Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.07.21. hétfő
A mai napra rendelt szentírási olvasmányok egy-egy vádbeszédet idéznek. Az első, az ószövetségi vádbeszéd Isten üzenete a Jeruzsálem pusztulása előtti évtizedekben hangzott el. Közvetítője Mikeás próféta volt, akivel ezt megelőzően az Úr megüzente, hogy a Messiásnak Betlehemben kell majd megszületnie.(Mik 5,1-5b) a következő beszéd a bálványimádó, Istenét egyre inkább megtagadó népet vádolja: „Halljátok hát az Úr szavát! Rajta! Szállj perbe a hegyek előtt, a halmok hallják meg szavadat! Halljátok meg az Úr panaszát, hegyek és ti erős alapjai a földnek! Mert perbe száll az Úr népével, vádbeszédet mond Izrael ellen. Népem! Mit vétettem neked? Mi eshetett nehezedre? Felelj nekem! Talán az, hogy kihoztalak Egyiptom földjéről, kiszabadítottalak a szolgaság házából? Hogy Mózest, Áront és Mirjamot küldtem előtted?” (Mik 6,2-4) a zsidó nép a rabszolgaságot nehezen bírta Egyiptomban, mégis több ízben lázadtak Isten követei ellen, amikor a keményszívű fáraót nem törték meg a sorozatos csapások. Még a menekülés öröme is újra szülte a lázadozást, mert féltek a nyomukba rohanó egyiptomi hadsereg bosszújától, és csak akkor hallgatták örömmel Mózes hálaénekét, amikor az Úr az üldözőkre borította a tenger vízfalait (Kiv 15,1-21) Ezt a hatalmas örömöt idézi fel Mikeás hat évszázaddal később.„Mivel állhatok az Úr elé, mivel borulhatok a magasságos Isten elé? Álljak oda égőáldozatokkal, egyesztendős borjakkal? Kosok ezreiben telik-e az Úrnak kedve, vagy áradó olajpatakokban? Feláldozzam-e elsőszülöttemet vétkemért, méhem gyümölcsét saját bűnömért?”(Mik 6,6-7) Ebben a részben a próféta a törvény szerinti áldozatokat említi először, amelyeket az ő korában már erősen keverték a bálványáldozatokkal, különösen az életadó Baál bálványnak adott gyerekáldozatokkal. Erre ad választ prófétáján keresztül Izrael egyetlen igaz Istene:„Megmondták neked,ó ember,mi a jó: és mit kíván tőled az Úr: Semmi mást, mint hogy váltsd tettekre az igazságot, szeresd hűségesen, és járj alázatosan a te Isteneddel” (Mik 6,8) A próféta nyugodtan idézhette volna a Messiás születéséről kapott saját jövendölését is: „De te, (Betlehem) Efrata, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett. Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza. Ezért elhagyja őket az Úr, míg nem szül, akinek szülnie kell, és testvéréhez, Izrael fiaihoz vissza nem tér a maradék (Babilonból egy sereg fogoly hazatér a hetven éves fogságból). Föllép (a Messiás) és legelteti nyáját az Úr erejében, az Úrnak, az ő Istenének fenséges nevében. Letelepedhetnek, mert hatalmát kiterjeszti egészen a föld határáig. Ő maga a béke lesz” (Mik 5,1-4a) Itt a próféta utal Jézus mennybemenetele alkalmával adott missziós parancsára, és az utolsó kurta mondat a zsidók és muzulmánok napjainkig tartó szörnyű háborúira. Bátran kimondja: Jézus születése nem békét hoz, hanem magából árasztja a békét azokra, akik Őt, a kereszten értünk meghalt Messiást befogadják hittel és a keresztség szentségével.(Mk 16,15-16) Ehhez a ragyogó tanításhoz adja pecsétjét Urunk Jézus: „Ekkor néhány írástudó és farizeus így szólt hozzá: Mester, jelet szeretnénk tőled látni. A gonosz és házasságtörő nemzedék jelet kíván, válaszolta, de nem kap mást, csak Jónás próféta jelét. Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld szívében” (Mt 12,38-40) „Áron vesszeje virágzik, reménységünk kicsírázik, választott Szűzből Isten anyja válik. Ezt szent próféták megjövendölték, szent pátriárkák óhajtva kérték, szentatyák régen szívükbe rejtették. Anna lánya, mivel hittél, az angyalnak, mert engedtél, íme, az Úrnak szolgálója lettél. Üdvösségünknek hajnali pírja, mi sebeinknek orvosló írja, lábad a kígyó erejét lebírja” (Ho 7,1-2)
2014.07.21. hétfő
A mai napra rendelt szentírási olvasmányok egy-egy vádbeszédet idéznek. Az első, az ószövetségi vádbeszéd Isten üzenete a Jeruzsálem pusztulása előtti évtizedekben hangzott el. Közvetítője Mikeás próféta volt, akivel ezt megelőzően az Úr megüzente, hogy a Messiásnak Betlehemben kell majd megszületnie.(Mik 5,1-5b) a következő beszéd a bálványimádó, Istenét egyre inkább megtagadó népet vádolja: „Halljátok hát az Úr szavát! Rajta! Szállj perbe a hegyek előtt, a halmok hallják meg szavadat! Halljátok meg az Úr panaszát, hegyek és ti erős alapjai a földnek! Mert perbe száll az Úr népével, vádbeszédet mond Izrael ellen. Népem! Mit vétettem neked? Mi eshetett nehezedre? Felelj nekem! Talán az, hogy kihoztalak Egyiptom földjéről, kiszabadítottalak a szolgaság házából? Hogy Mózest, Áront és Mirjamot küldtem előtted?” (Mik 6,2-4) a zsidó nép a rabszolgaságot nehezen bírta Egyiptomban, mégis több ízben lázadtak Isten követei ellen, amikor a keményszívű fáraót nem törték meg a sorozatos csapások. Még a menekülés öröme is újra szülte a lázadozást, mert féltek a nyomukba rohanó egyiptomi hadsereg bosszújától, és csak akkor hallgatták örömmel Mózes hálaénekét, amikor az Úr az üldözőkre borította a tenger vízfalait (Kiv 15,1-21) Ezt a hatalmas örömöt idézi fel Mikeás hat évszázaddal később.„Mivel állhatok az Úr elé, mivel borulhatok a magasságos Isten elé? Álljak oda égőáldozatokkal, egyesztendős borjakkal? Kosok ezreiben telik-e az Úrnak kedve, vagy áradó olajpatakokban? Feláldozzam-e elsőszülöttemet vétkemért, méhem gyümölcsét saját bűnömért?”(Mik 6,6-7) Ebben a részben a próféta a törvény szerinti áldozatokat említi először, amelyeket az ő korában már erősen keverték a bálványáldozatokkal, különösen az életadó Baál bálványnak adott gyerekáldozatokkal. Erre ad választ prófétáján keresztül Izrael egyetlen igaz Istene:„Megmondták neked,ó ember,mi a jó: és mit kíván tőled az Úr: Semmi mást, mint hogy váltsd tettekre az igazságot, szeresd hűségesen, és járj alázatosan a te Isteneddel” (Mik 6,8) A próféta nyugodtan idézhette volna a Messiás születéséről kapott saját jövendölését is: „De te, (Betlehem) Efrata, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett. Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza. Ezért elhagyja őket az Úr, míg nem szül, akinek szülnie kell, és testvéréhez, Izrael fiaihoz vissza nem tér a maradék (Babilonból egy sereg fogoly hazatér a hetven éves fogságból). Föllép (a Messiás) és legelteti nyáját az Úr erejében, az Úrnak, az ő Istenének fenséges nevében. Letelepedhetnek, mert hatalmát kiterjeszti egészen a föld határáig. Ő maga a béke lesz” (Mik 5,1-4a) Itt a próféta utal Jézus mennybemenetele alkalmával adott missziós parancsára, és az utolsó kurta mondat a zsidók és muzulmánok napjainkig tartó szörnyű háborúira. Bátran kimondja: Jézus születése nem békét hoz, hanem magából árasztja a békét azokra, akik Őt, a kereszten értünk meghalt Messiást befogadják hittel és a keresztség szentségével.(Mk 16,15-16) Ehhez a ragyogó tanításhoz adja pecsétjét Urunk Jézus: „Ekkor néhány írástudó és farizeus így szólt hozzá: Mester, jelet szeretnénk tőled látni. A gonosz és házasságtörő nemzedék jelet kíván, válaszolta, de nem kap mást, csak Jónás próféta jelét. Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld szívében” (Mt 12,38-40) „Áron vesszeje virágzik, reménységünk kicsírázik, választott Szűzből Isten anyja válik. Ezt szent próféták megjövendölték, szent pátriárkák óhajtva kérték, szentatyák régen szívükbe rejtették. Anna lánya, mivel hittél, az angyalnak, mert engedtél, íme, az Úrnak szolgálója lettél. Üdvösségünknek hajnali pírja, mi sebeinknek orvosló írja, lábad a kígyó erejét lebírja” (Ho 7,1-2)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése