2014. május 7., szerda

Zsdolozsma 122.



Szent Ágoston püspök beszédeiből
 
(Sermo 34, 1-3. 5-6: CCL 41, 424-426)
 
Énekeljük az Úrnak a szeretet énekét
 
     Az Úrnak új dalt énekeljetek, dicséretét a szentek gyülekezetében (Zsolt 149, 1).
     Arra kaptunk figyelmeztetést, hogy új éneket énekeljünk az Úrnak. Csak az új ember ismeri az új éneket. Az ének a jókedv jele, és ha alaposabban megfontoljuk, a szeretet dolga. Aki tehát tudja az új életet szeretni, az tud új éneket is zengeni. Az új ének miatt kell figyelmeztetni minket arra, hogy milyen legyen ez az új élet. Egy országhoz tartozik ugyanis minden: új ember, új ének, új szövetség. Tehát az új ember új éneket is énekel, és az új szövetséghez is tartozik.
     Nincs ember, aki ne szeretne. Csak keresi, mit szeressen. Tehát nem arra kapunk figyelmeztetést, hogy ne szeressünk, hanem arra, hogy válogassuk meg, hogy mit szeressünk. De választhatunk-e, ha előbb minket ki nem választanak? Mert nem szerethetünk, ha előbb minket nem szeretnek. Halljátok János apostolt: Azért szeretjük az Istent, mert ő előbb szeretett minket (1 Jn 4, 19). Kutasd, hogy miért szereti az ember az Istent, semmi más okot nem találsz rá, hacsak nem azt, hogy őt előbb szerette az Isten. Saját magát adta, hogy őt szeressük, és megadta az okát is, hogy miért szeressük. Hogy miért szeressük, halljátok Pál apostolt, nyíltan megmondja: Kiáradt szívünkbe az Isten szeretete (Róm 5, 5). Honnét? Talán belőlünk? Nem. Tehát honnét? A nekünk ajándékozott Szentlélekből (Róm 5, 5).
     Mivel ekkora bizalmunk van, szeressük Istent, mert ő előbb szeretett minket! Halljátok magának Jánosnak a világos beszédét: Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad (1 Jn 4, 16). Ugyanazt jelenti, mint azt mondani: A szeretet az Istenből van (1 Jn 4, 7).
     Ki merte volna közülünk így mondani, ahogy most elhangzott: Az Isten szeretet? Az mondotta, aki tudta, mit birtokol.
     Isten magát kínálja nekünk, így kiált hozzánk: Szeressetek, és a tietek leszek, hisz nem is szeretnétek engem, ha nem lennék a tietek.
     Testvéreim, fiaim, katolikus sarjak, szent és mennyei magvetés, Krisztusban újraszülöttek és felülről származók, hallgassatok reám, halljátok, mit mondok nektek: Az Úrnak új dalt énekeljetek (Zsolt 149, 1). Íme, mondod, énekelek. Énekelsz, igen énekelsz, hallom. De az ajkad ellen tanúságot ne tegyen az életed.
     Énekeljetek szóval, énekeljetek szívetekkel, énekeljetek szátokkal, énekeljetek erkölcseitekkel: Az Úrnak új dalt énekeljetek! Kérditek, mit énekeljetek arról, akit ti szerettek. Nincs kétségem abban, hogy énekelni akartok arról, akit szerettek. Dicsőségét keresitek, hogy arról énekeljetek? Hallottátok: Az Úrnak új dalt énekeljetek! Dicsőségét keresitek? Szentjei gyülekezetében dicsérjétek zengő szóval! Maga az éneklő lesz a dicsérete annak, akit megénekel.
     Dicséretet akartok mondani Istennek? Ti magatok legyetek ez a dicséret, amelyet mondtok. Az ő dicsérete vagytok, ha helyesen éltek.  


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése