2014. május 30., péntek

2014.05.30. péntek



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.05.30.  péntek

„Ezek után Pál elhagyta Athént, és Korintusba ment. Itt találkozott egy Aquila nevű pontuszi származású zsidóval, aki nemrég érkezett feleségével, Priszcillával, mert Klaudiusz elrendelte, hogy az összes zsidó hagyja el Rómát. Hozzájuk költözött, s mivel ugyanazt a mesterséget űzte, náluk maradt és velük dolgozott: sátorkészítés volt a mesterségük. Szombatonként felszólalt a zsinagógában, meggyőzte zsidókat és a görögöket.Mihelyt Szilás és Timóteus megérkezett Macedóniából,Pál egészen a tanításnak szentelte magát.Bizonyítékokat sorakoztatott fel, hogy Jézus a Messiás. Ellenvetéseikre és káromlásaikra ruháját rázva azt kiáltotta: Véretek szálljon a fejetekre! Én ártatlan vagyok. Mostantól a pogányokhoz fordulok. Otthagyta őket, és egy Ticiusz Jusztusz nevű istenfélő emberhez házába ment, akinek a háza a zsinagóga szomszédságában állt"(ApCsel 18,1-7)

Korintus szerencsés helyzetű kikötőváros volt. Az Ión tenger és az Égei tenger között lévő félszigetet egy keskeny tengeröböl nyugat-kelet irányban majdnem teljesen átszeli. Ez is alkalmas hajók kikötésére, kereskedő városok felépítésére, de Korintus ennek a keskeny öbölnek a keleti végén épült, és így nagy kerülőt takaríthattak meg legalább is a nem hajósok a három tenger mosta Acháján. Rengeteg ember fordult meg Korintusban Európa és Afrika áru cseréjével és turista mozgalmával. Pált tudatosan vezette oda és tartotta ott Ura Istene másfél évig. A szokásos problémák csakhamar itt is felmerültek. A zsidóknak ószövetségi isten ismeretük volt, és a Jézus-ellenesség hamar az apostoli munka kerékkötője lett. Ezért szakított velük Pál és kísérete azzal a látványos móddal, amire Jézus tanította tanítványait: „a pogányokhoz vivő utakra ne térjetek rá, s a szamáriaiak városába ne menjetek be. Forduljatok inkább Izrael házának elveszett juhaihoz. Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa!” (Mt 10,5-7) „De ha betértek valamelyik városba, és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára és mondjátok: Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt, de azért tudjátok meg: Közel van az Isten országa. Bizony mondom nektek, Szodoma sorsa könnyebb lesz azon a napon, mint azé a városé”(Lk 10,10-12) Pál e szerint járt el. „Kriszpusz, a zsinagóga elöljárója azonban egész háza népével együtt hitt az Úrban. Sok korintusi is megtért és megkeresztelkedett azok közül, akik hallgatták”(ApCsel 18,8) Ekkor Jézus maga jelent meg neki: „Egy éjjel az Úr álmában felszólította Pált: Ne félj, hanem beszélj, és ne hallgass! Én veled vagyok, senki sem fog hozzád nyúlni vagy ártani neked, mert sok emberem van ebben a városban. Ott maradt hát másfél évig, és hirdette az embereknek az Isten szavát. (9-11) Amikor Gallió volt Achája helytartója, a zsidók egy emberként Pálra támadtak, és a törvényszék elé hurcolták, ezzel a váddal: Ez arra próbálja rábeszélni az embereket, hogy a törvényen kívüli módon tiszteljék az Istent. Pál éppen szólásra akarta kinyitni a száját, amikor Gallió a zsidókhoz fordult: Ha valami törvénytelenségről vagy gonosztettről volna szó, akkor meghallgatnálak benneteket, ahogy annak a rendje van. Ha azonban valamely tanítással, személlyel vagy törvényeitekkel merül fel vitás kérdés, magatok lássátok. Ilyesmiben én nem akarok bíró lenni. Ezzel elkergette őket bírói széke elől. Erre a görögök nekiestek Szosztenésznek, a zsinagóga elöljárójának, és ott, a bírói szék előtt agyba-főbe verték. De Gallió mit sem törődött vele.
Pál még jó ideig ott maradt, aztán búcsút vett a testvérektől, aztán Priszcillával és Aquilával együtt Szíriába hajózott. Előbb azonban Kenkreában lenyíratta a haját, mert fogadalmat tett. (18,9-18) „Uram Jézus! Légy velünk, Mi egyetlen örömünk! Nálad nélkül keserűség itt a földön életünk. Ó egyetlen örömünk, Uram Jézus, légy velünk. Uram Jézus, tégedet Szívünk, lelkünk úgy eped. Mert kívüled nem találhat Sehol biztos nyughelyet. Boldog mással nem lehet, Uram Jézus, csak veled”(Ho150)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése