Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.07.11. péntek
Nursiai Szent Benedek.
Az V. században, az Imperium Romanum, az egykor óriás birodalom elvesztette vezető szerepét Európában. A kétszázötven évig tartó keresztényüldözésért is felelnie kellett Isten és a történelmi igazságosság ítélőszéke előtt, de beteljesült rajta az ezer évvel későbbi költői ítélet: „Mert minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely, ha megvész, Róma ledől s rabigába görbed” (Berzsenyi Dániel) Az életerős európai törzsek, amelyek a birodalom határain kívül élve erősödtek, és sorra foglalták el a nem védett provinciákat. Gallia tartományt már az V. század végén ellepték a frankok. Keveredtek a római lakossággal, felvették a kereszténységet, és megteremtették az új életmód mintáját. A nyelvük zöme latin szavak lettek, új nyelvtani szabályok alapján megszületett a francia kultúra. Szent Remig püspök átnevelte őket a keresztény hitre és kultúrára. Az ő alapelve ez volt: Amikor keresztelte a frank vezért, így összegezte a követelményeket: „Hajtsd meg a nyakad, kemény Sigamber! Imádd, amit eddig égettél, és égesd, amit eddig imádtál!” Ez idő tájt született az umbriai tartomány Nursia (Norcia) városában négyszáznyolcvan körül Benedictus (Benedek, áldott) Az iskoláit Rómában végezte, jogásznak, tisztviselőnek készült. A Gondviselés azonban sokkal jelentősebb hivatást szánt neki. Előbb remete lett Subiaco vidékén, majd a haldokló birodalom központjába, Rómába ment tanítványaival együtt. Monte Cassino-ra költözött, és ott alapította meg az első európai szerzetesrendet, a benedictínusokat, nálunk közismert néven a bencéseket. Az erdőirtással nyert szántóföldeken építette fel azt a monostort, amelyben az elzüllött nyugati világot a tiszta istenhitre, keresztény erkölcsre és kemény munkára nevelte jó példával és az imából merített kegyelem erejével. Ez lett a rend jelmondata: „Ora et labora” (imádkozzál és dolgozzál) Teljes önellátásra rendezkedtek be. Földet műveltek, megtermelték az ennivalójukat, és lassankint napi ezer kenyeret osztottak a szegényeknek. A rendtagok ruházatáról a saját nevelésű tímárok, szabók gondoskodtak. Akik pedig értelmiségi munkára voltak alkalmasak, azok iskolába jártak, majd tanítottak, könyveket írtak vagy másoltak. A római kultúra gazdag irodalmát ők menekítették át a középkornak és a későbbi századoknak is. Az imaéletet pedig így írta elő Benedek apát: Éjfélkor minden rendtag közös zsolozsmán vett részt a templomba. Utána pihenő. Öt óra előtt felkelés, hajnali dicséretek, magánimák. Hat órakor közös szentmise és az első kis-imaóra. Reggeli, utána munka. Kilenc, tizenkettő és három órakor kis imaórák, alkonyatkor az esti ima. Ezután következett a vacsora, felüdülés percei. Kilenc órakor befejező imaóra majd éjszakai pihenő a vázolt napirend szerint. Az anyakolostor volt a nevelőház. Onnan rajzottak ki más vidékekre új házakat alapítani. Európa mesterei lettek mindenütt, ahová hívták őket és tudtak menni, mentek. Hazánkba Géza nagyfejedelem hívta be és telepítette le őket Pannonhalmán. A magyar kultúra európai szintre emelése általuk történt. Ők sem a szellemi, sem az anyagi többletünket nem menekítették idegen zsebekbe. Későbbi királyaink okosan jártak el, amikor premontrei, ciszterci, ferences és domonkos rendi, később jezsuita és piarista szerzeteseket hívtak be hazánkba a sok féle női szerzet tagjaival együtt. Addig a munkánk és imádságunk együttes eredménye volt megmaradásunk, időnkénti
„nemzeti nagylétünk” biztos alapja. Tanuljunk Teremtőnk remekművéből, az emberi testből: két szem, két fül, két kéz, két láb. Ilyen egyensúly az „imádkozzál és dolgozzál!”
2014.07.11. péntek
Nursiai Szent Benedek.
Az V. században, az Imperium Romanum, az egykor óriás birodalom elvesztette vezető szerepét Európában. A kétszázötven évig tartó keresztényüldözésért is felelnie kellett Isten és a történelmi igazságosság ítélőszéke előtt, de beteljesült rajta az ezer évvel későbbi költői ítélet: „Mert minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely, ha megvész, Róma ledől s rabigába görbed” (Berzsenyi Dániel) Az életerős európai törzsek, amelyek a birodalom határain kívül élve erősödtek, és sorra foglalták el a nem védett provinciákat. Gallia tartományt már az V. század végén ellepték a frankok. Keveredtek a római lakossággal, felvették a kereszténységet, és megteremtették az új életmód mintáját. A nyelvük zöme latin szavak lettek, új nyelvtani szabályok alapján megszületett a francia kultúra. Szent Remig püspök átnevelte őket a keresztény hitre és kultúrára. Az ő alapelve ez volt: Amikor keresztelte a frank vezért, így összegezte a követelményeket: „Hajtsd meg a nyakad, kemény Sigamber! Imádd, amit eddig égettél, és égesd, amit eddig imádtál!” Ez idő tájt született az umbriai tartomány Nursia (Norcia) városában négyszáznyolcvan körül Benedictus (Benedek, áldott) Az iskoláit Rómában végezte, jogásznak, tisztviselőnek készült. A Gondviselés azonban sokkal jelentősebb hivatást szánt neki. Előbb remete lett Subiaco vidékén, majd a haldokló birodalom központjába, Rómába ment tanítványaival együtt. Monte Cassino-ra költözött, és ott alapította meg az első európai szerzetesrendet, a benedictínusokat, nálunk közismert néven a bencéseket. Az erdőirtással nyert szántóföldeken építette fel azt a monostort, amelyben az elzüllött nyugati világot a tiszta istenhitre, keresztény erkölcsre és kemény munkára nevelte jó példával és az imából merített kegyelem erejével. Ez lett a rend jelmondata: „Ora et labora” (imádkozzál és dolgozzál) Teljes önellátásra rendezkedtek be. Földet műveltek, megtermelték az ennivalójukat, és lassankint napi ezer kenyeret osztottak a szegényeknek. A rendtagok ruházatáról a saját nevelésű tímárok, szabók gondoskodtak. Akik pedig értelmiségi munkára voltak alkalmasak, azok iskolába jártak, majd tanítottak, könyveket írtak vagy másoltak. A római kultúra gazdag irodalmát ők menekítették át a középkornak és a későbbi századoknak is. Az imaéletet pedig így írta elő Benedek apát: Éjfélkor minden rendtag közös zsolozsmán vett részt a templomba. Utána pihenő. Öt óra előtt felkelés, hajnali dicséretek, magánimák. Hat órakor közös szentmise és az első kis-imaóra. Reggeli, utána munka. Kilenc, tizenkettő és három órakor kis imaórák, alkonyatkor az esti ima. Ezután következett a vacsora, felüdülés percei. Kilenc órakor befejező imaóra majd éjszakai pihenő a vázolt napirend szerint. Az anyakolostor volt a nevelőház. Onnan rajzottak ki más vidékekre új házakat alapítani. Európa mesterei lettek mindenütt, ahová hívták őket és tudtak menni, mentek. Hazánkba Géza nagyfejedelem hívta be és telepítette le őket Pannonhalmán. A magyar kultúra európai szintre emelése általuk történt. Ők sem a szellemi, sem az anyagi többletünket nem menekítették idegen zsebekbe. Későbbi királyaink okosan jártak el, amikor premontrei, ciszterci, ferences és domonkos rendi, később jezsuita és piarista szerzeteseket hívtak be hazánkba a sok féle női szerzet tagjaival együtt. Addig a munkánk és imádságunk együttes eredménye volt megmaradásunk, időnkénti
„nemzeti nagylétünk” biztos alapja. Tanuljunk Teremtőnk remekművéből, az emberi testből: két szem, két fül, két kéz, két láb. Ilyen egyensúly az „imádkozzál és dolgozzál!”
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése