2014. május 27., kedd

2014.05.27. kedd



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.05.27. kedd

„Troászban tengerre szálltunk, és egyenesen Szamotrákiába tartottunk, majd másnap Neápoliszba, onnan pedig Macedónia körzetének legfontosabb városába, egy kolóniába, Filippibe. Néhány napig ebben a városban maradtunk. Szombaton kimentünk a kapun kívül a folyóhoz, mert úgy véltük, hogy ott van az imádkozó hely. Leültünk és beszélni kezdtünk a körénk gyűlt asszonyokhoz. Volt ott a hallgatóságban egy Tiatíra városából való, Lídia nevű istenfélő asszony. Ennek megnyitotta szívét az Úr, hogy hallgasson Pál szavaira. Egész háza népével együtt megkeresztelkedett, aztán kért minket: Ha nézetetek szerint az Úr híve vagyok, térjetek be házamba és maradjatok nálam. És erővel rá is vett minket.Egyszer, ahogy az imádkozó hely felé tartottunk, találkoztunk egy jós szellemmel megszállt leánnyal,aki jóslásaival nagy hasznot hajtott gazdáinak. Pál után és mi utánunk szaladt, és így kiáltozott: Ezek az emberek a fölséges Isten szolgái, s az üdvösség útját hirdetik nektek. Ezt több napon át megismételte. Pál már bosszankodott miatta, hátrafordult, és rászólt a lélekre: Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében,menj ki belőle! Ki is ment akkor mindjárt. Amikor gazdái látták, hogy nem húzhatnak belőle több hasznot, megragadták Pált és Szilást, és a fórumra hurcolták, az elöljárók elé. Bírák elé állítva így vádolták őket: Ezek a zsidó emberek zavart keltenek városunkban, olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket mi, rómaiak lévén nem követhetünk” (ApCsel 16,11-21)

A városi bírák tárgyalás nélkül kirótták rájuk a megbotozást. A szentíró csak annyit jegyzett fel, hogy lehúzva a ruhájukat megvesszőztették őket és hogy sok ütést mértek rájuk. (22-23) A vesszőzés vagy botozás a zsidóknál azt jelentette, hogy az elítéltet hasra fektették egy híján negyven csapást mértek rá. Ezt a negyvenet annyira szigorúan vették, hogy nemcsak a büntetést végrehajtó férfi számolta, hanem ellenőr is. Ha eggyel többet sújtott negyvennél, akkor az elítélt helyére fektették és a többletet duplán ráverték a rosszul számolóra. Jézus megvesszőztetésének leírásából tudjuk, hogy a ruhátlan, álló testre a két oldalt álló katona számolatlanul zúdította a csapásokat. Aztán kis szünet után még két ilyen roham következett. Ezért élt a mondás, hogy akit megostoroztak a rómaiak, az rendszerint belehalt ebbe a büntetésbe. Így érthető, hogy, Szent Lukács az evangéliumában a „vesszőzés” helyett így adja vissza Pilátus ítéletét: Megfenyítem (Jézust), és szabadon bocsátom”(Lk 23,16) Viszont Pálnak és Szilásnak esetében így ír:„Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket” (ApCsel 16,22-23) Mivel pedig külön parancsot is adtak a bírák: „jól vigyázzon rájuk az őr, ez a kapott parancs értelmében a belső börtönbe zárta őket, és a lábukat kalodába szorította”(23b-24) A két meggyötört hithirdető pedig nem tiltakozott, nem átkozódott, hanem „éjfélkor imádkoztak és zsoltárt énekelve dicsőítették az Istent,a foglyok Meg hallgatták őket. Hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy a börtön alapjai megremegtek. Az ajtók mind kinyíltak, és mindenkiről lehullott a bilincs. Amikor a börtönőr fölriadt álmából,s meglátta, hogy a börtön ajtai tárva-nyitva vannak, kihúzta a kardját s meg akarta magát ölni, mert azt hitte, hogy a foglyok megszöktek.Pál hangosan rászólt:Ne tégy kárt magadban, hisz mind itt vagyunk! Az őr világot kért, berohant, és remegve Pál és Szilás elé borult, aztán kivezette őket, s megkérdezte: Uraim, mit kell tennem, hogy üdvözüljek? Higgy Jézus Krisztusban, és üdvözülsz te is, a tieid is! Válaszolták. Azután hirdették neki és egész háza népének az Isten szavát. Az pedig még akkor magához vette őket, éjszaka kimosta sebeiket, s rögtön megkeresztelkedett, hozzátartozóival együtt. Aztán házába vezette őket, asztalt terített nekik, s örült egész háza népével, hogy az Isten híve lett”(25-34)„Bűnbánóknak menedéke! Trónusodhoz eljövünk, ah, mert máshol nincs üdv s béke, Jézus, irgalmazz nekünk”


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése