Úrnapja utáni napok
elmélkedés tizenharmadik rész
„Sára életkora 127 esztendőt tett ki. Ekkor halt meg Sára Kirjat- Arbában Hebronban, Kánaán földjén. Ábrahám megkezdte Sáráért a gyászszertartást és a siratást. Fölkelt, eltávozott a halottól, és így szólt a hettitákhoz: Én csak vendég és jövevény vagyok nálatok. Ezét adjatok nekem egy sírhelyet, hogy házam halottait eltemethessem. A hettiták így válaszoltak Ábrahámnak: Hallgass ránk, urunk! Úgy élsz közöttünk, mint Isten főembere. Temesd halottaidat legjobb sírhelyeinkre. Senki közülünk nem tagadja meg tőled a sírját, hogy oda temesd halottaidat. Ábrahám erre fölkelt, meghajtotta magát az ország lakói, a hettiták előtt, és így szólt hozzájuk: Ha beleegyeztek abba, hogy házam halottait eltemethessem, akkor hallgassatok meg: járjatok közbe értem Efronnál, Cochár fiánál, hogy a machpelai barlangot, ami az övé és birtoka szélén fekszik, engedje át nekem. Adja el nekem jelenlétetekben teljes áron temetőhelynek. Efron éppen a hettiták között ült. A hettita Efron válaszolt Ábrahámnak az összes hettita jelenlétében, aki eljött a város kapujához: Nem úgy, uram. Hallgass meg engem. A telket neked ajándékozom és neked adom a barlangot is. amely rajta van. Honfitársaim jelenlétében ajándékozom neked, temesd el halottaidat. Ábrahám meghajtotta magát az ország lakói előtt, és így szólt Efronhoz az ország lakóinak jelenlétében: Igen, ha te, de mégis hallgass meg engem. Én megfizetem neked a telek teljes árát. Fogadd el tőlem, hogy eltemethessem ott halottaimat. Efron ezt válaszolta Ábrahámnak: Hallgass meg engem, uram. Négyszáz ezüst sékel egy telekért: mi az köztem és közted? Temesd el halottaidat! Ábrahám elfogadta Efron ajánlatát, és Ábrahám lemérte az árat Efronnak, amit az a hettiták jelenlétében megnevezett: négyszáz ezüst sékel, ahogy az a kereskedők körében járja így Efron telke, amely Machpelában, Mamrétól keletre feküdt, a telek, a rajta levő barlangokkal, s körös-körül a telek egész területén levő fákkal – az összes hettita jelenlétében, aki a város kapujához jött – átment Ábrahám birtokába. Ezután Ábrahám eltemette a feleségét, Sárát a barlangban, a machpelai telken, Mamrétól keletre, Kánaán földjén. Így a telek a rajta lévő barlanggal a hettitáktól jogszerűen Ábrahámra szállt, temetőhelyül”. (Ter 23,1-20) Ábrahám pedig megnyugodott. Ténylegesen volt már egy darab föld a nevén, a birtokában. Miután a halottairól gondoskodott, Istentől kapott utódjáról is gondoskodni kívánt. Az élőknek a család az otthonuk. Azt tudta már a Magasságbelitől, hogy Kánaán lakói nem az igaz Isten imádói. Gonoszságuk gyorsan betelik, és akkor Isten elveszi tőlük egész Kánaánt, és a rabszolgaságban néppé erősödő Ábrahám-utódok jönnek majd. Ők kapják majd ezt a földet ténylegesen Isten ajándéka képen. Ehhez fiának, Izsáknak méltó feleséget kellett biztosítani. „Ábrahám idős volt, előrehaladt a korban és az Úr mindenben megáldotta Ábrahámot. Ábrahám akkor így szólt háza legidősebb szolgájához, aki egész vagyonát kezelte: Tedd kezedet a csípőm alá! Megesketlek az Úrra, az ég Istenére és a föld Istenére, hogy nem veszel feleséget a fiam számára a kánaániták lányai közül, akik között lakom. Menj inkább szülőföldemre, a rokonaimhoz, s hozzál feleséget a fiam, Izsák számára. A szolga ezt válaszolta: De hátha nem akar követni a lány erre a földre, akkor vigyem vissza a fiadat abba a hazába, ahonnan te eljöttél? Óvakodj attól, felelte Ábrahám, hogy a fiamat oda visszavidd. Az Úr, az ég Istene és a föld Istene, aki kihozott engem atyám házából és rokonaim földjéről, aki beszélt hozzám, és megesküdött nekem: Ezt a földet utódaidnak adom, ő majd előtted küldi angyalát, hogy feleséget hozhass onnan a fiamnak. Ha pedig a lány nem akar követni, akkor föl vagy mentve ez alól az eskü alól. De a fiamat nem szabad oda visszavinned. Akkor a szolga megesküdött neki” (Ter 24,1-9)
elmélkedés tizenharmadik rész
„Sára életkora 127 esztendőt tett ki. Ekkor halt meg Sára Kirjat- Arbában Hebronban, Kánaán földjén. Ábrahám megkezdte Sáráért a gyászszertartást és a siratást. Fölkelt, eltávozott a halottól, és így szólt a hettitákhoz: Én csak vendég és jövevény vagyok nálatok. Ezét adjatok nekem egy sírhelyet, hogy házam halottait eltemethessem. A hettiták így válaszoltak Ábrahámnak: Hallgass ránk, urunk! Úgy élsz közöttünk, mint Isten főembere. Temesd halottaidat legjobb sírhelyeinkre. Senki közülünk nem tagadja meg tőled a sírját, hogy oda temesd halottaidat. Ábrahám erre fölkelt, meghajtotta magát az ország lakói, a hettiták előtt, és így szólt hozzájuk: Ha beleegyeztek abba, hogy házam halottait eltemethessem, akkor hallgassatok meg: járjatok közbe értem Efronnál, Cochár fiánál, hogy a machpelai barlangot, ami az övé és birtoka szélén fekszik, engedje át nekem. Adja el nekem jelenlétetekben teljes áron temetőhelynek. Efron éppen a hettiták között ült. A hettita Efron válaszolt Ábrahámnak az összes hettita jelenlétében, aki eljött a város kapujához: Nem úgy, uram. Hallgass meg engem. A telket neked ajándékozom és neked adom a barlangot is. amely rajta van. Honfitársaim jelenlétében ajándékozom neked, temesd el halottaidat. Ábrahám meghajtotta magát az ország lakói előtt, és így szólt Efronhoz az ország lakóinak jelenlétében: Igen, ha te, de mégis hallgass meg engem. Én megfizetem neked a telek teljes árát. Fogadd el tőlem, hogy eltemethessem ott halottaimat. Efron ezt válaszolta Ábrahámnak: Hallgass meg engem, uram. Négyszáz ezüst sékel egy telekért: mi az köztem és közted? Temesd el halottaidat! Ábrahám elfogadta Efron ajánlatát, és Ábrahám lemérte az árat Efronnak, amit az a hettiták jelenlétében megnevezett: négyszáz ezüst sékel, ahogy az a kereskedők körében járja így Efron telke, amely Machpelában, Mamrétól keletre feküdt, a telek, a rajta levő barlangokkal, s körös-körül a telek egész területén levő fákkal – az összes hettita jelenlétében, aki a város kapujához jött – átment Ábrahám birtokába. Ezután Ábrahám eltemette a feleségét, Sárát a barlangban, a machpelai telken, Mamrétól keletre, Kánaán földjén. Így a telek a rajta lévő barlanggal a hettitáktól jogszerűen Ábrahámra szállt, temetőhelyül”. (Ter 23,1-20) Ábrahám pedig megnyugodott. Ténylegesen volt már egy darab föld a nevén, a birtokában. Miután a halottairól gondoskodott, Istentől kapott utódjáról is gondoskodni kívánt. Az élőknek a család az otthonuk. Azt tudta már a Magasságbelitől, hogy Kánaán lakói nem az igaz Isten imádói. Gonoszságuk gyorsan betelik, és akkor Isten elveszi tőlük egész Kánaánt, és a rabszolgaságban néppé erősödő Ábrahám-utódok jönnek majd. Ők kapják majd ezt a földet ténylegesen Isten ajándéka képen. Ehhez fiának, Izsáknak méltó feleséget kellett biztosítani. „Ábrahám idős volt, előrehaladt a korban és az Úr mindenben megáldotta Ábrahámot. Ábrahám akkor így szólt háza legidősebb szolgájához, aki egész vagyonát kezelte: Tedd kezedet a csípőm alá! Megesketlek az Úrra, az ég Istenére és a föld Istenére, hogy nem veszel feleséget a fiam számára a kánaániták lányai közül, akik között lakom. Menj inkább szülőföldemre, a rokonaimhoz, s hozzál feleséget a fiam, Izsák számára. A szolga ezt válaszolta: De hátha nem akar követni a lány erre a földre, akkor vigyem vissza a fiadat abba a hazába, ahonnan te eljöttél? Óvakodj attól, felelte Ábrahám, hogy a fiamat oda visszavidd. Az Úr, az ég Istene és a föld Istene, aki kihozott engem atyám házából és rokonaim földjéről, aki beszélt hozzám, és megesküdött nekem: Ezt a földet utódaidnak adom, ő majd előtted küldi angyalát, hogy feleséget hozhass onnan a fiamnak. Ha pedig a lány nem akar követni, akkor föl vagy mentve ez alól az eskü alól. De a fiamat nem szabad oda visszavinned. Akkor a szolga megesküdött neki” (Ter 24,1-9)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése