Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.06.24. kedd
Keresztelő Szent János főünnepe
Karácsony előtt hat hónappal emlékezik meg a Római Katolikus Egyház a Megváltó előfutára születésének ünnepéről. Szent Pál Európába érkezve ismerte meg az evangéliumot, és az Ószövetség szent iratait is bőségesen idéző, zsidó rabbiból lett keresztény „választott edény”, Saul beszédeiből megismerte az Ábrahámtól származott ószövetségi áldását: „Az Úr így szólt Ábrahámhoz:Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. ÁLTALAD NYER ÁLDÁST A FÖLD MINDEN NEMZETSÉGE”. (Ter 12,1-3) Ezt az áldást Ábrahám egyik unokája, Jákob örökölte új nevével Izraellel együtt. Az örökös, akiben kétezer év múlva beteljesül az ábrahámi áldás, vagyis az Atya visszakapja és gyermekévé teheti a föld összes nemzetét, végre kezdhet valóra válni. A Messiás ugyan Izrael negyedik fiának, Júdának a törzséből származik, de a földre érkezését bejelentő előfutár Izrael harmadik fia törzséből, az első főpap, Áron családjának a sarja lesz. Áron és Mózes édestestvérek, Lévi törzsének, a papi törzsnek a tagjai. Izrael ezernyolcszáz évvel korábban élt. A megváltás idején élt az az idős zsidó pap, akinek szolgálata évente kétszer egy - egy hétre volt kijelölve. Az esti áldozatot kellett bemutatnia a templomban. A templom nagyobbik helyiségébe kellett belépnie a füstölővel a kezében. Mélyen meghajolva tisztelgett a függöny felé, amellyel leválasztották a templom belső egyharmadát, a Szentek Szentjének nevezett szobát. Annak közepén állt két hatalmas angyalszobor a függöny felé fordulva. Kiterjesztett szárnyuk hegye középen összeért, külső szárnyuk hegye pedig érintette a falat. A két egymást érintő szárny mintegy diadalív védte az alattuk elhelyezett frigyszekrényt, amelynek aranyfedeléről Isten mennyei fénye áradt és betöltötte a Szentek Szentjét. A függönyt középen lehetett széthúzni és betekinteni a mennyei fényre, de ezt csak a főpap tehette meg az engesztelés nagy napján, miután bemutatta az előírt áldozatot az Úrnak. A napi tömjénáldozat szertartása pedig ennyi volt: A soros pap egyedül belépett az ajtón. Meghajolt a függöny felé, aztán jobbra fordult, tömjént tett a füstölőbe, és megfüstölte az illatáldozat oltárát. A felfelé bodorodó füst a hívek imáját jelképezte. Ezen az estén Zakariás pap öreg kezében megállt a füstölő. Egy liturgikus ruhába öltözött angyal nézett az idős papra. Aztán barátságosan megszólította a rémült istenszolgát: „Ne félj Zakariás, mert imád meghallgatásra talált.Feleséged, Erzsébet fiút szül neked, s te Jánosnak fogod nevezni. Örömödre lesz, s te ujjongani fogsz rajta, és sokan örülnek majd születésén. Mert nagy lesz az Úr előtt, bort és mámorító italt nem fog inni, hanem már anyja méhében a Szentlélek fogja eltölteni. Izrael fiai közül sokat megtérít Urukhoz, Istenükhöz. Ő maga Illés szellemével és erejében előtte fog járni az Úrnak, hogy az apák szívét fiaik felé fordítsa, az engedetleneket az igazak okosságára térítse, s így a népet előkészítse az Úrnak” Zakariás megkérdezte az angyaltól: „Miből fogom a dolgot megtudni? Mert hisz öreg vagyok, és már feleségem is előre haladt a korban” Én Gábor vagyok – felelte az angyal - s az Úr színe előtt állok. Az a küldetésem, hogy ezt megmondjam neked, és adjam tudtodra ezt a jó hírt. Íme, most megnémulsz és nem tudsz beszélni addig a napig, amíg ez be nem következik, mert nem hittél szavaimnak, amelyek majd, ha eljön az ideje, be fognak teljesedni” (Lk 1,13-20) Zakariás döbbenten állt, majd kiment és némán megáldotta az ámuló népet. Kilenc hónap múlva pedig „elérkezett Erzsébet szülésének ideje, és fiút szült. Amikor a szomszédok és rokonok meghallották, hogy milyen nagyra méltatta az Úr irgalmában, vele örültek.”(57-58) Amikor pedig Erzsébet ragaszkodott a nyolcadik napon, hogy János a neve, apjától kértek döntést. „Az írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János az ő neve”. Mindnyájan csodálkoztak. Neki pedig nyomban megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve, megszólalt és magasztalta az Istent”(63-64)
2014.06.24. kedd
Keresztelő Szent János főünnepe
Karácsony előtt hat hónappal emlékezik meg a Római Katolikus Egyház a Megváltó előfutára születésének ünnepéről. Szent Pál Európába érkezve ismerte meg az evangéliumot, és az Ószövetség szent iratait is bőségesen idéző, zsidó rabbiból lett keresztény „választott edény”, Saul beszédeiből megismerte az Ábrahámtól származott ószövetségi áldását: „Az Úr így szólt Ábrahámhoz:Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. ÁLTALAD NYER ÁLDÁST A FÖLD MINDEN NEMZETSÉGE”. (Ter 12,1-3) Ezt az áldást Ábrahám egyik unokája, Jákob örökölte új nevével Izraellel együtt. Az örökös, akiben kétezer év múlva beteljesül az ábrahámi áldás, vagyis az Atya visszakapja és gyermekévé teheti a föld összes nemzetét, végre kezdhet valóra válni. A Messiás ugyan Izrael negyedik fiának, Júdának a törzséből származik, de a földre érkezését bejelentő előfutár Izrael harmadik fia törzséből, az első főpap, Áron családjának a sarja lesz. Áron és Mózes édestestvérek, Lévi törzsének, a papi törzsnek a tagjai. Izrael ezernyolcszáz évvel korábban élt. A megváltás idején élt az az idős zsidó pap, akinek szolgálata évente kétszer egy - egy hétre volt kijelölve. Az esti áldozatot kellett bemutatnia a templomban. A templom nagyobbik helyiségébe kellett belépnie a füstölővel a kezében. Mélyen meghajolva tisztelgett a függöny felé, amellyel leválasztották a templom belső egyharmadát, a Szentek Szentjének nevezett szobát. Annak közepén állt két hatalmas angyalszobor a függöny felé fordulva. Kiterjesztett szárnyuk hegye középen összeért, külső szárnyuk hegye pedig érintette a falat. A két egymást érintő szárny mintegy diadalív védte az alattuk elhelyezett frigyszekrényt, amelynek aranyfedeléről Isten mennyei fénye áradt és betöltötte a Szentek Szentjét. A függönyt középen lehetett széthúzni és betekinteni a mennyei fényre, de ezt csak a főpap tehette meg az engesztelés nagy napján, miután bemutatta az előírt áldozatot az Úrnak. A napi tömjénáldozat szertartása pedig ennyi volt: A soros pap egyedül belépett az ajtón. Meghajolt a függöny felé, aztán jobbra fordult, tömjént tett a füstölőbe, és megfüstölte az illatáldozat oltárát. A felfelé bodorodó füst a hívek imáját jelképezte. Ezen az estén Zakariás pap öreg kezében megállt a füstölő. Egy liturgikus ruhába öltözött angyal nézett az idős papra. Aztán barátságosan megszólította a rémült istenszolgát: „Ne félj Zakariás, mert imád meghallgatásra talált.Feleséged, Erzsébet fiút szül neked, s te Jánosnak fogod nevezni. Örömödre lesz, s te ujjongani fogsz rajta, és sokan örülnek majd születésén. Mert nagy lesz az Úr előtt, bort és mámorító italt nem fog inni, hanem már anyja méhében a Szentlélek fogja eltölteni. Izrael fiai közül sokat megtérít Urukhoz, Istenükhöz. Ő maga Illés szellemével és erejében előtte fog járni az Úrnak, hogy az apák szívét fiaik felé fordítsa, az engedetleneket az igazak okosságára térítse, s így a népet előkészítse az Úrnak” Zakariás megkérdezte az angyaltól: „Miből fogom a dolgot megtudni? Mert hisz öreg vagyok, és már feleségem is előre haladt a korban” Én Gábor vagyok – felelte az angyal - s az Úr színe előtt állok. Az a küldetésem, hogy ezt megmondjam neked, és adjam tudtodra ezt a jó hírt. Íme, most megnémulsz és nem tudsz beszélni addig a napig, amíg ez be nem következik, mert nem hittél szavaimnak, amelyek majd, ha eljön az ideje, be fognak teljesedni” (Lk 1,13-20) Zakariás döbbenten állt, majd kiment és némán megáldotta az ámuló népet. Kilenc hónap múlva pedig „elérkezett Erzsébet szülésének ideje, és fiút szült. Amikor a szomszédok és rokonok meghallották, hogy milyen nagyra méltatta az Úr irgalmában, vele örültek.”(57-58) Amikor pedig Erzsébet ragaszkodott a nyolcadik napon, hogy János a neve, apjától kértek döntést. „Az írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János az ő neve”. Mindnyájan csodálkoztak. Neki pedig nyomban megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve, megszólalt és magasztalta az Istent”(63-64)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése