2014. június 14., szombat

Zsolozsma 161.



Szent Ambrus püspök zsoltármagyarázataiból

Imádkozzam lélekkel, de imádkozzam elmémmel is!

Mi kedvesebb a zsoltárnál? Nagyon szépen mondja maga Dávid is: Áldjátok az Urat, mert jó az Istent dicsérnünk, mert őt magasztalni gyönyörűség (Zsolt 146, 1). Valóban, a zsoltár a nép dicsérő szava, Isten magasztalása, a nép dicsőítése, mindenki ujjongása, a mindenség éneke, az Egyház hangja, a hit hangos megvallása, áhítatos meghódolás Isten hatalma előtt, a szabadság öröme, a vidámság hangos kiáltása, az öröm ujjongása. Lecsendesíti a haragos indulatot, megszünteti az aggodalmat, enyhíti a keserűséget. Fegyver az éjszakára, és tanítómester nappalra; menedék a félelem ellen, ünneplés a szent életben, az örök boldogság előképe, a béke és egyetértés záloga, olyan, mint a citera, amely sok különböző magasságú hangból egyetlen egybehangzó dallamot szólaltat meg. A napkelte már zsoltárt zendít, és zsoltár visszhangzik napnyugtakor is. A zsoltár egyformán törekszik tanítani és kegyelmet adni; miközben örömet találunk éneklésében, ugyanakkor gazdagodunk is a tanításban. Mi az, amivel ne találkoznál, ha olvasod a zsoltárokat? Olvasom bennük: A szeretett baráthoz szóló ének (Zsolt 44, 1), és felgyullad bennem a szeretet szent vágya; megtalálom bennük a kinyilatkoztatások kegyelmét, feltámadásunk bizonyságait, az ígért jutalmakat; megtanulom bennük, hogy hogyan kerüljem el a bűnt, és nem szégyenkezem vétkeimet megbánni. Mi más tehát a zsoltár, mint az erények hangszere, amelyen a Szentlélek ihletésére a tiszteletre méltó Próféta már itt a földön megszólaltatja az égi zene édes hangjait? Ugyanakkor lantokon és citerákon, azaz a halandó emberek más-más megnyilatkozási formáival irányítja az istendicséret énekét a menny felé. Megtanított arra, hogy először is meg kell halnunk a bűnnek, aztán ebben az életben különféle jótetteket kell gyakorolnunk, hogy erényes életünk vezessen el bennünket Urunkhoz. Dávid tehát arra tanított meg, hogy lélekben kell énekelnünk, szívből kell zsoltároznunk, ahogyan Pál is mondja: Imádkozzam lélekkel, de imádkozzam értelmemmel is; énekeljek lélekkel, de énekeljek értelmemmel is (1 Kor 14, 15). Megtanított rá, hogy életünket és tetteinket a mennyeiek szerint formáljuk, nehogy e földi élvezetek felélesszék a test szenvedélyeit, mert ezek nincsenek lelkünk megváltására, sőt vesztét okozzák. Mindezt azzal is tanítja a zsoltár, hogy a szent Próféta nem feledkezik meg arról sem, hogy lelkének megszabadulását ünnepelje: Zsoltározok neked, Istenem, hárfán játszom neked, Izrael Szentje; ajkam örül, amikor neked énekelek, s lelkem ujjong, mert megváltottad (vö. Zsolt 70, 22-23).


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése