Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.05.17. szombat
Miután Pál a szíriai, majd a a pizidiai Antiochiában megmagyarázta a zsidó és az istenkereső pogány embereknek, hogy eljött a földre a Szentírásban is megígért Messiás, de a zsidó vezetők nem fogadták el, és kereszthalálra ítélését követelték. Ő azonban föltámadásával igazolta, hogy az Istentől küldött megváltó. Ezeket hirdetjük róla tehát mind az apostolok tanúságára, mind az ezer éves második. zsoltárra hivatkozva: „Így mi is azt az ígéretet hirdetjük nektek, amelyet az Isten az atyáknak tett, amint azt ő utódaiknak teljesítette, amikor föltámasztotta Jézust. Írva van a második zsoltárban: „Fiam vagy, ma nemzettelek. (Ez a kifejezés is a Fiúisten biztos istenségét igazolja: benne nincs múlt és jövő, hanem örökké változatlan jelen. Örök ma, sőt most. Amit a teremtett világ múlt és jövő fogalma kifejez, az nem más, mint az összes történés pontos valóra válása. Így is mondhatnánk: a fejlemények változnak, a mozgató ok soha) Feltámasztását a halálból, úgy,hogy nem tér vissza többé az enyészetbe, így mondta meg: Nektek váltom be a Dávidnak szóló szent ígéretet. Vagy ahogy egy más helyen mondja: Nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet. Dávid saját nemzedékében szolgálta Isten akaratát, aztán meghalt, eltemették atyái mellé, és bizony romlást látott. Akit azonban feltámasztott Isten, az nem látott rothadást. Tudjátok meg hát, testvérek, hogy általa a bűnök bocsánatát hirdetjük nektek. Ezektől Mózes törvénye alapján nem igazulhattatok meg, őbenne viszont minden hívő megigazul. Vigyázzatok hát, nehogy betelesedjen rajtatok a próféta szava:”Ide nézzetek, ti gőgösök, ámuljatok, aztán vesszetek! Mert olyat viszek véghez napjaitokban, hogy nem hinnétek, ha hírét hallanátok”(ApCsel 13.32-41)
A hallgató hívek elteltek örömmel, és kérték Pált és társait, hogy a következő szombaton folytassák a tanítást. A következő szombaton bekövetkezett a sajnálatos tény itt is, hogy a sikerek láttán irigyeik, az ortodox zsidók is megjelentek a zsinagógában és támadni kezdték Pált és kíséretét. „Amikor a zsidók meglátták a nagy tömeget, irigység fogta el őket, s rágalmakat szórva próbálták Pál szavait meghazudtolni. De Pál és Barnabás bátran megfeleltek nekik: Először nektek kellett volna hirdetnünk az Isten szavát. De mert visszautasítottátok, és méltatlannak ítéltétek magatokat az örök életre, most a pogányokhoz fordulunk. Ezt a parancsot adta nekünk az Úr: A pogányok világosságává tettelek, hogy üdvösségük légy egészen a föld végső határáig’.(13,45-47) Ennek a változásnak a pogányok méltán örülhettek is, hiszen a zsidók büntetlenül nem léphettek be pogányok házába, lakásaiba. Vagy ha azt megtették, akkor a saját házaikba kellett vállalniuk a kiszabott vezeklést. Nem szabad kifogásolni, ezt az új magatartást, mint ahogy számon kérték Péteren a jeruzsálemi zsidók a Kornéliusznál tett látogatást Cesáreában (ApCsel 10) „Amikor ezt a pogányok meghallották, örültek és magasztalták az Isten szavát, s hittek is mind, akik az örök életre voltak rendelve. Elterjedt az Úr szava az egész környéken. A zsidók azonban felbujtották a vallásos asszonyokat meg a város tekintélyesebb férfiait, és üldözést szítva Pál és Barabás ellen, elűzték őket a vidékről. Ők lerázták ellenük bizonyságul, lábukról a port, és Ikóniumba mentek. A tanítványokat eltöltötte az öröm és a Szentlélek.” (13,48-52) Lassan egy évezrede lesz annak, hogy nemzetünk viszonylag nagyon gyorsan fölvette a keresztséget. Géza fejedelem és főként fia, Vajk-István nem azt hallotta az őket megkeresztelő papoktól, mint a frankok fejedelme, Szigamber Szent Remigtől hallott: „Hajtsd meg nyakadat, kemény Szigamber! Égesd, amit imádtál, és imádd, amit eddig égettél!” A mi népünk pogány volt, azaz nem keresztény, de az egyetlen, igaz Isten hűséges imádója. A XVI. században Rákóczi fejedelem mégis így imádkozott Kurucaival együtt: „Győzhetetlen én kőszálom, Védelmezőm és kővárom, A keresztfán drága áron, Oltalmamat tőled várom” (Ho 145,1) Most százszorosan kellene szólnia éneküknek.
2014.05.17. szombat
Miután Pál a szíriai, majd a a pizidiai Antiochiában megmagyarázta a zsidó és az istenkereső pogány embereknek, hogy eljött a földre a Szentírásban is megígért Messiás, de a zsidó vezetők nem fogadták el, és kereszthalálra ítélését követelték. Ő azonban föltámadásával igazolta, hogy az Istentől küldött megváltó. Ezeket hirdetjük róla tehát mind az apostolok tanúságára, mind az ezer éves második. zsoltárra hivatkozva: „Így mi is azt az ígéretet hirdetjük nektek, amelyet az Isten az atyáknak tett, amint azt ő utódaiknak teljesítette, amikor föltámasztotta Jézust. Írva van a második zsoltárban: „Fiam vagy, ma nemzettelek. (Ez a kifejezés is a Fiúisten biztos istenségét igazolja: benne nincs múlt és jövő, hanem örökké változatlan jelen. Örök ma, sőt most. Amit a teremtett világ múlt és jövő fogalma kifejez, az nem más, mint az összes történés pontos valóra válása. Így is mondhatnánk: a fejlemények változnak, a mozgató ok soha) Feltámasztását a halálból, úgy,hogy nem tér vissza többé az enyészetbe, így mondta meg: Nektek váltom be a Dávidnak szóló szent ígéretet. Vagy ahogy egy más helyen mondja: Nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet. Dávid saját nemzedékében szolgálta Isten akaratát, aztán meghalt, eltemették atyái mellé, és bizony romlást látott. Akit azonban feltámasztott Isten, az nem látott rothadást. Tudjátok meg hát, testvérek, hogy általa a bűnök bocsánatát hirdetjük nektek. Ezektől Mózes törvénye alapján nem igazulhattatok meg, őbenne viszont minden hívő megigazul. Vigyázzatok hát, nehogy betelesedjen rajtatok a próféta szava:”Ide nézzetek, ti gőgösök, ámuljatok, aztán vesszetek! Mert olyat viszek véghez napjaitokban, hogy nem hinnétek, ha hírét hallanátok”(ApCsel 13.32-41)
A hallgató hívek elteltek örömmel, és kérték Pált és társait, hogy a következő szombaton folytassák a tanítást. A következő szombaton bekövetkezett a sajnálatos tény itt is, hogy a sikerek láttán irigyeik, az ortodox zsidók is megjelentek a zsinagógában és támadni kezdték Pált és kíséretét. „Amikor a zsidók meglátták a nagy tömeget, irigység fogta el őket, s rágalmakat szórva próbálták Pál szavait meghazudtolni. De Pál és Barnabás bátran megfeleltek nekik: Először nektek kellett volna hirdetnünk az Isten szavát. De mert visszautasítottátok, és méltatlannak ítéltétek magatokat az örök életre, most a pogányokhoz fordulunk. Ezt a parancsot adta nekünk az Úr: A pogányok világosságává tettelek, hogy üdvösségük légy egészen a föld végső határáig’.(13,45-47) Ennek a változásnak a pogányok méltán örülhettek is, hiszen a zsidók büntetlenül nem léphettek be pogányok házába, lakásaiba. Vagy ha azt megtették, akkor a saját házaikba kellett vállalniuk a kiszabott vezeklést. Nem szabad kifogásolni, ezt az új magatartást, mint ahogy számon kérték Péteren a jeruzsálemi zsidók a Kornéliusznál tett látogatást Cesáreában (ApCsel 10) „Amikor ezt a pogányok meghallották, örültek és magasztalták az Isten szavát, s hittek is mind, akik az örök életre voltak rendelve. Elterjedt az Úr szava az egész környéken. A zsidók azonban felbujtották a vallásos asszonyokat meg a város tekintélyesebb férfiait, és üldözést szítva Pál és Barabás ellen, elűzték őket a vidékről. Ők lerázták ellenük bizonyságul, lábukról a port, és Ikóniumba mentek. A tanítványokat eltöltötte az öröm és a Szentlélek.” (13,48-52) Lassan egy évezrede lesz annak, hogy nemzetünk viszonylag nagyon gyorsan fölvette a keresztséget. Géza fejedelem és főként fia, Vajk-István nem azt hallotta az őket megkeresztelő papoktól, mint a frankok fejedelme, Szigamber Szent Remigtől hallott: „Hajtsd meg nyakadat, kemény Szigamber! Égesd, amit imádtál, és imádd, amit eddig égettél!” A mi népünk pogány volt, azaz nem keresztény, de az egyetlen, igaz Isten hűséges imádója. A XVI. században Rákóczi fejedelem mégis így imádkozott Kurucaival együtt: „Győzhetetlen én kőszálom, Védelmezőm és kővárom, A keresztfán drága áron, Oltalmamat tőled várom” (Ho 145,1) Most százszorosan kellene szólnia éneküknek.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése