Zsolozsma 123.

Szent Iréneusz püspök és vértanú „Az eretnekségek ellen” című értekezéséből

Az Eukarisztia a feltámadás záloga

Ha az emberi test nem üdvözülne, akkor vérével az Úr nem váltott volna meg minket, az Eukarisztia kelyhe sem lenne az ő vérében való részesedés, sem a kenyér, amelyet megtörtünk, nem lenne az ő testében való részesedés. Vér ugyanis nem származik máshonnan, csak az erekből, a húsból és mindabból, ami az ember lényegéhez tartozik. Amikor Isten Igéje valóban emberré lett, vérével váltott meg minket, amint az Apostol is mondja: Benne nyertük el vére által a megváltást, bűneink bocsánatát (Ef 1, 7). Mivel titokzatos Testének tagjai vagyunk, és teremtményekkel táplálkozunk — a teremtett dolgokat pedig ő maga adja nekünk azáltal, hogy fölkelti napját, és esőt küld tetszése szerint —, a kehelynek a teremtett világból származó tartalmát saját vérének vallotta, amelyből a mi vérünket gyarapítja; a teremtett világból származó kenyeret nyíltan tulajdon testének mondta, amely a mi testünket növeli. Amikor tehát a vízzel kevert bor és a megsütött kenyér — amely növeli és fenntartja testünk életét — befogadja az Isten szavát, és Krisztus vérének és testének Eukarisztiájává lesz, hogyan lehetne azt állítani, hogy az a test, amelyet Krisztus teste és vére táplál, és amely az ő tagja, képtelen lenne Isten ajándékának, az örök életnek a befogadására? Ahogy a szent Apostol is mondja az efezusiakhoz írt levelében: Tagjai vagyunk Testének húsából és csontjából (Ef 5, 30), s ezt nem valami szellemi, láthatatlan emberről mondja — a szellemnek ugyanis nincs húsa és csontja (Lk 24, 39) —, hanem arról a szervezetről mondja, amely valóságos ember, amely húsból, idegekből és csontokból áll, amely a Krisztus vérét tartalmazó kehelyből táplálkozik, és attól a kenyértől növekszik, amely Krisztus teste. A szőlővessző a földbe ültetve a maga idejében gyümölcsöt hoz. A gabonaszem, miután földbe esett és elhalt, sokszorosan életre kel Isten Lelke által, aki mindent fenntart. Ezek aztán megfelelő elkészítés révén az ember használatára szolgálnak, és befogadva Isten szavát Eukarisztiává válnak, amely Krisztus teste és vére. Ugyanígy a mi testünk is, amely az Eukarisztiából táplálkozott, miután földbe teszik, és ott elporlik, a maga idejében életre kel, mert Isten Igéje megajándékozza a feltámadással azért, hogy megdicsőítse ezzel Istent, az Atyát. Ő ezt a halandót halhatatlansággal veszi körül, és a romlandó testnek, ingyenes ajándékából, romolhatatlanságot ad, hiszen az Isten ereje a gyengeségben nyilvánul meg.