Tiszteletreméltó Szent Béda áldozópapnak Szent
Péter első leveléhez írt magyarázatából
Választott nép, királyi papság
Ti választott nemzetség, királyi papság vagytok (1 Pét 2, 9). Ezt a dicsérő tanúságtételt annak idején Isten választott népéről mondta Mózes, és most ugyanezt joggal mondja el Péter apostol a pogányokról, mert hittek Krisztusban, aki mint szegletkő összegyűjtötte a pogányokat arra az üdvösségre, amely egykor Izraelnek volt felajánlva. Választott nemzetségnek mondja őket a hit miatt, hogy megkülönböztesse azoktól, akik az élő követ elvetve maguk is elvetetté váltak. Királyi papságnak is mondja, mert annak testéhez tartoznak, aki a legfőbb király és igaz főpap; mint király, övéinek birodalmat ad, és mint főpap, megtisztítja őket bűneiktől saját vérének az áldozatával. Királyi papságnak nevezi őket, hogy mindig reméljék az örök birodalmat, és ne felejtsék el szeplőtelen életmódjuk áldozatát Istennek szünet nélkül bemutatni. Szent nemzetnek és tulajdonul kiválasztott népnek is nevezi őket, ahogy Pál apostol is mondja a próféta szavát magyarázva: Az igaz ember a hitből él; de ha elpártol, nem telik benne kedvem. Mi nem tartozunk azok közé, akik elpártolnak és elkárhoznak, hanem azok közé, akik hisznek, és megmentik életüket (Zsid 10, 38). Az Apostolok cselekedeteiben pedig így olvassuk: Benneteket a Szentlélek rendelt az élre elöljárokul, hogy igazgassátok az Isten egyházát, amelyet a tulajdon vére árán szerzett meg magának (ApCsel 20, 28). Megváltónk vérében lettünk tehát tulajdonul kiválasztott nemzetség (1 Pét 2, 9), amint egykor a bárány vérében volt Izrael népe is kiváltva Egyiptomból. Ezért a következő versben megemlékezik szent titokként a régi történetről, és Isten új népe számára ezt a lelki értelemben megvalósítandó feladatot írja elő: Dicsőségét hirdessétek (1 Pét 2, 9). Amint ugyanis azok, akik Mózes által megszabadultak az egyiptomi szolgaságból, a Vörös-tengeren való átkelés és a fáraó seregének elmerülése után győzelmi éneket énekeltek az Úrnak: éppen úgy kell nekünk is méltó hálát adnunk a mennyei javakért, miután a keresztségben elnyertük bűneink bocsánatát. Az Isten népét sanyargató egyiptomiak ugyanis, akiknek neve sötétség vagy sanyarúság jelentéssel is bír, alkalmas módon jelképezik a minket követő, de a keresztségben megbocsátott bűnöket. Izrael fiainak megszabadítása és a hajdan megígért hazába való bevezetése találóan jelzi a mi megváltásunk titkát, amely által az égi otthon ragyogásába jutunk Krisztus megvilágosító kegyelmének vezetésével. Ennek a kegyelemnek fényét az a felhő és az a tűzoszlop is mutatta, amely az egész vándorlásuk alatt megvédte őket az éjszaka sötétjétől, és csodálatos úton elvezette őket az ígéret földjére.
Választott nép, királyi papság
Ti választott nemzetség, királyi papság vagytok (1 Pét 2, 9). Ezt a dicsérő tanúságtételt annak idején Isten választott népéről mondta Mózes, és most ugyanezt joggal mondja el Péter apostol a pogányokról, mert hittek Krisztusban, aki mint szegletkő összegyűjtötte a pogányokat arra az üdvösségre, amely egykor Izraelnek volt felajánlva. Választott nemzetségnek mondja őket a hit miatt, hogy megkülönböztesse azoktól, akik az élő követ elvetve maguk is elvetetté váltak. Királyi papságnak is mondja, mert annak testéhez tartoznak, aki a legfőbb király és igaz főpap; mint király, övéinek birodalmat ad, és mint főpap, megtisztítja őket bűneiktől saját vérének az áldozatával. Királyi papságnak nevezi őket, hogy mindig reméljék az örök birodalmat, és ne felejtsék el szeplőtelen életmódjuk áldozatát Istennek szünet nélkül bemutatni. Szent nemzetnek és tulajdonul kiválasztott népnek is nevezi őket, ahogy Pál apostol is mondja a próféta szavát magyarázva: Az igaz ember a hitből él; de ha elpártol, nem telik benne kedvem. Mi nem tartozunk azok közé, akik elpártolnak és elkárhoznak, hanem azok közé, akik hisznek, és megmentik életüket (Zsid 10, 38). Az Apostolok cselekedeteiben pedig így olvassuk: Benneteket a Szentlélek rendelt az élre elöljárokul, hogy igazgassátok az Isten egyházát, amelyet a tulajdon vére árán szerzett meg magának (ApCsel 20, 28). Megváltónk vérében lettünk tehát tulajdonul kiválasztott nemzetség (1 Pét 2, 9), amint egykor a bárány vérében volt Izrael népe is kiváltva Egyiptomból. Ezért a következő versben megemlékezik szent titokként a régi történetről, és Isten új népe számára ezt a lelki értelemben megvalósítandó feladatot írja elő: Dicsőségét hirdessétek (1 Pét 2, 9). Amint ugyanis azok, akik Mózes által megszabadultak az egyiptomi szolgaságból, a Vörös-tengeren való átkelés és a fáraó seregének elmerülése után győzelmi éneket énekeltek az Úrnak: éppen úgy kell nekünk is méltó hálát adnunk a mennyei javakért, miután a keresztségben elnyertük bűneink bocsánatát. Az Isten népét sanyargató egyiptomiak ugyanis, akiknek neve sötétség vagy sanyarúság jelentéssel is bír, alkalmas módon jelképezik a minket követő, de a keresztségben megbocsátott bűnöket. Izrael fiainak megszabadítása és a hajdan megígért hazába való bevezetése találóan jelzi a mi megváltásunk titkát, amely által az égi otthon ragyogásába jutunk Krisztus megvilágosító kegyelmének vezetésével. Ennek a kegyelemnek fényét az a felhő és az a tűzoszlop is mutatta, amely az egész vándorlásuk alatt megvédte őket az éjszaka sötétjétől, és csodálatos úton elvezette őket az ígéret földjére.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése