Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.05.12. hétfő
„Az apostolok és a júdeai testvérek megtudták, hogy a pogányok is elfogadták az Isten szavát. Amikor Péter visszatért Jeruzsálembe, a zsidók közül némelyek szemrehányást tettek neki:Körülmetéletlen emberek házában jártál és ettél velük”(ApCsel 11,1-3)
Miért volt ez a szemrehányás? Kétezer évvel korábban Isten kezdte visszaállítani közte és emberek között azt a csodálatos kapcsolatot, amelyet az Úr az első emberpár teremtésekor hozott létre önmaga és a földi látható világ legkiválóbb teremtménye, az ember között. Ádám testét az egyszerű vörös agyagból formálta örök tervei alapján, majd az élettelen testbe beleteremtette az éltető, szellemi lelket. Ezzel az első ember tökéletes,okos ősapja jelent meg a világban. Átadta neki az egész földet a tökéletes növény és állatvilággal együtt. Az ember boldogsága határtalan volt, de nem teljes: „Azután így szól: Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő…Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s helyét hússal töltötte ki. Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt és az emberhez vezette. Az ember így szólt: Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony (Ísa) a neve, mivel a férfiből (Ís) lett” (Ter 2,18. 21-23) Isten a lelkük teremtésekor hozzáteremtette a megszentelő kegyelmet, ami Isten fogadott gyermekeivé avatta őket. A férfi és nő arra kapott parancsot, hogy a kert közepén nőtt fáról ne egyenek, „ne érintsétek, nehogy meghaljatok!” (3,3) A sátán viszont magyarán azzal kísértette Évát: „Semmi esetre sem fogtok meghalni. Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat” (=ti is erkölcsi mérce lesztek, az lesz a jó, amit ti annak mondotok). Éva azzal a céllal evett belőle, hogy istennővé váljék, aztán adott férjének is. Ezzel elvesztették a megszentelő kegyelmet, a mennyei boldogság reményét: majd meg kell halniuk, és mint az ördög rabszolgái örökös szenvedés lesz a sorsuk, összes utódaiké is. Az emberiség magára maradt. Új gazdájától, a sátántól remélt segítséget. Hosszú évezredek után aztán Isten megszólított egy jobbra való embert, Ábrámot (=apám Rám-isten) Elmondta neki, hogy ki akarja szabadítani a sátán uralmából az embereket. Megváltót akar küldeni. „Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet s te magad is áldás leszel. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége”(Ter 12,1-3) Isten Mózes egyik unokájának a családját kétezer év alatt sok tanítással, törvényei közlésével állat-áldozatokat rendszeresen bemutató papsággal nevelte. Soha semmivel nem utalt arra, hogy Ábrahám népe váltja meg a világot, hanem maradt az ősi ígéret: „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége”. Erre utal, hogy az ábrahámi leszármazottak is csak szaporították a világ bűneit. Áldozataik:állatok és élelmiszerek elégtelen értéket képviseltek, a megsértett Isteni Fölséget kiengesztelni képtelenek voltak. Azt csak egy isteni rangú küldött, a Fiúisten érhette el személyes önfeláldozással, aki emberré lett, hogy testvérünkként helyettünk áldozza fel önmagát. Ábrahámnak személyesen jelent meg a mamrei látogatás alkalmával, ahol ősapja sietett eléje, leborulva imádta és megvendégelte. Ott megerősítette, hogy Isten eredeti ígérete általa teljesül be: „Jövő évben ez idő tájt újra eljövök hozzád” (Ter18,14) Bemutatta ősapjának Szodoma és Gomorra pusztulásával, hogy nincs emberi mentés: Ábrahám alkudozása a két városért is reménytelen, hát még az egész világért! (22-33) „Ábrahám, a ti atyátok örült, hogy megláthatja napomat. Meg is látta, és örült neki”(Jn 8,56) Íme, Ábrahám népéből kellett megszületnie a Megváltónak azzal, hogy édesanyja, Szűz Mária szülte a Szentlélek teremtő erejéből, Dávid családjából.Az ószövetségi választott nép minden tagja is üdvözülhet, ha hisz Jézusban és megkeresztelkedik”(Mk 16,15-17). Ezért kellett Szent Péternek Joppéból Cezáriába mennie. Ez volt a nagy pecsét a vitán.
2014.05.12. hétfő
„Az apostolok és a júdeai testvérek megtudták, hogy a pogányok is elfogadták az Isten szavát. Amikor Péter visszatért Jeruzsálembe, a zsidók közül némelyek szemrehányást tettek neki:Körülmetéletlen emberek házában jártál és ettél velük”(ApCsel 11,1-3)
Miért volt ez a szemrehányás? Kétezer évvel korábban Isten kezdte visszaállítani közte és emberek között azt a csodálatos kapcsolatot, amelyet az Úr az első emberpár teremtésekor hozott létre önmaga és a földi látható világ legkiválóbb teremtménye, az ember között. Ádám testét az egyszerű vörös agyagból formálta örök tervei alapján, majd az élettelen testbe beleteremtette az éltető, szellemi lelket. Ezzel az első ember tökéletes,okos ősapja jelent meg a világban. Átadta neki az egész földet a tökéletes növény és állatvilággal együtt. Az ember boldogsága határtalan volt, de nem teljes: „Azután így szól: Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő…Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s helyét hússal töltötte ki. Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt és az emberhez vezette. Az ember így szólt: Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony (Ísa) a neve, mivel a férfiből (Ís) lett” (Ter 2,18. 21-23) Isten a lelkük teremtésekor hozzáteremtette a megszentelő kegyelmet, ami Isten fogadott gyermekeivé avatta őket. A férfi és nő arra kapott parancsot, hogy a kert közepén nőtt fáról ne egyenek, „ne érintsétek, nehogy meghaljatok!” (3,3) A sátán viszont magyarán azzal kísértette Évát: „Semmi esetre sem fogtok meghalni. Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat” (=ti is erkölcsi mérce lesztek, az lesz a jó, amit ti annak mondotok). Éva azzal a céllal evett belőle, hogy istennővé váljék, aztán adott férjének is. Ezzel elvesztették a megszentelő kegyelmet, a mennyei boldogság reményét: majd meg kell halniuk, és mint az ördög rabszolgái örökös szenvedés lesz a sorsuk, összes utódaiké is. Az emberiség magára maradt. Új gazdájától, a sátántól remélt segítséget. Hosszú évezredek után aztán Isten megszólított egy jobbra való embert, Ábrámot (=apám Rám-isten) Elmondta neki, hogy ki akarja szabadítani a sátán uralmából az embereket. Megváltót akar küldeni. „Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet s te magad is áldás leszel. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége”(Ter 12,1-3) Isten Mózes egyik unokájának a családját kétezer év alatt sok tanítással, törvényei közlésével állat-áldozatokat rendszeresen bemutató papsággal nevelte. Soha semmivel nem utalt arra, hogy Ábrahám népe váltja meg a világot, hanem maradt az ősi ígéret: „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége”. Erre utal, hogy az ábrahámi leszármazottak is csak szaporították a világ bűneit. Áldozataik:állatok és élelmiszerek elégtelen értéket képviseltek, a megsértett Isteni Fölséget kiengesztelni képtelenek voltak. Azt csak egy isteni rangú küldött, a Fiúisten érhette el személyes önfeláldozással, aki emberré lett, hogy testvérünkként helyettünk áldozza fel önmagát. Ábrahámnak személyesen jelent meg a mamrei látogatás alkalmával, ahol ősapja sietett eléje, leborulva imádta és megvendégelte. Ott megerősítette, hogy Isten eredeti ígérete általa teljesül be: „Jövő évben ez idő tájt újra eljövök hozzád” (Ter18,14) Bemutatta ősapjának Szodoma és Gomorra pusztulásával, hogy nincs emberi mentés: Ábrahám alkudozása a két városért is reménytelen, hát még az egész világért! (22-33) „Ábrahám, a ti atyátok örült, hogy megláthatja napomat. Meg is látta, és örült neki”(Jn 8,56) Íme, Ábrahám népéből kellett megszületnie a Megváltónak azzal, hogy édesanyja, Szűz Mária szülte a Szentlélek teremtő erejéből, Dávid családjából.Az ószövetségi választott nép minden tagja is üdvözülhet, ha hisz Jézusban és megkeresztelkedik”(Mk 16,15-17). Ezért kellett Szent Péternek Joppéból Cezáriába mennie. Ez volt a nagy pecsét a vitán.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése