2014. május 29., csütörtök

Húsvét hatodik hete csütörtök



Húsvét hatodik hete csütörtök

„Rövid idő, s már nem láttok, ismét rövid idő, s viszontláttok. A tanítványok közül néhányan elkezdtek tanakodni: Mit akarhat ezzel mondani:Rövid idő s már nem láttok,ismét rövid idő, s viszontláttok.
És hogy: Az Atyához megyek? Így töprengtek: Mi az, hogy rövid idő? Mit akar vele mondani”(Jn 16,16-18)

Valószínű, hogy János evangélista ezt a történetet legalább 30-40 évvel később írta le, mint maga az esemény megtörtént. Elsődleges válaszunk Jézussal együtt mi más lehet: Nagyon jól ismeritek a bárány-vacsora előírásait. Nemcsak a szent emlékezést idézzük fel, hanem az Eukarisztia alapítása és szétosztása is megtörténik, bezárom a közel ezerháromszáz éves Ószövetséget és megalapítom az Újat is. Közben megtörténik Júdás eltávozása is, de mindezek együttesen sem vesznek igénybe hosszú időt. Azután az Olajfák hegyére megyünk. Nektek ez séta lesz csupán ősi zsoltárok éneklése közben, utána kellemes szunyókálás következik. Nekem viszont a haláltusa irgalmatlan gyötrelmei miatt az már nem kis idő, hanem a lélek rettenetes iszonya. Aztán az utána következő 6-8 órás kínokkal terhes éjszakai magán-gyötrések a világ összes ördögétől és Jeruzsálem sok-sok elvetemült lakosától. A reggeli gyors főtanácsi ülés, percek alatt meghozott halálos ítélet, átvonulás a római helytartóságra, jól megszervezett vádak, Pilátus ügyesen felépített megzsarolása, a három szakaszos ostorozás, aztán döntés a végtelenül szent Istenfia ellen egy durva gyilkos javára. Végül ítélethirdetés, rövid keresztút, kerek három órás keresztre feszítés, haláltusa és délután 3 órakor: „Beteljesedett”. (Jn 19,30) Majd: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet”. (Lk 23,46) Az Atya elfogadta Fia borzalmas szenvedését az egész emberi történelem minden iszonyatos bűnéért. Szeretett fia az Ószövetségből megmentett és a pokol kínjaitól megőrzött szenteket megvigasztalta a pokol tornácán, majd a visszavánszorgó ördögfattyakat térdre kényszerítette: „hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr”(Fil 2,10-11) a Golgotán Isten óriási földrengéssel szórta szét Fia ellenségeit.Odahaza pedig réges-rég meghalt, most feltámadt őseik félelmetes tekintete rémisztette őket: Mit tettetek? Hiába rohantak a báránypiacra húsvéti bárányt venni, vagy ki az ólba, ahol a napokkal korábban megvásárolt egyéves hímbárányok bégetése ezt üzente: A mi húsunk már csak étel, mert az Isten Báránya már feláldoztatott. A mai evangéliumi részletben mit mondott apostolainak és nekünk a mi Urunk Jézus? „Ti sírtok majd és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Szomorkodtok, de szomorúságotok örömre változik”(Jn 16,20)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése