Szent Gaudentius bresciai püspök értekezéseiből
(Tract. 2: CSEL 68, 30-32)
Az Újszövetség ránk hagyott áldozata
A mennyei áldozat, amelyet Krisztus alapított, valóban az ő új
szövetségének a ránk hagyott áldozata. Azon az éjszakán hagyta ránk
jelenlétének bizonyságául, amikor kereszthalálra adták.
Úti eledelünk ez, amely földi életünk útján táplál és éltet, míg majd e világot elhagyva el nem jutunk hozzá. Ezért mondotta Urunk: Ha nem eszitek az én testemet, és nem isszátok az én véremet, nem lesz élet bennetek (vö. Jn 6, 53).
Azt akarta, hogy jótékonysága állandóan velünk maradjon. Azt akarta, hogy az ő drága vérén megváltott lelkek mindenkor megszentelődjenek tulajdon szenvedésének képére. Ezért meghagyta hűséges tanítványainak, akiket Egyháza első papjaivá is tett, hogy szünet nélkül mutassák be az örök életnek e szent titkait, ezt kell a földkerekség összes egyházában is minden papnak ünnepelnie, amíg az égből Krisztus újra el nem jön. Így tehát a papok és velük együtt az egész hívő nép megváltásunk örök emlékezetét ünnepeljék, amikor Krisztus szenvedésének példáját szem előtt tartják mindennap, amikor azt kezükbe fogják, magukhoz veszik, és szívükbe fogadják.
Továbbá, mivel a kenyeret sok lisztté őrölt búzaszemből és vízből készítik, és tűzön kapja meg a végső alakját, ez a kenyér nagyon találóan jelképezi Krisztus testét, hiszen tudjuk, hogy az az egész emberi nem sokaságából lett egy testté, amelyet a Szentlélek tüze készített el.
Ő ugyanis a Szentlélek által született, és — mert így illett teljesíteni minden igazságosságot — leszállt a keresztség vizébe, hogy azt megszentelje, majd kilépett a Jordán folyó vizéből, és őt ettől kezdve a föléje galamb képében leszálló Szentlélek töltötte be az evangélista tanúsága szerint: Jézus a Szentlélektől eltelve otthagyta a Jordánt (Lk 4, 1).
Hasonlóképpen az ő vére is olyan, mint a sok szőlőszemből, mégpedig saját szőlőtőjének a fürtjeiből készült bor, amit a kereszt gyötrelme sajtolt ki. Ez a bor saját erejéből forrásnak indul azoknak a lelkében, akik azt hűséges szívvel magukhoz veszik.
Az üdvöt hozó Húsvétnak ezt az áldozati ajándékát hívő szívetek teljes vágyakozásával fogadjátok velünk együtt mindnyájan, akik már kivonultunk a sátán Egyiptomának és fáraójának a hatalmából, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus által — akiről hisszük, hogy jelen van e szentségekben — szívünk legmélyéig megszentelődjünk, hiszen az ő mérhetetlen jósága mindörökké megmarad.
Úti eledelünk ez, amely földi életünk útján táplál és éltet, míg majd e világot elhagyva el nem jutunk hozzá. Ezért mondotta Urunk: Ha nem eszitek az én testemet, és nem isszátok az én véremet, nem lesz élet bennetek (vö. Jn 6, 53).
Azt akarta, hogy jótékonysága állandóan velünk maradjon. Azt akarta, hogy az ő drága vérén megváltott lelkek mindenkor megszentelődjenek tulajdon szenvedésének képére. Ezért meghagyta hűséges tanítványainak, akiket Egyháza első papjaivá is tett, hogy szünet nélkül mutassák be az örök életnek e szent titkait, ezt kell a földkerekség összes egyházában is minden papnak ünnepelnie, amíg az égből Krisztus újra el nem jön. Így tehát a papok és velük együtt az egész hívő nép megváltásunk örök emlékezetét ünnepeljék, amikor Krisztus szenvedésének példáját szem előtt tartják mindennap, amikor azt kezükbe fogják, magukhoz veszik, és szívükbe fogadják.
Továbbá, mivel a kenyeret sok lisztté őrölt búzaszemből és vízből készítik, és tűzön kapja meg a végső alakját, ez a kenyér nagyon találóan jelképezi Krisztus testét, hiszen tudjuk, hogy az az egész emberi nem sokaságából lett egy testté, amelyet a Szentlélek tüze készített el.
Ő ugyanis a Szentlélek által született, és — mert így illett teljesíteni minden igazságosságot — leszállt a keresztség vizébe, hogy azt megszentelje, majd kilépett a Jordán folyó vizéből, és őt ettől kezdve a föléje galamb képében leszálló Szentlélek töltötte be az evangélista tanúsága szerint: Jézus a Szentlélektől eltelve otthagyta a Jordánt (Lk 4, 1).
Hasonlóképpen az ő vére is olyan, mint a sok szőlőszemből, mégpedig saját szőlőtőjének a fürtjeiből készült bor, amit a kereszt gyötrelme sajtolt ki. Ez a bor saját erejéből forrásnak indul azoknak a lelkében, akik azt hűséges szívvel magukhoz veszik.
Az üdvöt hozó Húsvétnak ezt az áldozati ajándékát hívő szívetek teljes vágyakozásával fogadjátok velünk együtt mindnyájan, akik már kivonultunk a sátán Egyiptomának és fáraójának a hatalmából, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus által — akiről hisszük, hogy jelen van e szentségekben — szívünk legmélyéig megszentelődjünk, hiszen az ő mérhetetlen jósága mindörökké megmarad.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése