2014. június 17., kedd

2014.06.17. kedd



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.06.17. kedd

Isten felkereste a poklot

Van egy pokolnak nevezett helye és állapota a világmindenségnek, amely a bűneit megbánni nem akaró, Istennel a halál pillanatáig ki nem engesztelődött lelkek örökös tartózkodási helye. Ide követi majd az utolsó ítélet után az elkárhozott lelket a vele örökre egyesített feltámasztott test is. Jézus így nyilatkozott erről a szörnyű helyről:„Ha a kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt: jobb neked csonkán az életre bemenned, mint két kezeddel együtt a gyehennába jutnod, az olthatatlan tűzre. Ha a szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt; jobb neked fél szemmel az Isten országába bemenned, mintha két szemmel a gyehenna tüzére vetnek, ahol a férgük el nem pusztul, és a tüzük ki nem alszik” (Íz 66,24; Mk 9,43.47-48) A büntetésnek ezt a szörnyű helyét Jézus emberi lelke a vele örökre egyesült istenséggel együtt azonnal felkereste a kereszthalál beállta után. Hitünk igazságai közt valljuk: „Alászállt a poklokra” Itt kellett az összes gonosz léleknek földig görnyedve meghódolnia a kereszten győztes Megváltó előtt (Fil 2, 10) Ennek a területéhez tartozott a jól elkülönített pokol tornáca, ahol az Ószövetség idején üdvözült lelkek várták Jézus megváltó halálát és látogatását. Isten felkereste a poklot, az az ember csinálta földi gonoszság büntetőhelye. Ott együtt szenved az üldözött igaz ember és a gonosz ember által üldözött másik gonosz. Az itt szereplő poklot a hitetlen, hitleri gonoszság hozta létre vélt vagy valós ellenségei gyötrésére. Így ismerjük a történelemből: német koncentrációs tábor. A foglyok dolgoztak és szenvedtek. Maximilián Kolbe lengyel ferences atya hitvalló életéért, a Szűzanya forró tiszteletéért került ide. Amikor barakkjukból néhányan megszöktek, a parancsnok a foglyokat sorakoztatta és minden tízedik rabot éhségbunkerre ítélt. Kolbe atya nem volt „tízedik”. Az egyik elítélt keserves jajszavát hallva: „Mi lesz a feleségemmel és két kisfiammal”, önként kilépett a sorból és kérte a parancsnokot, hogy engedje meg, hogy átvállalja halálra sorsolt rabtársa helyett az éhhalált. Isten felkereste a poklot, mert a sátános önzés helyett megjelent az Isten alapvető szeretettörvénye: Tedd mindig azt, ami a másik ember javát szolgálja. Kolbe atya a szeretet hőse. Nem tudták éhséggel megölni, sem a lelkét megtörni. Korunk hős tanítója és példaképe ő.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése