Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.06.18. szerda
Urunk, Jézus Krisztus tegnap arra tanított minket, hogy az Ő követői nem elégedhetnek meg azzal, ha az életet, a környezetünket jelentő embertestvéreink ünnepeit és köznapjait nem tesszük tönkre, nem zavarjuk meg embertestvéreink csendes boldogságát, de igyekszünk példát meríteni mindennap a mennyei Atyától: boldogságot sugárzunk életünkkel mi is. Jézus első figyelmeztetése egyedül is elég: „Én pedig mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket (is), és imádkozzatok üldözőitekért (is)! Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki felkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is” (Mt 5,44-45)
A mennyei Atya szeretete az egyetlen valóban tündöklő példa. Amikor még semmi nem volt, úgy teremtette az Isten a világot, hogy évmilliókig nem lesznek emberek, akik várják a hajnalhasadást. Ha pedig majd lesznek, hányan köszönik meg Atyjuknak ez óriási fény- és melegítő központot, amely eljuttatja a kellő mennyiségű fényt és meleget embernek, állatnak, növénynek egyaránt. Több ezer éve megteremtette Atyánk legkedvesebb teremtményét az embert, akinek van szeme, hogy észrevegye ezt a mindennapi ingyenes jótéteményt, esze is van, hogy megfogalmazhatná a hálaimát. Valóban megteszi-e minden ébredő a hála hangoztatását? Nem tesznek-e túl rajtunk a csicsergő madarak? Atyánk szeretettel vár erre a percre. Jézus szerint azt szereti a köszönetmondásban, ha az neki szól. Neki, egyedül. „Ügyeljetek arra, hogy a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek, azért, hogy lássanak benneteket. Így semmi jutalom nem vár rátok mennyei Atyátoknál. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógában és az utcán, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb. Így alamizsnád titokban marad, és Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.” (6,1-4) Ha valakiben netán emberi gyanakvás ébredne, miért kifogásolja az Úr ezt az önmagában kicsinyes sikerélményt a teremtményétől, röviden azt válaszolom: könnyen elindulhat egy gőg fejlődése. Íme, mily hatalmas vagyok és a farizeusi gőg igen sok kárt okozott már Isten szolgái táborába. Sokan elfeledték, hogy hiába fejtenek ki bámulatos teljesítményt az izmok, minden mozdulathoz isteni együttműködés szükséges.„a felvilágosulás rabszolgasága” a most élő emberiség egyes képviselői túltesznek a Mózes-korabeli egyiptomi fáraón, akinek megátalkodottsága kiprovokálta az Úr végzését. Pillanatok alatt meghalt birodalmának minden családjában az elsőszülött férfi, a családfő várományosok, sőt pár nappal később maga a fáraó és egész hadserege belefulladt a Vörös-tengerbe. A Boldogságos Szűz Mária, la Salette-i (1846), a Lourdes-i (1858), Fatima-i (1917) és Garabandal-i (1961-1965) mennyei diplomáciai küldetései az egész világ gőgös ateistáit próbálták megmenteni. Az ítélet kimondatott, a megtérés még lehetséges, mert az Atya szeretete még kivár. Az imádság a kegyelmek, vagyis a természetfeletti isteni adományok elnyerésének az egyetlen eszköze. Jézus kétezer éve adta tudtunkra ezt is. Így írja elő körülményeit: „Amikor imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik az emberek szeme láttára szeretnek imádkozni a zsinagógában meg az utcasarkon, hogy mutogassák magukat! Bizony mondom nektek, megkapták jutalmukat. Te, amikor imádkozol, menj ebbe az a szobába, zárd be az ajtót, és imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz. S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.(Mt 6,5-6) Ugyanígy szól a rejtett böjtről. (16-18) Szobám csendjében Atyám, arra kérlek: aki még menthető, mentsd meg a mennynek!
2014.06.18. szerda
Urunk, Jézus Krisztus tegnap arra tanított minket, hogy az Ő követői nem elégedhetnek meg azzal, ha az életet, a környezetünket jelentő embertestvéreink ünnepeit és köznapjait nem tesszük tönkre, nem zavarjuk meg embertestvéreink csendes boldogságát, de igyekszünk példát meríteni mindennap a mennyei Atyától: boldogságot sugárzunk életünkkel mi is. Jézus első figyelmeztetése egyedül is elég: „Én pedig mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket (is), és imádkozzatok üldözőitekért (is)! Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki felkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is” (Mt 5,44-45)
A mennyei Atya szeretete az egyetlen valóban tündöklő példa. Amikor még semmi nem volt, úgy teremtette az Isten a világot, hogy évmilliókig nem lesznek emberek, akik várják a hajnalhasadást. Ha pedig majd lesznek, hányan köszönik meg Atyjuknak ez óriási fény- és melegítő központot, amely eljuttatja a kellő mennyiségű fényt és meleget embernek, állatnak, növénynek egyaránt. Több ezer éve megteremtette Atyánk legkedvesebb teremtményét az embert, akinek van szeme, hogy észrevegye ezt a mindennapi ingyenes jótéteményt, esze is van, hogy megfogalmazhatná a hálaimát. Valóban megteszi-e minden ébredő a hála hangoztatását? Nem tesznek-e túl rajtunk a csicsergő madarak? Atyánk szeretettel vár erre a percre. Jézus szerint azt szereti a köszönetmondásban, ha az neki szól. Neki, egyedül. „Ügyeljetek arra, hogy a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek, azért, hogy lássanak benneteket. Így semmi jutalom nem vár rátok mennyei Atyátoknál. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógában és az utcán, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb. Így alamizsnád titokban marad, és Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.” (6,1-4) Ha valakiben netán emberi gyanakvás ébredne, miért kifogásolja az Úr ezt az önmagában kicsinyes sikerélményt a teremtményétől, röviden azt válaszolom: könnyen elindulhat egy gőg fejlődése. Íme, mily hatalmas vagyok és a farizeusi gőg igen sok kárt okozott már Isten szolgái táborába. Sokan elfeledték, hogy hiába fejtenek ki bámulatos teljesítményt az izmok, minden mozdulathoz isteni együttműködés szükséges.„a felvilágosulás rabszolgasága” a most élő emberiség egyes képviselői túltesznek a Mózes-korabeli egyiptomi fáraón, akinek megátalkodottsága kiprovokálta az Úr végzését. Pillanatok alatt meghalt birodalmának minden családjában az elsőszülött férfi, a családfő várományosok, sőt pár nappal később maga a fáraó és egész hadserege belefulladt a Vörös-tengerbe. A Boldogságos Szűz Mária, la Salette-i (1846), a Lourdes-i (1858), Fatima-i (1917) és Garabandal-i (1961-1965) mennyei diplomáciai küldetései az egész világ gőgös ateistáit próbálták megmenteni. Az ítélet kimondatott, a megtérés még lehetséges, mert az Atya szeretete még kivár. Az imádság a kegyelmek, vagyis a természetfeletti isteni adományok elnyerésének az egyetlen eszköze. Jézus kétezer éve adta tudtunkra ezt is. Így írja elő körülményeit: „Amikor imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik az emberek szeme láttára szeretnek imádkozni a zsinagógában meg az utcasarkon, hogy mutogassák magukat! Bizony mondom nektek, megkapták jutalmukat. Te, amikor imádkozol, menj ebbe az a szobába, zárd be az ajtót, és imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz. S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.(Mt 6,5-6) Ugyanígy szól a rejtett böjtről. (16-18) Szobám csendjében Atyám, arra kérlek: aki még menthető, mentsd meg a mennynek!
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése