok, mivel akkor is szakadás és pártoskodás volt közöttetek. De akkori pártoskodástok kisebb bűn volt, mert a legkiválóbb apostolok és az őáltaluk ajánlott férfiú között oszoltatok meg. Hamar szüntessük ezt meg; boruljunk le az Úr lábához, és esdeklőn, sírva könyörögjünk: legyen irgalmas hozzánk, engesztelődjön meg, és állítsa vissza köztünk a régi dicső és tiszta testvéries életmódot. Mert ez az élethez vezető igazság kapuja, amint írva van: Nyissátok meg az igazság kapuit; belépvén rajta magasztalom az Urat. Ez az igazság kapuja; az igazak mennek be rajta (vö. Zsolt 117, 19). Sok kapu van nyitva, de az, amely az igazság kapuja, ugyanaz, mint amely Krisztushoz vezet. Boldogok mindazok, akik rajta bemennek, és útjukat szentségben és igazságban irányították, mindent zavartalanul teljesítve. Legyen bár valaki hűséges, legyen bár tehetsége az isteni tanítás hirdetésében, legyen bár bölcs a beszédek megítélésében, legyen bár tiszta tetteiben: annál alázatosabbnak kell lennie, minél nagyobbnak látszik. Azt keresse, ami mindenkinek hasznos, és nemcsak saját magának.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése