2014. május 21., szerda

2014.05.21. szerda



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.05.21. szerda

Vita a körülmetélkedésről az antióchiai közösségben Szent Pál és júdeai vendégek között

„Néhányan, akik Júdeából jöttek, így tanították a testvéreket: Ha nem metélkedtek körül Mózes törvénye szerint, nem üdvözülhettek’. Mivel e miatt zavar és nagy vita támadt Pál, Barnabás és közöttük, azt határozták, hogy Pál és Barnabás néhányukkal menjen fel Jeruzsálembe, s ebben a vitás ügyben forduljon az apostolokhoz és a presbiterekhez. Az egyház egy darabon elkísérte őket, aztán átszelték Föniciát és Szamáriát, elbeszélték a pogányok megtérését. Ezzel nagy örömet szereztek minden testvérnek. Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, szívesen fogadta őket az egyház: az apostolok és a presbiterek. Beszámoltak róla, mi mindent tett közreműködésükkel az Isten. Azok közül, akik a farizeusok felekezetéből lettek hívővé, néhányan felálltak, és kijelentették: Körül kell nekik metélkedni, és rájuk kell parancsolni, hogy tartsák meg Mózes törvényét. Összegyűltek az apostolok és a presbiterek, hogy megvizsgálják ezt az ügyet”(ApCsel 15,1-6)

Amikor testvéri nyugalomban és bensőséges szeretetben éltek Antióchiában a keresztények, újra felszínre került a kérdés: mi van az ábrahámi szövetség testcsonkító jelével? A farizeusokból lett keresztények nemcsak a Jézusba vetett hitet és ennek szentségi jelét, a keresztséget látták fontosnak az üdvösségre, hanem a körülmetélést is. Hallgassuk figyelmesen, mit mondott Isten Ábrámnak, amikor Sára vette át a kezdeményezést az isteni ígérettel kapcsolatban: Isten ugyan megígérte a férjemnek, hogy én szülöm meg neki azt a fiút,aki majd hatalmas néptömeg ősatyja lesz (Ter 12,2) Legalábbis mindketten így értették. Több, mint három évtized múlva Sárai még nem tudott szülni. Ekkor Sárai „be akart segíteni” Istennek. Így szólt hát férjének: „Nézd, az Úr nem adott nekem gyermeket. Menj be szolgálómhoz, általa talán gyermekhez jutok. Ábrám megfogadta Sárai tanácsát. Sárai, Ábrám felesége, tehát fogta egyiptomi szolgálóját, Hágárt, s amikor Ábrám már tíz éve lakott Kánaán (az Ígéret) földjén, feleségül adta férjének, Ábrámnak. Ő együtt volt Hágárral, s ez fogant. Mikor azonban észrevette, hogy fogant, úrnője kicsinek tűnt szemében”(Ter 16,2-4) Sárai elzavartatta férjével az áldott állapotú szolgálót. Újabb hiba, amit Sára magának köszönhetett. Hágárt angyal oktatja ki és küldi vissza úrnőjéhez, majd megszüli magzatát, a várva várt fiút. Ábrám boldog: van fia, a szolgáló a közmegegyezés szerint úrnője térdén szülte meg, tehát apjának törvényes örököse. Az angyal megvigasztalta Hágárt: fiad nagy népek ősapja lesz, vad harcokat vív majd mindenkivel. Ábrám annyira örül, hogy amikor neki az Úr az Ábrám (apám Rám-bálvány) helyett ezt a nevet adja neki: Ábrahám (sokaság atyja).Megmondja a tényleges végzését is: ezt a fiút, a Messiás ősapját az Isten által kijelölt feleség szüli meg öregségében. Ábrahám gyorsan arccal a földre borul, jóízűen mosolyog és motyog magában: „Százéves embernek legyen még fia? És Sára, a kilencven esztendős még szülni fog? Ezért Ábrahám így szólt Istenhez: Éljen csak Izmael színed előtt!” Isten ezt válaszolta: Nem úgy! Feleséged, Sára, ajándékoz meg fiúval téged, s te majd az Izsák nevet adod neki. Szövetségemet örök szövetséggé teszem vele, én pedig az ő és őutána leszármazottainak Istene leszek. De Izmaelt illetően is meghallgatlak. Nézd, megáldom, termékennyé teszem, és szerfölött megsokasítom. Tizenkét fejedelmet fog nemzeni, és nagy néppé teszem. De szövetségemet Izsákkal kötöm meg, akit Sára a jövő évben ez idő tájt szül. Miután Isten befejezte beszédét Ábrahámmal, előtte fölemelkedett’” (Ter 17,17-22)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése