Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.06.12. csütörtök
„Bizony mondom neked, ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem mentek be a mennyek országába” (Mt 5,20) Az előzetes tanítás arra enged következtetni, hogy az emberek általános életszemlélete, viselkedése nem éri el azt a szintet, ami az emberi életet a földi életszakaszban hasznossá, az örök életben pedig örökre maradéktalanul boldoggá tehetné. Az első megváltói ajánlás: az üdvösség előiskolája. Tudomásul kell vennie az embereknek, hogy a földi lét eléggé szűkre szabott tér és életkeret, nem önfeledt szórakozás. A végcél az örök boldogságba való bejutás és a tökéletes boldogság biztosítása számunkra. A Teremtő Isten mindkét életformának megtervezője a kivitelezésének, a megismerésnek, elfogadásnak és végrehajtásnak egyedüli elbírálója. Jézus előtt élő emberek is felfedezték, hogy van anyagvilág, csillagvilág. Ez az ember számára mérhetetlen, de láthatatlanul kis részecskékből (atomokból) áll. Egy előttünk ismeretlen erő élővé tudja tenni az anyagot. Ismerjük három formáját, de nem tudjuk, hogy mi az. Közös szóval ezt az életforrást is léleknek nevezzük, de egészen más, mint az angyalok és az emberek teremtett formája a szellemi létű lélek. Az anyagi éltető erő növényi-lélek és állati lélek. Isten teremtményei, céljuk az anyagi létű élők tápláléka lenni. A világ végén ezek elpusztulnak vagy átalakulnak, de mivel Isten művei, azért az emberek testét alkotó anyagban átalakítva, de az Úr átmenti a tiszta szellemi lét mellé a mennyországba. Fontosságát mutatja, hogy az ember teremtésekor az Úr élőbb kész agyagból megalkotja az ember testét a fejlett állati léthez hasonlóan, de végtelenül másként. Majd teremtette a szellemi létű emberlelket, ezt „belelehelte” az elkészített testbe és így lett az ember élőlény. Mindezt legalább ennyire ismernünk illik. Meg is kell becsülnünk szüleinktől származó testünket, mert remekmű. Az ember halálakor átmenetileg elválik a lelkünktől, elpusztul, de a világ végén Isten feltámasztja egy megmaradt részecske formájában, amely valamikor testünk alkotóeleme volt. Ebben őrződik meg földi életünk minden történésének lenyomata, fantáziaképe. Ezt előrebocsátva nézzük Krisztus Urunk üzenetének mondanivalóját.„Ezért mondom nektek, ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem mentek be a mennyek országába.”Az elbizakodottaknak, akik meg voltak róla győződve, hogy igazak, s a többieket megvetették, ezt a példabeszédet mondta: Két ember fölment a templomba imádkozni: az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus odaállt előre, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, mindenemből tizedet adok. A vámos megállt hátul, szemét sem merte fölemelni az égre, inkább a mellét verte és könyörgött: Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek!Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, az nem. Aki magát felmagasztalja, azt megalázzák, aki megalázza magát, azt felmagasztalják”(Lk 18,9-14) Jézus megmagyarázza, hogy az emberek milyen könnyedén megszólják, elítélik embertestvéreiket, pedig az ilyen megnyilatkozás súlyos ítéletet von maga után: „Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé. Én pedig azt mondom nektek, már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére.” (Mt 5,21-22) Miért ilyen szigorú Jézus övéihez? Mert a végső ítélet meghozatala az Ő kizárólagos joga.
2014.06.12. csütörtök
„Bizony mondom neked, ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem mentek be a mennyek országába” (Mt 5,20) Az előzetes tanítás arra enged következtetni, hogy az emberek általános életszemlélete, viselkedése nem éri el azt a szintet, ami az emberi életet a földi életszakaszban hasznossá, az örök életben pedig örökre maradéktalanul boldoggá tehetné. Az első megváltói ajánlás: az üdvösség előiskolája. Tudomásul kell vennie az embereknek, hogy a földi lét eléggé szűkre szabott tér és életkeret, nem önfeledt szórakozás. A végcél az örök boldogságba való bejutás és a tökéletes boldogság biztosítása számunkra. A Teremtő Isten mindkét életformának megtervezője a kivitelezésének, a megismerésnek, elfogadásnak és végrehajtásnak egyedüli elbírálója. Jézus előtt élő emberek is felfedezték, hogy van anyagvilág, csillagvilág. Ez az ember számára mérhetetlen, de láthatatlanul kis részecskékből (atomokból) áll. Egy előttünk ismeretlen erő élővé tudja tenni az anyagot. Ismerjük három formáját, de nem tudjuk, hogy mi az. Közös szóval ezt az életforrást is léleknek nevezzük, de egészen más, mint az angyalok és az emberek teremtett formája a szellemi létű lélek. Az anyagi éltető erő növényi-lélek és állati lélek. Isten teremtményei, céljuk az anyagi létű élők tápláléka lenni. A világ végén ezek elpusztulnak vagy átalakulnak, de mivel Isten művei, azért az emberek testét alkotó anyagban átalakítva, de az Úr átmenti a tiszta szellemi lét mellé a mennyországba. Fontosságát mutatja, hogy az ember teremtésekor az Úr élőbb kész agyagból megalkotja az ember testét a fejlett állati léthez hasonlóan, de végtelenül másként. Majd teremtette a szellemi létű emberlelket, ezt „belelehelte” az elkészített testbe és így lett az ember élőlény. Mindezt legalább ennyire ismernünk illik. Meg is kell becsülnünk szüleinktől származó testünket, mert remekmű. Az ember halálakor átmenetileg elválik a lelkünktől, elpusztul, de a világ végén Isten feltámasztja egy megmaradt részecske formájában, amely valamikor testünk alkotóeleme volt. Ebben őrződik meg földi életünk minden történésének lenyomata, fantáziaképe. Ezt előrebocsátva nézzük Krisztus Urunk üzenetének mondanivalóját.„Ezért mondom nektek, ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem mentek be a mennyek országába.”Az elbizakodottaknak, akik meg voltak róla győződve, hogy igazak, s a többieket megvetették, ezt a példabeszédet mondta: Két ember fölment a templomba imádkozni: az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus odaállt előre, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, mindenemből tizedet adok. A vámos megállt hátul, szemét sem merte fölemelni az égre, inkább a mellét verte és könyörgött: Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek!Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, az nem. Aki magát felmagasztalja, azt megalázzák, aki megalázza magát, azt felmagasztalják”(Lk 18,9-14) Jézus megmagyarázza, hogy az emberek milyen könnyedén megszólják, elítélik embertestvéreiket, pedig az ilyen megnyilatkozás súlyos ítéletet von maga után: „Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé. Én pedig azt mondom nektek, már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére.” (Mt 5,21-22) Miért ilyen szigorú Jézus övéihez? Mert a végső ítélet meghozatala az Ő kizárólagos joga.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése