Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.06.28. szombat
Szűz Mária Szeplőtelen Szíve
Egyházunk emléknapot szentel Szűzanyánk Szeplőtelen Szívének tiszteletére. Így illik, hiszen az Édesanya hozzá tartozik Fiához. Jézus megtestesülésekor igen érzékelhetően szívünkbe oltotta ezt a nagy szándékát: semmit nem kért a föld kincseiből, csak egy jó édesanyát, hogy Istenatyja mennyei, teremtetlen szeretetét teremtett szinten édesanyás szeretet formájában érezze és élvezhesse mindörökre. Ezt az édesanyai Szívet a gondviselő Isten úgy tervezte és teremtette meg, hogy Szent Fiának nyújtani tudja a tőle várt és remélt szeretetet. Máriát lelke teremtése pillanatában megajándékozta a megszentelő kegyelemmel, megóvta Őt az eredeti bűntől, felvértezte, hogy a sátán az embertől eltérően, ne tudja bűnbe ejteni. A megszentelő kegyelem révén elnyerte az istengyermekség állapotát és a Szentlélek élő temploma lett. Elnyerte Istentől az összes kegyelmet, amire hivatásához szüksége volt, ezért új néven így szólítja meg Gábor főangyal: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes, az Úr veled van. Áldottabb vagy te minden asszonynál” (Lk 1,28) Ezzel a többi édesanyát is felmagasztalja a főangyal, hiszen aki édes-anyaként fogan, olyan ajándékot ad magzatának, amire igazán szüksége van élete első pillanatában, de Mária felülmúl mindenkit. Mária mindezen meglepődik, és szorgalmasan megjegyez minden szót. Kinyilvánítja örök időkre szóló engedelmességét és szeretetét: „íme, az Úrszolgáló leánya vagyok, történjék velem szavaid szerint” (Lk 1,38) Előre megértette, amit Fia harminchárom évesen kinyilatkoztat nekünk az utolsó vacsora alkalmakor elvégzett lábmosás után: „Példát adtam nektek: Amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek”. (Jn 13,15) Szolgáljatok egymásnak az én kedvemért. Mária Jézus születése után csodálkozva hallgatta a pásztorok elbeszélését az angyali jelenésekről és a világnak szóló öröm üzenetéről. „Mária pedig szívébe véste szavaikat, és el-elgondolkodott rajtuk”.(Lk 2,19) így építgette, szépítgette Szíve templomát még nagyobb szeretetre. Amikor a negyven napos Kisdedet bemutatták a jeruzsálemi templomban, és az agg Simeon próféta a Szentlélektől vezetve elkérte Anyjától a kisdedet, így szólt anyjához, Máriához: „Sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben: jel, amelynek ellenszegülnek, a te lelkedet tőr járja át, hogy így megnyilvánuljon sok szív érzése.” (Lk 2, 34-35) Bizonyára jó mélyre szúródott ez a lelki tőr az anya szívébe, hogy az Isten Fiát, az Ő édes Gyermekét, nem fogadja majd mindenki örömmel, sőt üldözni fogják. Anyai Szívének egyik legnagyobb próbatétele volt, amikor rokonsága unszolására követte Jézust, hogy rábeszélje, ne tanítson tovább. Jézus, miután megtudta, hogy rokonain keresik, nem kereste fel őket, sőt kemény szavakkal így nyilatkozott: „Aki hallgatja Isten igéjét és meg is tartja, az az én testvérem, nővérem és anyám” De ez nem elutasítás, hanem óriási dicséret. Jézus jól tudta, hogy az előtte ülők hitüket vesztik valamennyien, szenvedései láttán, Édesanyja viszont a legjobb tanítványnak bizonyul a kereszt tövében. Ott végig kellett néznie Fia gyötrelmét. Nem roskadt össze, állt, karjával, szemével ölelte a fájdalmak férfiát, az ártatlan Bárányt, aki mások bűneiért szenvedett. Hallotta a gőgös ellenség gúnyolódását, megértette, hogy Fia egyedül maradt. Az Ő szívét az elpusztíthatatlan kegyelem tölti el. Méltó társa a Megváltónak, aki gyilkosait sem nem veti el és örök szeretete jeléül ennek a gyáva, hálátlan és gonosz emberi nemnek adja Édesanyját, egyetlen hűséges Kincsét.„Asszony, nézd, ő a te fiad” (Jn 19,26), mondja Jézus a szeretett tanítványról, Jánosról és nemcsak Jánosról, hanem az egész emberi nemről. Mária ezt is elfogadta immár Fia igéje szerint. Egy-két órán át szívéhez szoríthatja Fia holttestét, majd szörnyű órák múltán jön hozzá a Föltámadott: Könyörögj értünk, hogy visszataláljunk hozzá mindnyájan.
2014.06.28. szombat
Szűz Mária Szeplőtelen Szíve
Egyházunk emléknapot szentel Szűzanyánk Szeplőtelen Szívének tiszteletére. Így illik, hiszen az Édesanya hozzá tartozik Fiához. Jézus megtestesülésekor igen érzékelhetően szívünkbe oltotta ezt a nagy szándékát: semmit nem kért a föld kincseiből, csak egy jó édesanyát, hogy Istenatyja mennyei, teremtetlen szeretetét teremtett szinten édesanyás szeretet formájában érezze és élvezhesse mindörökre. Ezt az édesanyai Szívet a gondviselő Isten úgy tervezte és teremtette meg, hogy Szent Fiának nyújtani tudja a tőle várt és remélt szeretetet. Máriát lelke teremtése pillanatában megajándékozta a megszentelő kegyelemmel, megóvta Őt az eredeti bűntől, felvértezte, hogy a sátán az embertől eltérően, ne tudja bűnbe ejteni. A megszentelő kegyelem révén elnyerte az istengyermekség állapotát és a Szentlélek élő temploma lett. Elnyerte Istentől az összes kegyelmet, amire hivatásához szüksége volt, ezért új néven így szólítja meg Gábor főangyal: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes, az Úr veled van. Áldottabb vagy te minden asszonynál” (Lk 1,28) Ezzel a többi édesanyát is felmagasztalja a főangyal, hiszen aki édes-anyaként fogan, olyan ajándékot ad magzatának, amire igazán szüksége van élete első pillanatában, de Mária felülmúl mindenkit. Mária mindezen meglepődik, és szorgalmasan megjegyez minden szót. Kinyilvánítja örök időkre szóló engedelmességét és szeretetét: „íme, az Úrszolgáló leánya vagyok, történjék velem szavaid szerint” (Lk 1,38) Előre megértette, amit Fia harminchárom évesen kinyilatkoztat nekünk az utolsó vacsora alkalmakor elvégzett lábmosás után: „Példát adtam nektek: Amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek”. (Jn 13,15) Szolgáljatok egymásnak az én kedvemért. Mária Jézus születése után csodálkozva hallgatta a pásztorok elbeszélését az angyali jelenésekről és a világnak szóló öröm üzenetéről. „Mária pedig szívébe véste szavaikat, és el-elgondolkodott rajtuk”.(Lk 2,19) így építgette, szépítgette Szíve templomát még nagyobb szeretetre. Amikor a negyven napos Kisdedet bemutatták a jeruzsálemi templomban, és az agg Simeon próféta a Szentlélektől vezetve elkérte Anyjától a kisdedet, így szólt anyjához, Máriához: „Sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben: jel, amelynek ellenszegülnek, a te lelkedet tőr járja át, hogy így megnyilvánuljon sok szív érzése.” (Lk 2, 34-35) Bizonyára jó mélyre szúródott ez a lelki tőr az anya szívébe, hogy az Isten Fiát, az Ő édes Gyermekét, nem fogadja majd mindenki örömmel, sőt üldözni fogják. Anyai Szívének egyik legnagyobb próbatétele volt, amikor rokonsága unszolására követte Jézust, hogy rábeszélje, ne tanítson tovább. Jézus, miután megtudta, hogy rokonain keresik, nem kereste fel őket, sőt kemény szavakkal így nyilatkozott: „Aki hallgatja Isten igéjét és meg is tartja, az az én testvérem, nővérem és anyám” De ez nem elutasítás, hanem óriási dicséret. Jézus jól tudta, hogy az előtte ülők hitüket vesztik valamennyien, szenvedései láttán, Édesanyja viszont a legjobb tanítványnak bizonyul a kereszt tövében. Ott végig kellett néznie Fia gyötrelmét. Nem roskadt össze, állt, karjával, szemével ölelte a fájdalmak férfiát, az ártatlan Bárányt, aki mások bűneiért szenvedett. Hallotta a gőgös ellenség gúnyolódását, megértette, hogy Fia egyedül maradt. Az Ő szívét az elpusztíthatatlan kegyelem tölti el. Méltó társa a Megváltónak, aki gyilkosait sem nem veti el és örök szeretete jeléül ennek a gyáva, hálátlan és gonosz emberi nemnek adja Édesanyját, egyetlen hűséges Kincsét.„Asszony, nézd, ő a te fiad” (Jn 19,26), mondja Jézus a szeretett tanítványról, Jánosról és nemcsak Jánosról, hanem az egész emberi nemről. Mária ezt is elfogadta immár Fia igéje szerint. Egy-két órán át szívéhez szoríthatja Fia holttestét, majd szörnyű órák múltán jön hozzá a Föltámadott: Könyörögj értünk, hogy visszataláljunk hozzá mindnyájan.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése