Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.05.31. szombat
Pál Antióchia környékén tett kisebb körutat, aztán visszatért Antióchiába. „Egy ideig még itt tartózkodott, aztán útnak indult, sorra bejárta Galácia vidékét és Frígiát, és erőt öntött a tanítványokba. Közben egy alexandriai származású, Apolló nevű zsidó érkezett Efezusba. Ékesszóló és az Írásokban igen jártas ember volt. Már kapott valami oktatást az Úr igazságairól, buzgón és helyesen beszélt és tanított Jézusról, de még csak János keresztségéről tudott. Bátran elkezdett tanítani a zsinagógában. Priszcilla és Aquila meghallották, elhívták magukhoz, és pontosabban elmagyarázták neki az Isten útját. Mivel Achájába szándékozott utazni, a testvérek biztatták, és írtak a tanítványoknak is, hogy fogadják szívesen. Megérkezve a neki adott kegyelem révén nagy szolgálatot tett a hívőknek, mert a nyilvánosság előtt ügyesen megcáfolta a zsidókat:az Írásokból bebizonyította, hogy Jézus a Messiás” (ApCsel 18,23-28)
Milyen csodálatosan működik a Gondviselés. Jézus felnőtt korában csak az ősi kánaáni tájakon járt. Annak ellenére, hogy a korabeli zsidók a közel-keleti tájaktól Kis-Ázsián át a Rajna torkolatáig és egész Észak-Afrikában otthonosan utazhattak, kereskedhettek, Jézus nem lépett át szidóni földre, amikor egy szegény asszony szívet szorító alázattal könyörgött, hogy menjen a házáig és űzze ki leánykájából az ördögöt, amelyik megszállta és kegyetlenül gyötri. Jézus ezt mondta neki: „Hagyd jóllakni a gyermekeket. Nem való ugyanis elvenni a gyerekektől a kenyeret, és a kiskutyáknak dobni. De az így felelt: Igen, Uram, de azért a kiskutyák is esznek az asztal alatt abból, amit a gyerekek elmorzsálnak. Erre így szólt hozzá: Ezekért a szavakért menj, az ördög elhagyta lányodat” (Mk 7,27-29) Igen, Jézusnak a küldetése elsődlegesen „Izrael elveszett fiaihoz” szólt. Kissé később, a virágvasárnapi hozsannás bevonuláskor már jelzi a keserű jövőt: „Amikor közelebb érve megpillantotta a várost, megsiratta: Bárcsak te is felismernéd, mondta legalább ezen a napon, ami békességedre volna. De el van rejtve szemed elől. Jönnek napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít, és mindenfelől ostromol. Eltipornak gyermekeiddel együtt, akik falaid közt élnek, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét”(Lk 19,41-44) a csodálkozó tanítványoknak még nem mondhatta meg nyíltan, hogy az elítélése alkalmával saját népe tépi le önmagáról a lehetőséget, hogy az újszövetségnek is vezetője legyen. Akkor még nem magyarázhatta meg, ha majd feltámad az egész világ megváltását megszerző szenvedés és kereszthalál záróaktusaként, akkor majd ők, a vele együtt gyűlölt és üldözött apostolok ezt fogják hallani tőle az Olajfák hegyén: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik” (16,15-16) Lám, most az üldöző Saulból Pál apostollá lett „választott edény” segítségére siet egy Alexandriába költözött zsidó, aki kiválóan ismeri az ószövetségi Szentírást, és abból felismeri, hogy a Názáreti Jézus a Messiás.Hallott Keresztelő Jánosról, az ő tanúságtételéről:
„Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit!”(Jn1,29b)
De csak annyit tud, hogy János keresztsége csupán jámbor jelzése annak, hogy a keresztelkedő szeretné elvetetni Jézussal a bűneit.
S milyen remek házaspár Priscilla és Aquila: azonnal meghívják s megnyitják előtte a teljes krisztusi valóságot.„Jertek keresztény hívek, az Istent dicsérni! Áldást ad mindenkinek, Aki bízva kéri.Övé e szent áldozat, a kenyér s boráldás, mely szentséggé változik, hirdeti az Írás. Uram irgalmazz. Isten Néked, édes Istenünk, Áldás fenn a mennyben! Békességet adj nekünk, Embereknek itt lenn. Téged jó Atyánk, tiszta szívvel áldunk, Téged, édes Jézusunk, lelkünkből imádunk. Uram, irgalmazz.”(Ho 225,1-2)
2014.05.31. szombat
Pál Antióchia környékén tett kisebb körutat, aztán visszatért Antióchiába. „Egy ideig még itt tartózkodott, aztán útnak indult, sorra bejárta Galácia vidékét és Frígiát, és erőt öntött a tanítványokba. Közben egy alexandriai származású, Apolló nevű zsidó érkezett Efezusba. Ékesszóló és az Írásokban igen jártas ember volt. Már kapott valami oktatást az Úr igazságairól, buzgón és helyesen beszélt és tanított Jézusról, de még csak János keresztségéről tudott. Bátran elkezdett tanítani a zsinagógában. Priszcilla és Aquila meghallották, elhívták magukhoz, és pontosabban elmagyarázták neki az Isten útját. Mivel Achájába szándékozott utazni, a testvérek biztatták, és írtak a tanítványoknak is, hogy fogadják szívesen. Megérkezve a neki adott kegyelem révén nagy szolgálatot tett a hívőknek, mert a nyilvánosság előtt ügyesen megcáfolta a zsidókat:az Írásokból bebizonyította, hogy Jézus a Messiás” (ApCsel 18,23-28)
Milyen csodálatosan működik a Gondviselés. Jézus felnőtt korában csak az ősi kánaáni tájakon járt. Annak ellenére, hogy a korabeli zsidók a közel-keleti tájaktól Kis-Ázsián át a Rajna torkolatáig és egész Észak-Afrikában otthonosan utazhattak, kereskedhettek, Jézus nem lépett át szidóni földre, amikor egy szegény asszony szívet szorító alázattal könyörgött, hogy menjen a házáig és űzze ki leánykájából az ördögöt, amelyik megszállta és kegyetlenül gyötri. Jézus ezt mondta neki: „Hagyd jóllakni a gyermekeket. Nem való ugyanis elvenni a gyerekektől a kenyeret, és a kiskutyáknak dobni. De az így felelt: Igen, Uram, de azért a kiskutyák is esznek az asztal alatt abból, amit a gyerekek elmorzsálnak. Erre így szólt hozzá: Ezekért a szavakért menj, az ördög elhagyta lányodat” (Mk 7,27-29) Igen, Jézusnak a küldetése elsődlegesen „Izrael elveszett fiaihoz” szólt. Kissé később, a virágvasárnapi hozsannás bevonuláskor már jelzi a keserű jövőt: „Amikor közelebb érve megpillantotta a várost, megsiratta: Bárcsak te is felismernéd, mondta legalább ezen a napon, ami békességedre volna. De el van rejtve szemed elől. Jönnek napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít, és mindenfelől ostromol. Eltipornak gyermekeiddel együtt, akik falaid közt élnek, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét”(Lk 19,41-44) a csodálkozó tanítványoknak még nem mondhatta meg nyíltan, hogy az elítélése alkalmával saját népe tépi le önmagáról a lehetőséget, hogy az újszövetségnek is vezetője legyen. Akkor még nem magyarázhatta meg, ha majd feltámad az egész világ megváltását megszerző szenvedés és kereszthalál záróaktusaként, akkor majd ők, a vele együtt gyűlölt és üldözött apostolok ezt fogják hallani tőle az Olajfák hegyén: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik” (16,15-16) Lám, most az üldöző Saulból Pál apostollá lett „választott edény” segítségére siet egy Alexandriába költözött zsidó, aki kiválóan ismeri az ószövetségi Szentírást, és abból felismeri, hogy a Názáreti Jézus a Messiás.Hallott Keresztelő Jánosról, az ő tanúságtételéről:
„Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit!”(Jn1,29b)
De csak annyit tud, hogy János keresztsége csupán jámbor jelzése annak, hogy a keresztelkedő szeretné elvetetni Jézussal a bűneit.
S milyen remek házaspár Priscilla és Aquila: azonnal meghívják s megnyitják előtte a teljes krisztusi valóságot.„Jertek keresztény hívek, az Istent dicsérni! Áldást ad mindenkinek, Aki bízva kéri.Övé e szent áldozat, a kenyér s boráldás, mely szentséggé változik, hirdeti az Írás. Uram irgalmazz. Isten Néked, édes Istenünk, Áldás fenn a mennyben! Békességet adj nekünk, Embereknek itt lenn. Téged jó Atyánk, tiszta szívvel áldunk, Téged, édes Jézusunk, lelkünkből imádunk. Uram, irgalmazz.”(Ho 225,1-2)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése