2014. május 8., csütörtök

2014.05.08. csütörtök



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.05.08. csütörtök

„A zsidók elkezdtek zúgolódni, amiért azt mondta: Én vagyok a mennyből alászállott kenyér. Így érveltek: Nem Jézus ez, Józsefnek a fia, akinek ismerjük apját, anyját? Hogyan mondhatta hát, hogy a mennyből szálltam alá? Jézus azonban így szólt: Ne zúgolódjatok egymás között. Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki küldött, nem vonzza, s én feltámasztom az utolsó napon”(Jn 6,41-44)

Jézus három esztendőn át foglalkozott és tanította azokat is, akik gyermek korától kezdve ismerték. A názáretieket nem érdekelte, amikor József és Mária négy vagy öt évre valamiért eltűntek Názáretből, majd visszatértek Názáretbe, miért történt mindez? Annyit tudhattak, hogy a rokonság egyszer csak megjelent, úgy hírlett, Betlehemből. József építőmester volt,nem találtak Betlehemben munkát, ezért ideköltöztek, vélhették. Senkinek nem jutott eszébe az, hogy a Római Birodalom császára az Izrael földjén létesített három provincia helytartójának Izrael (Jákob) ikertestvérének, Ézsaunak a leszármazottját, egy edomitát nevezett ki. Ez az edomita Heródes, kétezer éves sértést hordott a szívében. Jákob elvette ősapjától a messiási áldást. Mint teljhatalmú úr, megtorolja rajtuk az ősi sértést.Akárhogy is alakult ki ez a történelmi helyzet, Jézus nem jöhetett a mennyből,gondolta a tömeg.Az Úr ezt a nehéz kérdést másik oldalról próbálja megközelíteni: „Ne zúgolódjatok egymás között. Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki küldött, nem vonzza, s én feltámasztom az utolsó napon. Megírták a próféták: Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindenki, aki hallgat az Atyára és tanul tőle, hozzám jön” (41-45) Mire gondolhatott itt konkrétan Jézus? Nyilván az Ószövetség hatalmas titok-világára akar utalni. Amikor Isten megalkotja a szervetlen vörös agyagból Ádám testét és hozzáteremti a szellemi lelket, megmutatja neki az óriási paradicsomkertet, benne a pompás gyümölcsöket, és a kenyérgabonákat: búzát, rozst, árpát. A frissen alkotott ezektől a szem, az orr majd a tapintás révén üzenetet kapott a gyomor: kóstolj meg így nyersen, majd dagasztott, kelesztett, sült kenyér formájában. Ez az első ennivaló, olyan nagy élmény lehetett, hogy évszázadok, évezredek során a főétkezést is „kenyerezésnek” nevezték. A nagyon messze legeltetők pedig csak kenyérmagot rágcsálhatták. József testvérei, akikre az ősi bibliafordítások így emlékeznek: „leültek kenyerezni”. (Ter 37,25) Jézus életében az apostolok közvetlenül szedték le a kalászokat a gabona száráról és úgy „kenyereztek”. (Mt 12,1-8) Isten a vándorló zsidóknak negyven évig harmat alakjában hullatja „égi kenyerét”, a mannát (Kiv.16,1-36) Jézus két ízben is már kész, sült kenyeret szaporít meg áldásával. Ezzel akarja bevezetni „az igazi mennyei kenyér” fogalmát: „Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: égi kenyeret adott nekik enni. Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az az Isten kenyere, aki alászáll a mennyből és életet ad a világnak. Erre így szóltak hozzá: Urunk, adj nekünk mindig ebből a kenyérből! Én vagyok az élet kenyere, felelte Jézus. Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha. De megmondtam, hogy bár láttok, mégsem hisztek. Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám jön. S aki hozzám jön, nem taszítom el. Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött. Annak, aki küldött, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon. Mert Atyámnak az az akarata, hogy mindenki, aki látja a Fiút és hisz benne,örökké éljen,s feltámasszam az utolsó napon”(Jn 6,31-40)
„Üdvözlégy Oltáriszentség, Csodálatos szent istenség! Téged szívből mind imádunk,oltárodnak trónján áldunk. Üdvözlégy szent Szakramentum! Százezerszer, meg ezerszer én Jézusom!”


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése