Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.06.16. hétfő
A mai napon Urunk Hegyi beszédéből ezt a pár sort idézteti a liturgia: „Hallottátok a parancsot: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek, ne álljatok ellent a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is! Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is! S ha valaki egy mérföldre kényszerít, menj el vele kétannyira! Aki kér, annak adj, s annak, aki kölcsönt akar tőled, ne tagadd meg!” (Mt 5,38-42)
Jézus ezzel a tanács-sorozattal azt jelzi, hogy a mózesi törvények akkor igazságosak, ha csupán a bántalmazás mértékéig vesz elégtételt a megtámadott. Most azonban a megváltás ideje kezdődik. A megváltást Jézus vállalta, mégpedig a szeretet országának a mércéje szerint. Mit jelent ez? Az erőszakos bántalmazás a gőgös ember bűne. Ha a megbántott ugyanazt cselekszi, éspedig sikerrel visszaadja a bántást, nehéz lesz a jobb világot szolgálni, amint Jézus másutt így tanít: Mennyivel vagy különb, ha te ugyanazt a lelkületet élteted magadban, mint a támadód? A tékozló fiúról szóló példabeszédben Jézus nem a tékozló fiút emeli a szentség fokára, mert miután pimasz volt ifjú korában otthon, nem művelt semmi hasznosat a birtokban, aztán orcátlan kéréssel állt apja elé: „Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre szétosztotta köztük vagyonát” (Lk 15,12) Ez orcátlan kérés, sőt követelés, mert örökség csak akkor jöhet szóba, ha a tulajdonos meghal. Ez a munkakerülő ifjú még akkor is az apja nyakán élt, amikor a tisztességes fiúk már segítenek apjuknak. Az orcátlan követelés pedig előidézett egy komoly lelki traumát: Az én fiam ennyire szemtelen, hogy halálomra tervez? Jézus dicséri az édesapát, aki lesi, várja haza a fiát, „aki halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.”(32b) Ez az édesapa a Mennyei Atya megjelenítője.„Mindazok, akik ATYA NÉVEN SZÓLÍTANAK MEG, MÉGHA EGYETLEN EGYSZER IS, NEM FOGNAK ELVESZNI, HANEM BIZTOSAK LESZNEK ÖRÖK ÉLETÜKBEN A VÁLASZTOTTAK TÁRSASÁGÁBAN” (Az Atya szól gyermekeihez) Jézus a világ Megváltójaként jött a földre, az Atya abszolút pontos képmása. Elsősorban az Atya szeretetét akarja megvilágosítani, hiszen ha valaki ismeri az abszolút Szeretetet, az csak Jézus lehet. Amikor isteni születése történt az örökkévalóságban, azt így fejezi ki a zsoltáros: „Én szenteltem fel Királyomat a Sionon, szent hegyemen. Az Úr végzését hirdetem: Ő így szólt hozzám. A Fiam vagy, ma adtam neked életet. Kérd tőlem, és örökségül adom neked a népeket, birtokodul a föld határait” (Zsolt 2,6-8) a „szültelek” természetesen nem anyai szülést jelent, hiszen Istennek nincs teste. A szülni, születni ige teljes értelme: Élő jön ki élőből a természet hasonlóságára. Ez azt jelenti, hogy a szellemi létű Istenből egy szellemi létű Fiú lép ki, akinek Atyja szellemi létet ad. Mi, emberek merészeljük úgy érteni ezt, hogy a mi emberségünk szellemi létéből egy szellemi kép, az önismeretünk mintegy kilép, értelmünk láthatja, megismerheti, később is értékelheti. Erről szól Szent János evangéliumának bevezetője: „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige (= kimondott Szó). Ő volt kezdetben az Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel. Az Ige volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. De akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, azoknak, akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából, nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttjének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be”.(Jn 1,1-5.9-14) „Az Ige megtestesült Názáretben, Kit Mária szűzen szült Betlehemben. Itt vagyon elrejtve kenyérszínben, Imádjuk mindnyájan egyetemben"(Ho 18,1)
2014.06.16. hétfő
A mai napon Urunk Hegyi beszédéből ezt a pár sort idézteti a liturgia: „Hallottátok a parancsot: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek, ne álljatok ellent a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is! Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is! S ha valaki egy mérföldre kényszerít, menj el vele kétannyira! Aki kér, annak adj, s annak, aki kölcsönt akar tőled, ne tagadd meg!” (Mt 5,38-42)
Jézus ezzel a tanács-sorozattal azt jelzi, hogy a mózesi törvények akkor igazságosak, ha csupán a bántalmazás mértékéig vesz elégtételt a megtámadott. Most azonban a megváltás ideje kezdődik. A megváltást Jézus vállalta, mégpedig a szeretet országának a mércéje szerint. Mit jelent ez? Az erőszakos bántalmazás a gőgös ember bűne. Ha a megbántott ugyanazt cselekszi, éspedig sikerrel visszaadja a bántást, nehéz lesz a jobb világot szolgálni, amint Jézus másutt így tanít: Mennyivel vagy különb, ha te ugyanazt a lelkületet élteted magadban, mint a támadód? A tékozló fiúról szóló példabeszédben Jézus nem a tékozló fiút emeli a szentség fokára, mert miután pimasz volt ifjú korában otthon, nem művelt semmi hasznosat a birtokban, aztán orcátlan kéréssel állt apja elé: „Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre szétosztotta köztük vagyonát” (Lk 15,12) Ez orcátlan kérés, sőt követelés, mert örökség csak akkor jöhet szóba, ha a tulajdonos meghal. Ez a munkakerülő ifjú még akkor is az apja nyakán élt, amikor a tisztességes fiúk már segítenek apjuknak. Az orcátlan követelés pedig előidézett egy komoly lelki traumát: Az én fiam ennyire szemtelen, hogy halálomra tervez? Jézus dicséri az édesapát, aki lesi, várja haza a fiát, „aki halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.”(32b) Ez az édesapa a Mennyei Atya megjelenítője.„Mindazok, akik ATYA NÉVEN SZÓLÍTANAK MEG, MÉGHA EGYETLEN EGYSZER IS, NEM FOGNAK ELVESZNI, HANEM BIZTOSAK LESZNEK ÖRÖK ÉLETÜKBEN A VÁLASZTOTTAK TÁRSASÁGÁBAN” (Az Atya szól gyermekeihez) Jézus a világ Megváltójaként jött a földre, az Atya abszolút pontos képmása. Elsősorban az Atya szeretetét akarja megvilágosítani, hiszen ha valaki ismeri az abszolút Szeretetet, az csak Jézus lehet. Amikor isteni születése történt az örökkévalóságban, azt így fejezi ki a zsoltáros: „Én szenteltem fel Királyomat a Sionon, szent hegyemen. Az Úr végzését hirdetem: Ő így szólt hozzám. A Fiam vagy, ma adtam neked életet. Kérd tőlem, és örökségül adom neked a népeket, birtokodul a föld határait” (Zsolt 2,6-8) a „szültelek” természetesen nem anyai szülést jelent, hiszen Istennek nincs teste. A szülni, születni ige teljes értelme: Élő jön ki élőből a természet hasonlóságára. Ez azt jelenti, hogy a szellemi létű Istenből egy szellemi létű Fiú lép ki, akinek Atyja szellemi létet ad. Mi, emberek merészeljük úgy érteni ezt, hogy a mi emberségünk szellemi létéből egy szellemi kép, az önismeretünk mintegy kilép, értelmünk láthatja, megismerheti, később is értékelheti. Erről szól Szent János evangéliumának bevezetője: „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige (= kimondott Szó). Ő volt kezdetben az Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel. Az Ige volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. De akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, azoknak, akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából, nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttjének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be”.(Jn 1,1-5.9-14) „Az Ige megtestesült Názáretben, Kit Mária szűzen szült Betlehemben. Itt vagyon elrejtve kenyérszínben, Imádjuk mindnyájan egyetemben"(Ho 18,1)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése