„A szeretet, amellyel engem szerettél 4.

„A szeretet, amellyel engem szerettél, legyen, és én őbennük”

elmélkedés negyedik rész

Jézus az utolsó vacsorán a sorozatunk címül szolgáló fohásszal fohászkodott az Atyához. Egyik apostola, Pál, aki nagyon megharcolt jézusi hitéért, és megértette, hogy ez a hit kizárólag Isten ajándéka, a korintusiakhoz írt első levelében a hit fontos példáit felsorolva megállapítja: „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három, de ezek közül legnagyobb a szeretet” (1Kor 13,13)Érthető, hogy Jézus keserves szenvedéseit és kínhalálát vállalva, ezt a fohászt mondja Atyjának szeretetének maximumát nyújtva:„De nem csupán értük (az apostolokért) könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavuk által hinni fognak bennem, hogy mindnyájan egy legyenek; ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Azt a dicsőséget, amelyet te adtál nekem, átadtam nekik, hogy egy legyenek, ahogyan mi egy vagyunk. Én őbennük, te énbennem, hogy tökéletesen egy legyenek, hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, mint ahogy engem szerettél” (Jn 17,20-23) Jézus nemcsak megváltott bennünket, nem csak belekapcsolt az Atya végtelen szeretetébe, hanem ezzel a küldetését is igazolta. Elevenen meg akarja mutatni rajtunk keresztül, hogy megváltó szeretete olyan hatékony, hogy még az emberekben uralkodó önzést is le tudja győzni. Hazánk mostani állapotát látva felébred bennem a félelem, hogy mi nem lettünk megfelelő szeretetközösség, elfogadható bizonyíték más népek számára, kereszténységünk nem eléggé példázza, hogy Jézus szeretete átjárva minket követendő példává vált bennünk. Európa keresztény közösségét egy évezreden át megvédtük, de nem tudtuk összekovácsolni az isteni szeretetben a Mennyei Atya és Jézus megingathatatlan szeretetközösségévé. Még szomorúbb, hogy magunk sem tudtunk azzá válni. Európa lakosságának nem igazán kell a kereszténység. Krisztus él bennünk és mi őbenne élünk? Egy vagyunk egymással, Krisztussal és az Atyával? A család a legősibb és legfontosabb emberi közösség a Teremtő akarata szerint. Szent István megtalálta ezt a szeretetközösséget. Családjában, nemzetében, Európában és az Egyházban valóra váltotta azt. Szent Istvánban élt a Szentháromság szeretete, de a felebaráti szeretet is. Az ő élete mintakép.