Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.06.15. vasárnap
Tudjuk, hogy a Biblia Ószövetségi részét az Istentől kapott kinyilatkoztatások alapján Mózes kezdte héber nyelven írni, csupa mássalhangzós és négy félhangzós írásjelekkel Kr.e.1250 évvel. Az első könyvének a címe: Teremtés. A kezdőszavak héberül: „Berésit bara Elochim et hassamájim veet haaresz” (Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet.) A zsidók túlszaporodásától rettegő fáraó parancsára minden zsidó kisfiút a Nílus folyóba kellett volna dobni. Mózes édesanya túljárt a fáraó eszén, és k gyékény kosárban a fáraó lányának fürdőhelyére tetette a csecsemőjét a sás közé. A csecsemőt észrevették és a királylány örökbe fogadta. Negyven éves koráig az akkori tudományokat mind megtanulta. Népe védelmében egy csapással agyonütött egy egyiptomi őrt, ezért menekülnie kellett. 80 éves korában juhokat őrizve látott egy égő, de el nem hamvadó vadrózsabokrot. Kíváncsian odament, de a tűzből parancs hangzott. „Mózes, Mózes!” Ne közelíts! Vesd le a sarudat, mert a hely, ahol állasz, szent föld! Én vagyok az Isten, atyáid Istene, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene.(Kiv 3,4-6) Isten az égő bokorból megmondta a nevét is: Én vagyok, aki vagyok” Önmagamtól, öröktől fogva vagyok, önerőmből birtokolom a végtelen nagy isteni lényeget, vagyis természetet. Nem változom soha semmiben.„Aki van, az küldött hozzátok. Jahve, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene küldött hozzátok” (14-15) tehát ők egyszer nem voltak, akaratom és ígéreteim szerint születtek, éltek, meghaltak, Én viszont változás nélkül vagyok. Amikor a tíz csapás után a fáraó végül elengedte a zsidókat, néhány nap teljes hadseregével múlva utánuk eredt, Isten megmutatta népének, milyen erős. Éjszaka kettéválasztotta a tenger vizét. A vízfalak között a menekülők átjutottak a Sínai félszigetre. Észrevették az egyiptomiak, hogy a menekülők már odaát vannak és a teljes haderővel berohantak a vízfalak közé a fáraó vezetésével. Isten szólt Mózesnek: emeld a botodat a tenger fölé! A nem látó, nem halló vízfalak összeömlöttek, a hadsereg belefulladt a vízbe. A Sínai hegy alatt megtörtént a nagy esemény: Isten szövetséget kötött Ábrahám népével. „Senki mást ne tekints Istennek, csak engem” (20,3) Amikor Mózes negyven nap és negyven éjjel a hegyen volt, az Úr megmutatta neki a világ teremtését, és amit látott és hallott, azt leírta.„Vajjómer ELOCHIM” Az Isten neve: Él. Az Elochim többes számú alak. Ebből nem szabad arra következtetni, hogy több-isten-hívő lett volna Ádám és Éva, meg az első idők nemzedékei. A méltóságot fejezi ki a többes szám, Hitünk legnagyobb titka, hogy az isteni természet, más szóval lényeg, végtelen nagy. Nem anyag, hanem tiszta szellem. Nincs összetétele értelemből és akaratból sem, hanem maga az istenség. Az isteni lényeg végtelenül értelmes: mindent tud, mindent ismer. Tudja azt, ami volt, ami van, ami lesz, sőt azt is, ami lehetne. Az isteni lényeg végtelen akarat is. Mindent megtehet, amit csak akar, ami jó. Ezt a végtelenül értelmes és végtelenül hatalmas isteni lényeget birtokolja önmaga erejéből az ATYA, majd isteni szüléssel ajándékozza Fiának. Ettől az örök pillanattól a Fiúé az egész istenség. Ő végtelen boldog ettől a végtelen nagy ajándéktól, de az Atya sem lehet isteni természete nélkül, a Fiú azonnal visszaajándékozza Atyjának. Az örök cél az örökös végtelen ajándékozás volt. Az isteni akarat működése során az immár közös kincset együtt ajándékozzák a Harmadik Isteni Személynek, aki azonnal vissza is ajándékozza. Ez a Szentháromság nagy titka. Az is titok, miért nem ajándékozza önmagát mindenki Istennek, a férj a feleségnek, ketten közös gyermekeiknek, pedig ezzel az ajándékozással minden család boldog lehetne.
2014.06.15. vasárnap
Tudjuk, hogy a Biblia Ószövetségi részét az Istentől kapott kinyilatkoztatások alapján Mózes kezdte héber nyelven írni, csupa mássalhangzós és négy félhangzós írásjelekkel Kr.e.1250 évvel. Az első könyvének a címe: Teremtés. A kezdőszavak héberül: „Berésit bara Elochim et hassamájim veet haaresz” (Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet.) A zsidók túlszaporodásától rettegő fáraó parancsára minden zsidó kisfiút a Nílus folyóba kellett volna dobni. Mózes édesanya túljárt a fáraó eszén, és k gyékény kosárban a fáraó lányának fürdőhelyére tetette a csecsemőjét a sás közé. A csecsemőt észrevették és a királylány örökbe fogadta. Negyven éves koráig az akkori tudományokat mind megtanulta. Népe védelmében egy csapással agyonütött egy egyiptomi őrt, ezért menekülnie kellett. 80 éves korában juhokat őrizve látott egy égő, de el nem hamvadó vadrózsabokrot. Kíváncsian odament, de a tűzből parancs hangzott. „Mózes, Mózes!” Ne közelíts! Vesd le a sarudat, mert a hely, ahol állasz, szent föld! Én vagyok az Isten, atyáid Istene, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene.(Kiv 3,4-6) Isten az égő bokorból megmondta a nevét is: Én vagyok, aki vagyok” Önmagamtól, öröktől fogva vagyok, önerőmből birtokolom a végtelen nagy isteni lényeget, vagyis természetet. Nem változom soha semmiben.„Aki van, az küldött hozzátok. Jahve, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene küldött hozzátok” (14-15) tehát ők egyszer nem voltak, akaratom és ígéreteim szerint születtek, éltek, meghaltak, Én viszont változás nélkül vagyok. Amikor a tíz csapás után a fáraó végül elengedte a zsidókat, néhány nap teljes hadseregével múlva utánuk eredt, Isten megmutatta népének, milyen erős. Éjszaka kettéválasztotta a tenger vizét. A vízfalak között a menekülők átjutottak a Sínai félszigetre. Észrevették az egyiptomiak, hogy a menekülők már odaát vannak és a teljes haderővel berohantak a vízfalak közé a fáraó vezetésével. Isten szólt Mózesnek: emeld a botodat a tenger fölé! A nem látó, nem halló vízfalak összeömlöttek, a hadsereg belefulladt a vízbe. A Sínai hegy alatt megtörtént a nagy esemény: Isten szövetséget kötött Ábrahám népével. „Senki mást ne tekints Istennek, csak engem” (20,3) Amikor Mózes negyven nap és negyven éjjel a hegyen volt, az Úr megmutatta neki a világ teremtését, és amit látott és hallott, azt leírta.„Vajjómer ELOCHIM” Az Isten neve: Él. Az Elochim többes számú alak. Ebből nem szabad arra következtetni, hogy több-isten-hívő lett volna Ádám és Éva, meg az első idők nemzedékei. A méltóságot fejezi ki a többes szám, Hitünk legnagyobb titka, hogy az isteni természet, más szóval lényeg, végtelen nagy. Nem anyag, hanem tiszta szellem. Nincs összetétele értelemből és akaratból sem, hanem maga az istenség. Az isteni lényeg végtelenül értelmes: mindent tud, mindent ismer. Tudja azt, ami volt, ami van, ami lesz, sőt azt is, ami lehetne. Az isteni lényeg végtelen akarat is. Mindent megtehet, amit csak akar, ami jó. Ezt a végtelenül értelmes és végtelenül hatalmas isteni lényeget birtokolja önmaga erejéből az ATYA, majd isteni szüléssel ajándékozza Fiának. Ettől az örök pillanattól a Fiúé az egész istenség. Ő végtelen boldog ettől a végtelen nagy ajándéktól, de az Atya sem lehet isteni természete nélkül, a Fiú azonnal visszaajándékozza Atyjának. Az örök cél az örökös végtelen ajándékozás volt. Az isteni akarat működése során az immár közös kincset együtt ajándékozzák a Harmadik Isteni Személynek, aki azonnal vissza is ajándékozza. Ez a Szentháromság nagy titka. Az is titok, miért nem ajándékozza önmagát mindenki Istennek, a férj a feleségnek, ketten közös gyermekeiknek, pedig ezzel az ajándékozással minden család boldog lehetne.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése