Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.07.27. vasárnap
Salamon,Dávid király utoljára született fia volt, édesapja mégis őt választotta utódjának, őt látta a legalkalmasabbnak. Avval a feladattal bízta meg,amelyet maga szeretett volna az Úrnak ajándékozni: felépíteni a zsidók első templomát. Az Úr nem fogadta el Dávid ajánlatát, mert Dávid sokat harcolt a filiszteusok ellen, sok vért ontott ki, és a templom az Isten otthona, a békesség háza: ne zavarják az imádkozókat a rémes emlékek. Salamon Gibeonba ment imádkozni, mert a templom még nem volt felszentelve. Gibeon dombján állt a szent sátor, amelyet Mózes mennyországi látomása szerint állíttatott fel a híres művesekkel. Ennek legfontosabb kincse, az Isten ládája, másik nevén a frigyszekrény, már Jeruzsálemben volt. Oda vitette már korábban Dávid király, mert új fővárosában szerette volna tudni azt a csodálatos fényt, amely a kerubszobrok szárnya alatt ragyogott. Az ószövetségi nép is tudta, hogy Isten mindenütt jelen van, de emberi szemmel a földön élők nem láthatják, mert azonnal megsemmisülnének ettől az élménytől. Amikor Mózes azt kérte Istentől: „Hadd lássam meg dicsőségedet, a válasz ez volt: Megteszem, hogy elvonul előtted egész fényességem, és kimondom előtted a Jahve nevet. Kegyes vagyok ahhoz, akihez akarok, és megkönyörülök azon, aki nekem tetszik. De arcomat nem láthatod, mert nem láthat ember úgy, hogy életben maradjon. Az Úr így szólt: Nézd, itt mellettem van hely, állj ide a sziklára. Ha majd elvonul előtted dicsőségem, a szikla mélyedésébe teszlek, és kezemmel befödlek, amíg elvonulok előtted. Ha visszavonom kezemet, hátulról látni fogsz, arcomat azonban nem láthatod”(Kiv 33,18-23) Az eredeti szent sátor aztán Gibeonban maradt, előtte állt a bronz oltár, az egészen elégő áldozatok eredeti oltára. Salamon eléje vonult és vele együtt egész Izrael minden vezető embere: az ezredesek, századosok, bírák, Izrael főemberei, a családok fejei és nagy sokaság. Az ifjú király ezer áldozatot mutatott e az ősi oltáron. (2Krón 1,1-6) „A következő éjszakán az Isten megjelent Salamonnak, és azt mondta neki:Kérhetsz bármit, megadom neked. Salamon így felelt az Istennek: Nagy irgalmat tanúsítottál atyám, Dávid iránt, engem pedig megtettél helyette királynak. Nos hát, Uram, Istenem, teljesítsd ígéretedet, amelyet atyámnak, Dávidnak tettél. Mivel te tettél királlyá a nép fölé, amely megszámlálhatatlan, mint a föld pora, adj hát nekem bölcsességet és értelmet, hogy jól teljesítsem kötelességemet e nép élén. Hiszen ki is tudná kormányozni et a te nagy népedet? Az Isten így válaszolt Salamonnak: Mivel ez a szíved vágya, és nem kértél gazdagságot, vagyont vagy dicsőséget, sem ellenségeid életét, sőt még csak hosszú életet sem kívántál, hanem bölcsességet és értelmet kértél, hogy kormányozni tudjad népedet, amelynek királyává tettelek, megadom neked a bölcsességet és az értelmet. Sőt olyan gazdagságot, vagyont és dicsőséget is adok neked, amilyen sem azoknak a királyoknak nem volt, akik előtted voltak, de utódaidnak sem lesz” (2Krón 1,7-12)A mi helyzetünk miért nem megnyugtató most? Szent Pál, a jogász a néphez valószínűleg nem ok nélkül írta: „Testvéreim! Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket. Akiket ugyanis előre ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra. Így lesz ő elsőszülött a sok testvér között.”(Róm 8,28-29) Félő, hogy az a hatalmas bajok, tévedések és tragédiák gyökere, hogy akik akármilyen vezető szerepet töltenek be, nem Istent szeretik és szolgálják. Az istenszeretet ugyanis tökéletesen egybecseng az emberszeretettel: „Az az ő parancsa, hogy higgyünk Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást parancsa szerint” (1Jn 3,23) „Ha valaki nem ezzel a tanítással megy hozzátok, még csak ne is köszönjetek neki!”(2Jn 10)
2014.07.27. vasárnap
Salamon,Dávid király utoljára született fia volt, édesapja mégis őt választotta utódjának, őt látta a legalkalmasabbnak. Avval a feladattal bízta meg,amelyet maga szeretett volna az Úrnak ajándékozni: felépíteni a zsidók első templomát. Az Úr nem fogadta el Dávid ajánlatát, mert Dávid sokat harcolt a filiszteusok ellen, sok vért ontott ki, és a templom az Isten otthona, a békesség háza: ne zavarják az imádkozókat a rémes emlékek. Salamon Gibeonba ment imádkozni, mert a templom még nem volt felszentelve. Gibeon dombján állt a szent sátor, amelyet Mózes mennyországi látomása szerint állíttatott fel a híres művesekkel. Ennek legfontosabb kincse, az Isten ládája, másik nevén a frigyszekrény, már Jeruzsálemben volt. Oda vitette már korábban Dávid király, mert új fővárosában szerette volna tudni azt a csodálatos fényt, amely a kerubszobrok szárnya alatt ragyogott. Az ószövetségi nép is tudta, hogy Isten mindenütt jelen van, de emberi szemmel a földön élők nem láthatják, mert azonnal megsemmisülnének ettől az élménytől. Amikor Mózes azt kérte Istentől: „Hadd lássam meg dicsőségedet, a válasz ez volt: Megteszem, hogy elvonul előtted egész fényességem, és kimondom előtted a Jahve nevet. Kegyes vagyok ahhoz, akihez akarok, és megkönyörülök azon, aki nekem tetszik. De arcomat nem láthatod, mert nem láthat ember úgy, hogy életben maradjon. Az Úr így szólt: Nézd, itt mellettem van hely, állj ide a sziklára. Ha majd elvonul előtted dicsőségem, a szikla mélyedésébe teszlek, és kezemmel befödlek, amíg elvonulok előtted. Ha visszavonom kezemet, hátulról látni fogsz, arcomat azonban nem láthatod”(Kiv 33,18-23) Az eredeti szent sátor aztán Gibeonban maradt, előtte állt a bronz oltár, az egészen elégő áldozatok eredeti oltára. Salamon eléje vonult és vele együtt egész Izrael minden vezető embere: az ezredesek, századosok, bírák, Izrael főemberei, a családok fejei és nagy sokaság. Az ifjú király ezer áldozatot mutatott e az ősi oltáron. (2Krón 1,1-6) „A következő éjszakán az Isten megjelent Salamonnak, és azt mondta neki:Kérhetsz bármit, megadom neked. Salamon így felelt az Istennek: Nagy irgalmat tanúsítottál atyám, Dávid iránt, engem pedig megtettél helyette királynak. Nos hát, Uram, Istenem, teljesítsd ígéretedet, amelyet atyámnak, Dávidnak tettél. Mivel te tettél királlyá a nép fölé, amely megszámlálhatatlan, mint a föld pora, adj hát nekem bölcsességet és értelmet, hogy jól teljesítsem kötelességemet e nép élén. Hiszen ki is tudná kormányozni et a te nagy népedet? Az Isten így válaszolt Salamonnak: Mivel ez a szíved vágya, és nem kértél gazdagságot, vagyont vagy dicsőséget, sem ellenségeid életét, sőt még csak hosszú életet sem kívántál, hanem bölcsességet és értelmet kértél, hogy kormányozni tudjad népedet, amelynek királyává tettelek, megadom neked a bölcsességet és az értelmet. Sőt olyan gazdagságot, vagyont és dicsőséget is adok neked, amilyen sem azoknak a királyoknak nem volt, akik előtted voltak, de utódaidnak sem lesz” (2Krón 1,7-12)A mi helyzetünk miért nem megnyugtató most? Szent Pál, a jogász a néphez valószínűleg nem ok nélkül írta: „Testvéreim! Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket. Akiket ugyanis előre ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra. Így lesz ő elsőszülött a sok testvér között.”(Róm 8,28-29) Félő, hogy az a hatalmas bajok, tévedések és tragédiák gyökere, hogy akik akármilyen vezető szerepet töltenek be, nem Istent szeretik és szolgálják. Az istenszeretet ugyanis tökéletesen egybecseng az emberszeretettel: „Az az ő parancsa, hogy higgyünk Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást parancsa szerint” (1Jn 3,23) „Ha valaki nem ezzel a tanítással megy hozzátok, még csak ne is köszönjetek neki!”(2Jn 10)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése