PORCIUNKULA
első elmélkedés
Gazdag assisi porta. Szép lakóház. Posztószaküzlet, tele itáliai és francia posztóval. Kedvtelve tér be, nézelődik és válogat a vásárlók tömege. Ezekben a napokban a ház ura, Pietro di Bernardone nem tartózkodik otthon. Franciaországban sürgölődik posztógyárakban, nagykereskedőknél. Ezek az itteni anyagok vezetnek a kívánságlistákon. A tapasztalt posztókereskedő szeme, keze boldogan simogatja az újdonságokat, de válogat a régi, keresett minőségek és színek közül is. Néha talán haza is száll egy-két gondolat. Izgalmas napok, hiszen kedves felesége, Píka asszonyszülés előtt áll. A férj is nagyon várja az érkező új családtagot. Természetesen fiút vár. Kell a folytatás a család életében. Ügyes kisfiú, bontakozó tehetség. A szakma reménye lesz, így lenne jó. Ez a jövő útja. Eddig a hivatalnokok meg a főúri csemeték vezettek a kívánságlistákon. De most végre eljött a kereskedelem ideje, a pénz világa. Már annak van igazán jövője, aki sok pénzzel rendelkezik. Mint majd az ő fia is. Otthon a vajúdó édesanya sokat szenvedett, jegyezte fel ismeretlen krónikás, amikor már nagy lett a fiú. Az édesanya nem tudta megszülni gyermekét. Segítője azt ajánlotta, menjen ki ő is az istállóba, hiszen Jézus is ilyen helyen született. Ez a kis jövevény biztosan Isten küldötte lesz! Amikor aztán megszületett a kisfiú, az édesanyának kellet döntenie a névadásról, mert ki tudja, mikor érkezik az édesapja. A jámbor édesanya Jézus szeretett tanítványáról nevezte el fiát: Giovanni (János) legyen. A hazaérkező apa azonban egy teljesen új nevet adott fiának: Francesco (Kis-franciácska). Aztán jött a legény-kor. Az Assisi-beli ifjúság (egyik?) vezéralakja lett, zenéltek, tervezgettek. A férfikor idején ő is jelentkezett katonának, hiszen ott lehetett nevet szerezni a városállamok versengéseiben. Megsebesült,fogságba is került, majd felgyógyulva új katonasorba vágyott. Ragyogóan felszerelve a legközelebbi éjjel álmában óriási fegyvergyűjteményt látott. Rajongó tekintetét addig jártatta körül, amíg kérdést nem hallott: Francesco, ki adhat neked többet: Az Úr vagy a szolga? Megértette. Haza indult.Lovát és felszerelését egy plébánosnak adta, aki apját ismerve nem merte elfogadni.
első elmélkedés
Gazdag assisi porta. Szép lakóház. Posztószaküzlet, tele itáliai és francia posztóval. Kedvtelve tér be, nézelődik és válogat a vásárlók tömege. Ezekben a napokban a ház ura, Pietro di Bernardone nem tartózkodik otthon. Franciaországban sürgölődik posztógyárakban, nagykereskedőknél. Ezek az itteni anyagok vezetnek a kívánságlistákon. A tapasztalt posztókereskedő szeme, keze boldogan simogatja az újdonságokat, de válogat a régi, keresett minőségek és színek közül is. Néha talán haza is száll egy-két gondolat. Izgalmas napok, hiszen kedves felesége, Píka asszonyszülés előtt áll. A férj is nagyon várja az érkező új családtagot. Természetesen fiút vár. Kell a folytatás a család életében. Ügyes kisfiú, bontakozó tehetség. A szakma reménye lesz, így lenne jó. Ez a jövő útja. Eddig a hivatalnokok meg a főúri csemeték vezettek a kívánságlistákon. De most végre eljött a kereskedelem ideje, a pénz világa. Már annak van igazán jövője, aki sok pénzzel rendelkezik. Mint majd az ő fia is. Otthon a vajúdó édesanya sokat szenvedett, jegyezte fel ismeretlen krónikás, amikor már nagy lett a fiú. Az édesanya nem tudta megszülni gyermekét. Segítője azt ajánlotta, menjen ki ő is az istállóba, hiszen Jézus is ilyen helyen született. Ez a kis jövevény biztosan Isten küldötte lesz! Amikor aztán megszületett a kisfiú, az édesanyának kellet döntenie a névadásról, mert ki tudja, mikor érkezik az édesapja. A jámbor édesanya Jézus szeretett tanítványáról nevezte el fiát: Giovanni (János) legyen. A hazaérkező apa azonban egy teljesen új nevet adott fiának: Francesco (Kis-franciácska). Aztán jött a legény-kor. Az Assisi-beli ifjúság (egyik?) vezéralakja lett, zenéltek, tervezgettek. A férfikor idején ő is jelentkezett katonának, hiszen ott lehetett nevet szerezni a városállamok versengéseiben. Megsebesült,fogságba is került, majd felgyógyulva új katonasorba vágyott. Ragyogóan felszerelve a legközelebbi éjjel álmában óriási fegyvergyűjteményt látott. Rajongó tekintetét addig jártatta körül, amíg kérdést nem hallott: Francesco, ki adhat neked többet: Az Úr vagy a szolga? Megértette. Haza indult.Lovát és felszerelését egy plébánosnak adta, aki apját ismerve nem merte elfogadni.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése