2014. június 9., hétfő

Zsolozsma 156.



Antiochiai Szent Ignác püspök és vértanúnak a rómaiakhoz írt leveléből

Ne csak kereszténynek hívjanak, de azzá is váljak.

Soha senkit tévútra nem vittetek, másoknak tanítói voltatok. Én is meg akarom erősíteni azt, amit ti tanítotok és hirdettek. Csak kérjetek számomra lelki-testi erőt, hogy ne csak beszéljek, de úgy is tegyek; hogy ne csak kereszténynek hívjanak, de azzá is váljak. Mert ha azzá lettem, akkor lesz igazán krisztusi a nevem; akkor leszek igazán hívő, ha már nem állok a világ szolgálatában. Semmi sem jó, ami csak látszat. Maga a mi Istenünk, Jézus Krisztus ugyanis megint az Atyánál van, s azóta sokkal inkább kinyilvánítja magát. Mert kereszténynek lenni a világban, amely gyűlöl minket, nem meggyőzés dolga, hanem lelki nagyságé. Minden egyháznak írok, és mindnyájatoknak meghagyom, hogy szívesen meghalok Istenért, ha ti meg nem akadályozzátok. Kérlek benneteket, hogy ne akarjatok nekem alkalmatlan jótéteménnyel segíteni. Engedjetek, hadd legyek vadállatok eledele, mert ezáltal juthatok Istenhez. Isten búzája vagyok én, és meg kell hogy őröljenek a vadállatok fogai, hogy Krisztus tiszta kenyerének bizonyuljak. Csalogassátok inkább a bestiákat, hogy sírommá váljanak, és testemből semmit ne hagyjanak meg, mert így legalább elhunytom után senkinek sem leszek terhére. Akkor leszek Krisztus igazi tanítványa, ha már testemet sem látja a világ. Esedezzetek Krisztushoz értem, hogy e vadállatok által Isten számára áldozattá legyek. Nem úgy parancsolom ezt nektek, mint Péter és Pál. Ők apostolok voltak, én elítélt; ők szabadok voltak, én mindmáig rab vagyok. De ha elszenvedtem a halált, Jézus Krisztus szabadosa leszek, és benne szabad emberként fogok feltámadni. Most vasra verve megtanulom, hogy semmi földi dolgot se kívánjak. Szíriától egészen Rómáig vadakkal van küzdelmem, szárazon és vízen. Éjjel-nappal tíz leopárd rabságában vagyok; ezek az engem őrző szakasz katonái. Ha jót teszek velük, annál gonoszabbak. De az ő gonoszságuk javamra szolgál; bár ez még nem jelent megigazulást (1 Kor 4, 4). Csak jussak a vadállatok elé, amelyek számomra már készenlétben vannak. Az a vágyam, hogy gyorsan rontsanak rám. Ingerelni is fogom őket, hogy hamar felfaljanak, nehogy megrettenve érintetlenül hagyjanak, mint néhány esetben megtették. Ha pedig visszakoznának, kényszerítem majd őket. Bocsássatok meg nekem, de én tudom, mi válik javamra. Most kezdek csak tanítvány lenni. Semmi látható vagy láthatatlan dolog el ne ragadja a lelkemet, hogy így csak Jézus Krisztust bírhassam. Jöjjön rám bármi: tűz, kereszt, bestiák hada, szétdarabolás, szétmarcangolás, csontjaim megtörése, tagjaim levágása, az egész test összezúzása, az ördög minden vad kínzása: csak eljussak Jézus Krisztushoz! 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése