Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.07.24. csütörtök
Az Úr gyakran alkalmazott a maga és Izrael kapcsolatának megvilágítására az emberi életből vett hasonlatokat. Ilyen volt a házassági hűség. A teremtés története hangsúlyozza, hogy Isten elkészített mindent, amire legkedvesebb teremtményének szüksége lesz egyéni sorsukban és a történelem beláthatatlan folyamatában. Előbb létrehozta a földet, azt hosszú ideig alakította, előhívta belőle a növényeket és az állatokat, hogy az ember megteremtésekor érezze: sorsomat a végtelen szeretet készítette elő. Nemcsak létet, de boldog létet szánt nekem. Éreztette velem a Teremtőm azt is, hogy „nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő” (Ter 2,18) Isten a férfi testéből vett élő anyagból alkotta a segítőtársnak a testét, a lelket pedig ugyanúgy szellemi létűnek teremtette, mint Ádámét. Az első találkozás kitörő örömben jött létre: az előbb teremtett férfi tudja igazán felfogni, hogy mekkora ajándék a társ: „Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony (ísa) a neve, mivel a férfiből (ís) lett. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test (házaspár) lesz. (23-24) Ezt a felbonthatatlannak szánt „szent” közösséget Isten később sokszor említi úgy, hogy az Ő és Izrael népe között az Ábrahámnak adott áldással és az Ószövetség megkötésével létrejött kapcsolat a házassághoz hasonlóan szent és felbonthatatlan. Isten első rendelkezése ifjú prófétájához ezért érthető: „így szólt hozzám az Úr: Menj és kiáltsd Jeruzsálem fülébe: Ezt mondja az Úr: Még emlékszem ifjúságod hűségére, és jegyességed idejének szeretetére. Hogy követtél akkor a pusztában, azon a földön, amelyen nem szoktak vetni! Izrael akkor az Úr szent tulajdona volt. az ő aratásának első termése. Azok, akik enni próbáltak belőle, mind megbűnhődtek, bajok szakadtak rájuk, mondja az Úr. Halljátok az Úr szavát, Jákob háza, és Izrael házának minden nemzetsége! Ezt mondja az Úr: Mi kivetni valót találtak bennem atyáitok, hogy elidegenedtek tőlem? Üres semmiségnek szegődtek nyomába, így maguk is semmivé lettek” (Jer2,1-5) a jelentéktelennek tűnő zsidó rabszolgák Isten tíz birodalmat rengető csapás után szabadultak ki az egyiptomi fáraó birodalmából. A makacs nagyúr egész seregéve a hullámsírban lelte halálát. A volt rabszolgák viszont dicsfényben fürödve, eljutottak a Sínai hegyig, ott az Úr minden más nép fölé emelte a szövetség megkötésével. Utána lényegében újra végigjárták a megtett utat, hogy az Ábrahámnak esküvel megígért hatalmas földet, mint jogos birtokosok foglalják el. Egy tucat kikémlelésre küldött fiatalember hamis szája elég volt, hogy Mózes, sőt Ura Istene ellen forduljon a nép lázadozva. S következett az első nagy büntetés: „Megbocsátok, ahogy kérted, Mózes! De valóban, amint igaz, hogy élek, s amint igaz, hogy az Úr dicsősége elárasztja az egész földkerekséget, azok az emberek, akik látták dicsőségemet, s azokat a jeleket, amelyeket Egyiptomban és a pusztában mutattam,s mégis már vagy tízszer próbára tettek, s nem hallgattak szavamra, nem látják meg azt a földet, amelyet atyáiknak esküvel ígértem; senki se látja meg azok közül, akik gyaláztak.” (Szám 14,20-23) „Mondd meg nekik: Amint igaz, hogy élek, az Úr mondja! Amint nyíltan kifejezésre juttattátok előttem, úgy fogok bánni veletek. Testeteket elnyeli a puszta, akiket számba vettetek húsz évtől felfelé, mivel zúgolódtatok ellenem”.(28-29) Igen, Jeremiásnak ezt a hatszáz éves történetet kellett elmondania. Megtértek a jeruzsálemiek? Nem. Ezért pár év múlva Jeruzsálemnek el kellett pusztulnia majd hetven év múlva újra felépítették. Öt és fél évszázad múlva a Messiás ismételte meg a történelmi figyelmeztetéseket:„Jóllehet ennyi csodát tett a szemük láttára, mégsem hittek benne”(Jn 12,37)-A most élők már ezt is tudhatják, és az emberek nagy többsége mégsem hisz benne. A Szűzanya évszázados megjelenései alkalmával folyton ezt kérte a kis látnokoktól:
„Imádkozzatok a bűnösökért!”
2014.07.24. csütörtök
Az Úr gyakran alkalmazott a maga és Izrael kapcsolatának megvilágítására az emberi életből vett hasonlatokat. Ilyen volt a házassági hűség. A teremtés története hangsúlyozza, hogy Isten elkészített mindent, amire legkedvesebb teremtményének szüksége lesz egyéni sorsukban és a történelem beláthatatlan folyamatában. Előbb létrehozta a földet, azt hosszú ideig alakította, előhívta belőle a növényeket és az állatokat, hogy az ember megteremtésekor érezze: sorsomat a végtelen szeretet készítette elő. Nemcsak létet, de boldog létet szánt nekem. Éreztette velem a Teremtőm azt is, hogy „nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő” (Ter 2,18) Isten a férfi testéből vett élő anyagból alkotta a segítőtársnak a testét, a lelket pedig ugyanúgy szellemi létűnek teremtette, mint Ádámét. Az első találkozás kitörő örömben jött létre: az előbb teremtett férfi tudja igazán felfogni, hogy mekkora ajándék a társ: „Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony (ísa) a neve, mivel a férfiből (ís) lett. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test (házaspár) lesz. (23-24) Ezt a felbonthatatlannak szánt „szent” közösséget Isten később sokszor említi úgy, hogy az Ő és Izrael népe között az Ábrahámnak adott áldással és az Ószövetség megkötésével létrejött kapcsolat a házassághoz hasonlóan szent és felbonthatatlan. Isten első rendelkezése ifjú prófétájához ezért érthető: „így szólt hozzám az Úr: Menj és kiáltsd Jeruzsálem fülébe: Ezt mondja az Úr: Még emlékszem ifjúságod hűségére, és jegyességed idejének szeretetére. Hogy követtél akkor a pusztában, azon a földön, amelyen nem szoktak vetni! Izrael akkor az Úr szent tulajdona volt. az ő aratásának első termése. Azok, akik enni próbáltak belőle, mind megbűnhődtek, bajok szakadtak rájuk, mondja az Úr. Halljátok az Úr szavát, Jákob háza, és Izrael házának minden nemzetsége! Ezt mondja az Úr: Mi kivetni valót találtak bennem atyáitok, hogy elidegenedtek tőlem? Üres semmiségnek szegődtek nyomába, így maguk is semmivé lettek” (Jer2,1-5) a jelentéktelennek tűnő zsidó rabszolgák Isten tíz birodalmat rengető csapás után szabadultak ki az egyiptomi fáraó birodalmából. A makacs nagyúr egész seregéve a hullámsírban lelte halálát. A volt rabszolgák viszont dicsfényben fürödve, eljutottak a Sínai hegyig, ott az Úr minden más nép fölé emelte a szövetség megkötésével. Utána lényegében újra végigjárták a megtett utat, hogy az Ábrahámnak esküvel megígért hatalmas földet, mint jogos birtokosok foglalják el. Egy tucat kikémlelésre küldött fiatalember hamis szája elég volt, hogy Mózes, sőt Ura Istene ellen forduljon a nép lázadozva. S következett az első nagy büntetés: „Megbocsátok, ahogy kérted, Mózes! De valóban, amint igaz, hogy élek, s amint igaz, hogy az Úr dicsősége elárasztja az egész földkerekséget, azok az emberek, akik látták dicsőségemet, s azokat a jeleket, amelyeket Egyiptomban és a pusztában mutattam,s mégis már vagy tízszer próbára tettek, s nem hallgattak szavamra, nem látják meg azt a földet, amelyet atyáiknak esküvel ígértem; senki se látja meg azok közül, akik gyaláztak.” (Szám 14,20-23) „Mondd meg nekik: Amint igaz, hogy élek, az Úr mondja! Amint nyíltan kifejezésre juttattátok előttem, úgy fogok bánni veletek. Testeteket elnyeli a puszta, akiket számba vettetek húsz évtől felfelé, mivel zúgolódtatok ellenem”.(28-29) Igen, Jeremiásnak ezt a hatszáz éves történetet kellett elmondania. Megtértek a jeruzsálemiek? Nem. Ezért pár év múlva Jeruzsálemnek el kellett pusztulnia majd hetven év múlva újra felépítették. Öt és fél évszázad múlva a Messiás ismételte meg a történelmi figyelmeztetéseket:„Jóllehet ennyi csodát tett a szemük láttára, mégsem hittek benne”(Jn 12,37)-A most élők már ezt is tudhatják, és az emberek nagy többsége mégsem hisz benne. A Szűzanya évszázados megjelenései alkalmával folyton ezt kérte a kis látnokoktól:
„Imádkozzatok a bűnösökért!”
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése