Zsolozsma 181.

Szent Ágoston püspöknek

„A szentek eleve elrendelése” című könyvéből

Jézus Krisztus test szerint Dávid ivadéka

Az eleve elrendelés és kegyelem legragyogóbb bizonysága maga az Üdvözítő, Ő a közvetítő Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus (1 Tim 2, 5). Hogy közvetítő lehessen, vajon ezt Krisztusnak emberi természete a tettek vagy a hit megelőző érdemeivel szerezte meg? Kérem, feleljenek: az Atyával egylényegű Ige személyi egységébe felvett ember hogyan érdemelte ki, hogy Isten egyszülött Fia legyen? Miféle jótette előzte ezt meg? Mit tett előtte, mit hitt, mit ért el, hogy erre a kimondhatatlan méltóságra eljuthatott? Nemde azáltal kezdett létezni, hogy az Ige megteremtette, és magába felvette? Ez az ember nemde ezáltal lett Isten egyszülött Fiává? Ismerjük fel tehát a Főben, Krisztusban a kegyelemnek azt a forrását, ahonnan minden egyes tagja a saját mértéke szerint kapja a kegyelmet. Minden ember, mihelyt hinni kezd, azzal a kegyelemmel lesz krisztusivá, vagyis kereszténnyé, amely kegyelemmel az az ember kezdettől fogva Krisztussá lett. Minden ember abból a Szentlélekből születik újjá, akinek erejéből az az ember megszületett. Ugyanannak a Szentléleknek erejéből kapjuk bűneink bocsánatát, akinek erejéből annak az embernek semmi bűne sem volt. Isten kétségtelenül már előre tudta, hogy ezeket meg fogja tenni. Ez tehát a szentek eleve elrendelése, ez Krisztusban, a legszentebben látszik legvilágosabban. Ki tagadhatná ezt az eleve elrendelést, ha helyesen értelmezi az igazság szavait? Hiszen magánál a dicsőség Uránál, az Isten Fiánál láttuk, hogy amennyiben emberré lett, az is eleve el volt rendelve.Előre el volt tehát rendelve, hogy Jézus, akinek majd test szerint Dávid ivadékának kell lennie, a szentség Lelke szerint Isten hatalmas Fiának bizonyuljon (vö. Róm 1, 4), hiszen a Szentlélek erejéből Szűz Máriától született. Isten Igéje olyan egyedülálló, kimondhatatlan módon emelte fel magához az embert, hogy valóságos és sajátos értelemben egyszerre mondjuk Krisztust Isten Fiának és ember fiának is. Ember fiának a felvett emberi természet miatt, és Isten Fiának, mert a felvevő az Isten Egyszülöttje, nehogy a Háromság helyett négyes valóságot mondjunk. Előre el volt tehát rendelve az emberi természetnek ez a nagy, fenséges és olyan magasra való felemelése, amelynél magasabbra már nem is juthatott volna. Hasonlóképpen nem volt már semmi más alacsonyabb, mint mi, emberek, ahová Isten leereszkedhetett volna, amikor felvette az emberi természetet testi gyengeségeinkkel együtt, a kereszthalált sem kivéve. Amint tehát előre el volt rendelve, hogy az az egy ember a mi Fejünk legyen, ugyanúgy sokan eleve arra vagyunk rendelve, hogy az ő tagjai legyünk. Némuljon el itt most minden emberi érdem – hiszen Ádám vétke által ez mind elveszett –, és legyen korlátlan hatalmú az Isten kegyelme, amely Urunk, Jézus Krisztus, Isten egyetlen Fia és a mi egyetlen Urunk által mindent betölt. Mindaz pedig, aki felismeri, hogy a mi Főnk kiváltságos születése az ő érdemeinek tulajdonítható, az lássa meg, hogy bennünk, tagjaiban is az ő megelőző érdemei szükségesek a többszöri újjászületéshez.